Lehetetlen

Glee; utalás szintjén Klaine és Kadam 

Blaine Anderson szélesen mosolyogva lépett be a NYADA épületébe. Lenyűgözte a mozgalmasság és a változatosság, melyet New Yorkban tapasztalt, de legjobban az iskola nyerte el a tetszését. Közeledett a jelentkezés ideje, s Blaine úgy döntött, megnézi magának a sulit, mielőtt beírná az első helyre. Egyedül érkezett, s rég nem hordott ruháiból vett elő párat – egy farmert viselt fekete inggel, piros pulóverrel. Minden a nagy terv része volt.

Kurt nem jelentkezett a Valentin-napi találka óta, amit Blaine egyre aggasztóbbnak talált. Persze tudta, hogy mind a kettejüknek megvan a saját élete, de Blaine nem volt képes elképzelni a jövőjét Kurt nélkül.

Teremről teremre járt, faliújságot nézegetett, hallgatta a diákokat, amint énekeltek, vagy valamilyen hangszeren játszottak. Egyszer mintha Rachel tűnt volna fel nem messze tőle, de mielőtt megszólíthatta volna, ledermedt. Az egyik közeli teremből énekhang hatolt ki, de nem akármilyen hang volt ez. Ez volt az a hang, amely pár évvel ezelőtt teljesen levette őt a lábáról. Blaine látta, hogy Rachel és még néhányan bemennek az ajtón, amit szerencsére nyitva hagytak, így a srác is be tudott lesni. Egy emelvény állt a terem másik végén, rajta énekelt Kurt és egy másik srác. A diákok köréjük gyűltek, de ők csak egymást nézték. Az operaház fantomjából adtak elő egy részt, ahol a szerelmesek a tetőn énekelnek, a fantom pedig a homályból lesi őket.

Lehetetlen. Blaine tudta, hogy ő a fantom.

Hogy történt ez? A kezek összekulcsolódtak, Kurt arckifejezése pedig olyan volt, amelyet Blaine eddig a magáénak tudott.

Miért? Be akart rontani, fel akarta eleveníteni a közös dalaikat, de úgy érezte, ezzel már elkésett.

Megcsaltam. Kurt új életet kezdett, túltette magát a csalódáson. Blaine soha nem kételkedett a szerelmükben, és a szakításuk ellenére is azt remélte, hogy folytathatják még együtt.

A pár közben a dal végére ért. Ováció tört ki, ami nem volt meglepő, a két hang remekül kiegészítette egymást. Blaine-nek is tovább kellett volna lépnie, de érezte, hogy az lehetetlen volna.