A magányos hegy

Bosszú; Nolan/Marco; mivel még nem láttam a 2x19-es részt, így a 18-as rész utáni eseményeket nem veszi figyelembe a történet; talán kicsit nyálas

A cím innen: The Lonely Mountain  

Nolan Ross egy baromi drága köntösben álldogált új házának erkélyén. Fáradt volt, pedig végigaludta az éjszakát. Három nappal ezelőtt engedték ki a börtönből. Padma hat napja halt meg.

A férfi elkeseredetten beletúrt szőke hajába, majd a korlátra támaszkodott. Nagy kísértést érzett, hogy leugorjon, s véget vessen ennek az egésznek. De ezt most nem tehette meg. Emily számít rá, és valószínűleg valami oltári nagy baromságot csinálna, ha Amanda után ő is meghalna. Minden esetre Nolan keményen megtanulta a bosszú első számú szabályát: senkit ne engedj közel magadhoz!

Fél órával később már letudta a frissítő zuhanyt, s éppen nekiállt volna felöltözni, mikor csengettek. Nolan minden izma megfeszült. Egyelőre csak Emily tudta, hol lakik, a nő azonban nem zavartatná magát, rögtön belépne a házba. A férfi emlékezett még arra az időre, amikor egy elmebeteg miatt támadástól kellett tartania. Végül habozva ajtót nyitott.

-         Szia – mosolygott halványan Marco. – Zavarlak?

-         Ami azt illeti, igen. Fontos és halaszthatatlan találkozóm lesz a ruhásszekrényemmel. – A másik férfi megigazította a szemüvegét.

-         Még mindig szín szerint kategorizálod a ruháidat?

-         Miért akarnék változtatni egy jól bevált rendszeren? – kérdezett vissza Nolan, s félreállt az ajtóból. Rájött, hogy egykori társát nem tudja egykönnyen lerázni. – Szolgáld ki magad, addig felöltözöm.

Tíz perc múlva tért vissza, s Marco jóvoltából már a teája is kész volt. Leült a kanapéra, a vendéggel szemközt.

-         Mit akarsz? – csapott a lovak közé.

-         Hallottam, mi történt. Veled és… ővele.

-         Kitől?

-         Emily Thorne felhívott.

-         Hát persze – grimaszolt Nolan. – Mit mondott?

-         Azt állította, valami nagy dolog van a háttérben. Valami olyasmi, amit fel sem tudnék fogni. De már nem is érdekel. Egyszer avatkoztam bele az ügyedbe, és annak is rossz vége lett.

-         Miért vagy itt?

-         Hogy támogassalak – felelte Marco. – Elvesztetted azt, akit szerettél. Tudom, milyen az.

-         Kidobtalak – emlékeztette őt Nolan. – Nem is egyszer.

-         Azt hitted, kiadtalak Daniel Graysonnak, így ez érthető.

-         Padma volt – krákogta a szőke férfi. – Padma adott ki rólam információkat. – Marco nem látszott döbbentnek. – Tudtad?

-         Igen.

-         Miért nem szóltál?

-         Nem hittél volna nekem bizonyíték nélkül. Láttam, hogy szereted. Nem akartalak boldogtalanná tenni. Megint.

Nolan szorosan lehunyta a szemét, s próbált megnyugodni.

-         Elrabolták az apját – motyogta. – Azt a bizonyos programot akarták cserébe.

-         De rosszul sült el – tippelt Marco. – Sajnálom.

-         Nem kell a sajnálatod – nézett rá a férfi. – Senki sajnálata nem kell. Az egész az én hibám, de tanultam belőle. Egy olyan pozícióban lévő ember, mint én, sosem lehet boldog senki mellett. Nekem csak a magány jut. Most pedig az lesz a legjobb, ha távozol.

-         Nolan! – pattant fel Marco is. – Bocsáss meg!

-         Nincs mit megbocsátanom. Jól végezted a munkádat, nem tehetsz róla, hogy olyan pályára tévedtél, amelyről nem tudsz semmit. Én már nyakig benne vagyok, és Padma is részese lett, ezért halt meg. Neked nem kell ezt az utat választanod. – Már majdnem kitárta az ajtót, de Marco lefogta a kezét. Szemében komoly elhatározás csillogott.

-         Tudom, hogy van kockázat, de nekem már nincs senkim rajtad kívül, Nolan. Ezért jöttem azonnal, amikor Emily felhívott, hogy szükséged van rám. Szükséged van valakire, aki szeret. – Nolan öntudatlanul hajolt bele az arcát cirógató kézbe. – Sosem szűntem meg szeretni téged. És bármit megteszek, hogy újra megbízz bennem.

-         Veszélyes lesz – suttogta a szőke férfi.

-         Tudom – mosolygott Marco. – Egy magányos hely meghódítása mindig az.