Ilyenek voltunk 2. fejezet

A második fejezet megérkezett!

A felét a munkahelyemen hoztam össze suttyomban. Nem tudom, hogy meg tudom-e ezt tenni a jövő héten is, mindenesetre igyekszem vasárnaponként frissíteni.

Hogyan? Vasárnaponként? Tehát olyan sok rész lesz?

Még nem tudom. Komolyan. Ha ti szeretitek, akkor elnyújtom. :)

Jó szórakozást! :):)

-          Meglepett a hívásod.

-          Engem is. – Nevettek.

-          Ha te nem üzensz, valószínűleg én tettem volna meg.

-          Nos, nem nagyon törted magad az utóbbi években. – Csend lett. – Ne haragudj, én…

-          Niall, nem kell folyton bocsánatot kérned – mosolygott rá Zayn. – Önfejű voltam, és teljesen rosszul kezeltem a helyzetet. Akkor azt hittem, egyedül is meg tudok birkózni a gondjaimmal, de tévedtem. – Belekortyolt a sörébe, mialatt Niall a gondolatait próbálta rendezni.

-          Tudod, mi végig visszavártunk – szólalt meg végül. – Persze egyikünk sem mondta ki, viszont ha megjelentél volna az ajtóban, nem utasítottunk volna el. – Zayn szája szegletében megjelent egy szkeptikus mosoly.

-          Még Louis is?

-          Még ő is. Akkor akadt ki teljesen, mikor megjelent a lemezed.

-          Kellett valamilyen fedő sztori – vont vállat. – Azt mondtam, a szólókarrierem miatt hagyom ott a bandát, hát így is kellett tennem. – Niall még nem igazán értette ezeket az indokokat, de Zayn feleségéről csak később akart szót ejteni.

-          És ehhez feltétlenül szükség volt elvinni Louis két dalötletét? – Zayn elpirult.

-          Észrevette, mi? – Aztán sóhajtott. – Én… nem tudom megmagyarázni, mit miért tettem. Monica… a volt feleségem akkor már beteg volt, ráadásul teherbe is esett, én pedig nem hagyhattam magára. Senkire nem akarom rákenni a dolgot, mert én kerestem másik kiadót, és én cincáltam szét Louis dalait, míg végül nem maradt bennük mondanivaló. A média a sarkamban lihegett, a rajongók megvetettek, ti utáltatok… azt hittem, soha nem lesz már vége a szenvedésnek.

Niall felebaráti kötelezettségének érezte, hogy megvigasztalja a másikat, így a karjára tette a kezét. A következő pillanatban Zayn egyszerűen a vállára borult, Niall pedig próbált nem beleszimatolni a hajába, vagy teljesen átkarolni, ami nehezen ment, annál is inkább, mivel úgy tűnt, Zayn pont ezt akarja.

-          Ha beavattál volna minket, nem lett volna szükséged a folytonos titkolózásra.

-          Tudom – mormolta a férfi. – De Paul azt javasolta…

-          Mi? – húzódott el Niall. – Paul mondta ezt?

-          Nem! – szögezte le Zayn. – Elmondtam neki, hogy van egy beteg nő, aki a gyerekemet várja. Megkérdezte, hogy el akarom-e venni, mondtam, hogy igen. Szerinte nem tett volna jót a karrieremnek, ha ez kitudódik, így hát valami olyat tettem, amire senki sem számított; kiléptem a zenekarból. Perrie már hónapokkal korábban elhagyott…

-          Mi?! – A szőke srác szókincse nem volt valami választékos, de most ez érdekelte a legkevésbé.

-          Szerinted hogy jöttem össze a feleségemmel? – nézett a szemébe Zayn. Niall ezt a maga részéről nem akarta tudni, de Zayn szerencsére nem bocsátkozott részletekbe. – Leittam magam, másnap pedig mellette ébredtem.

-          Miért nem hozzám jöttél? – szaladt ki Niall száján, mire nyomban elvörösödött. – Úgy értem, barátok voltunk, te meg teljesen kizártál minket.

-          Tudom – pislogott Zayn azokkal a gyönyörű szemeivel. Niall nehezen szedte a levegőt. Hiába voltak nyilvános helyen, mégis úgy érezte, ha még sokáig a másik férfi mellett kell ülnie, akkor valami oltári baromságot fog csinálni.

-          Egyszerűen nincs mentség a tetteidre.

-          Tudom.

-          Jó sokáig fog tartani, mire Louis megbocsát.

-          Mi? – Most Zaynen volt az értetlenkedés sora.

-          Elég pipa rád még most is, de azt hiszem, tudom, mivel férkőzhetnél újra a kegyeibe.

Niall igazából nem volt egy angyal, bármit is állítottak az újságírók. Nem csupa jó szándék vezérelte, amikor felajánlotta Zaynnek a segítségét. Úgy gondolta, ha ismét rendszeresen találkoznak, talán rájön, hogy a valódi Zayn nem az a férfi, akit elképzelt magának, és akire emlékezett. Persze tévedett. Zayn ugyanúgy bánt vele, mint régen; megérintette, olyan közel ült hozzá, hogy összeért a combjuk, mindig megnevettette, és figyelmesen hallgatta. Sajnos Niall már annyira rég tapasztalt ilyesmit, hogy egészen elvesztette az eszét. Vagyis csak majdnem, mert pár hét múlva Zayn ragyogva fogadta őt a lakása előtt.

-          Itt van a fiam! Végre kiengedték a kórházból.

-          Ez nagyszerű! De miért nem szóltál oda telefonon? Nyugodtan lemondhattad volna az estét.

-          Dehogyis! Szeretném, ha velünk vacsoráztál. – Niall valószínűleg értetlen képet vágott, mert folytatta: - Bemutatlak neki, ha nem bánod. – A szőke férfi agya kattogott, hogyan bújhatna ki ez alól. Aztán…

-          Talán jobb lenne, ha a többiek is jönnének, nem?

-          Nem túl gyakran fordulnak meg nálunk vendégek – vallotta be Zayn szomorúan -, szóval szerettem volna valaki olyat hívni, aki azonnal megnyeri magának. – Niall ezzel nem tudott vitába szállni. – De ha ez neked kellemetlen…

-          Miért lenne az? A gyerekek odáig vannak értem.

-          Nem csak ők – kacsintott vigyorogva, majd elindult befelé, a szőke férfi pedig nem tehetett mást, követte.

A lakás elég otthonos volt és nem túl nagy. Már az előszobában megjelentek a gyerek nyomai – kiscipők, kabátkák -, a nappaliba lépve pedig Niall majdnem átesett egy teherautón.

-          Biztos nem hiszed el, ha azt mondom, egész délután takarítottam – sóhajtott Zayn, amitől Niall annyira meghatódott, hogy könny szökött a szemébe. Mire rendbe tette magát és felpillantott, már ott toporgott előtte Zayn kicsinyített mása.

-          Szia! Te biztosan Niall vagy! Megnézed a szobám?

-          Felesleges volt aggódnod.

-          Nem aggódtam.

-          Ja, akkor jó. – Zayn átadott Niallnek egy elmosott tányért, ő pedig eltörölte. Hiába mondta Zayn, hogy a vendég csak ne mosogasson, a férfi mindenképpen segíteni akart. Mert abba persze nem gondolt bele, hogy mennyire bensőséges és intim is ez a munka.

-          Nagyon helyes kölyök – mondta Niall, hogy elterelje a figyelmét Zayn tetovált karjáról. – Jó munkát végeztél vele.

-          Kösz. Azt hiszem, sokkal nehezebb dolgom is lehetett volna. – A férfi elmosolyodott. – Az anyja karjában sem sírt soha. Később meg talán megérezte, hogy sokat segítene nekem azzal, ha jó baba lenne. És máig az.

-          Azt mesélte, hogy néha elalszol a tévé előtt – mutatott rá Niall somolyogva.

-          A kis áruló – nevetett fel a másik, ahogy letörölte a habot a kezéről. – Mondjuk úgy, nem igazán köt le a Mikiegér, pláne este.

-          Jól fogynak a képeid?

-          Szerencsére igen, bár álnevet használok. – Niall ezt meg tudta érteni. – De mindig megoldom, hogy kész legyek, mire mennem kell a gyerekért.

-          Sose mondtuk a te neved, mikor a családalapítás került szóba – motyogta Niall.

-          És nem is alapítottam családot – mutatott rá Zayn. – Nos, belefér még egy ital, vagy…

-          Kocsival vagyok. És későre jár.

-          Igen – hagyta rá Zayn, Niall pedig bement Kay szobájába, hogy elbúcsúzzon a kisfiútól, aki még mindig azzal a gitárral játszott, amit a férfi dobott össze neki legóból. Niall már felfedezte, hogy nem teljesen az apja mása, bár a szemeit azért örökölte.

-          Jössz máskor is? – nézett fel rá, ami a szőke férfinak felért egy szíven szúrással.

-          Naná. Annyiszor jövök, ahányszor csak akarod.

Niall mindig szerette a gyerekeket, és tudott is bánni velük. Na persze a bandához rengeteg apróság zarándokolt el egy fotóért meg aláírásért, de a többi srác csak korlátozott ideig tudta lefoglalni őket – ezért tartott igényt Niall bébiszitteri szolgálataira Louis és Harry. A férfi úgy okoskodott, hogy a két gyereket kell előbb összehoznia, és csak utána gondolhat majd arra, hogy bevonszolja Zaynt meg Louis-t egy szobába, hogy nyugodtan megbeszélhessék a gondjaikat.

Szerencsére a turnéval nem kellett foglalkozniuk, és újságírók sem zaklatták őket. Kay-t egyszerű volt magával vinnie, hiszen Zayn dolgozott, és örömmel engedte el őket, mit sem sejtve. Katie becserkészése már más lapra tartozott. Niall tudomása szerint Harry és Louis otthon volt, de ez még nem jelentette azt, hogy ők fogják elvinni a kislányt a játszótérre. Úgy döntött tehát, tesz egy próbát, hiszen Kay már vele volt, és megígérte neki, hogy megmutatja azt a szuperül felszerelt játszóteret, ahol ő még sosem járt, mert „apa szerint oda csak sznobokat engednek be, de akkor én is sznob akarok lenni, hogy ott játszhassak”. Így történt, hogy Niall, aki olyan fehér, mint a frissen hullott hó, bevezetett a gazdag környékre egy gyereket, aki meg minden volt, csak fehér nem.

Niall az utóbbi időben egyre többször hallotta másoktól, hogy túlbonyolítja a dolgokat, ami ebben az esetben szintén bejött. Három menekülési tervet eszelt ki arra az esetre, ha futólépésben kell elhagyniuk a helyszínt, de egy árva lélek sem törődött velük. Az a két nő, aki az egyik padon ülve beszélgetett, némán vette tudomásul a jelenlétüket, aztán el is fordultak. Kay megilletődötten ácsorgott néhány pillanatig, majd odaszaladt a hintához.

Fél óra sem telt bele, megjelent Lottie és Katie, akik azonnal kiszúrták őt.

-          Nahát, nahát – mosolygott a nő. – Lopni akarsz magadnak egy gyereket?

-          Éppenséggel van nálam egy – biccentett a férfi az éppen csúszdázó Kay felé. – Katie, nem csatlakozol hozzá?

-          Ő ki? – érdeklődött a kislány némileg rosszallóan.

-          Egy barátom kisfia. – Közben Lottie is felmérte a gyereket.

-          Tippelhetek?

-          Nem. Katie, nem játszanál vele egy kicsit? A kedvemért?

-          Jó. De csak a kedvedért.

-          Köszönöm. – Megvárták, míg elszalad.

-          Most komolyan? – csattant fel Lottie. – Komolyan idehoztad Zayn Malik gyerekét? Ezt mégis hogy képzelted?

-          Magányosak – vallotta be Niall. – Társaságra van szükségük.

-          És mi lesz azzal, ahogy elbánt veletek?

-          Arról nem a kissrác tehet – mondta a férfi komoran. – Ráadásul mindenkinek jár egy második esély.

Ahogy arra számítani lehetett, Katie és Kay azonnal megtalálta a közös hangot, csupán Lottie durcáskodott továbbra is, aminek az okát Niall képtelen volt kitalálni.

Niall fél négy körül vitte haza Kay-t, ugyanis a kisfiú szerint az apja olyankor már otthon szokott lenni. És valóban, amint kiszálltak a kocsiból, a ház ajtaja már nyílt is.

-          Sziasztok! – Zayn kitárta a karját, Kay pedig kacarászva futott oda hozzá. – Jól mulattatok?

-          Igen! Niall bácsi megmutatta azt a nagyon menő játszóteret, és lett egy új barátom is!

-          Nahát – kommentálta a dolgot Zayn, aztán hagyta, hogy Kay besüvítsen a szobájába. Miután csukódott az ajtó Niall mögött, folytatta: – Általában nem szokott ilyen izgatott lenni.

-          Hát, akkor ezt bóknak veszem – mosolygott a szőke férfi.

-          Kinek mutattad be?

-          Katie-nek. Mivel te már úgyis ismered, gondoltam nem fogod bánni.

-          Én nem bánom – vont vállat Zayn -, de Katie szülei valószínűleg fogják.

-          Egyelőre nem szaladnék olyan előre – sóhajtott a másik. – Jelenleg Lottie jelenti a problémát.

-          Louis tesója? – csodálkozott el a férfi, ahogy letelepedtek a nappaliban. – Miből gondolod?

-          Nos, nem igazán volt elragadtatva Kay-től.

-          Döbbenet – nevetett fel Zayn. – Tényleg azt hiszed, hogy mindenkinek szeretnie kell a gyerekemet? Mert akkor még nem láttad a társait a sulielőkészítőben.

-          Ugye nem szokták bántani? – kérdezte Niall.

-          Azt nem mernék, legalábbis fizikálisan. Lelkileg viszont… kicsit megviseli, hogy sehová sem tartozik igazán.

-          Ezt hogy érted?

-          Nem elég barna, viszont nem is elég fehér.

-          Csodás bőre van – állította Niall. – Hidd el, ha nagyobb lesz, ki fogja majd használni azokat a lányokat, akik belé akarnak harapni. – Zayn ismét felnevetett, a szeme csillogott. Niall egyszerűen nem tudott másfelé nézni.

-          Minden olyan egyszerűnek tűnik, amikor te mondod.

-          Nyilván nem az – bólogatott Niall -, hiszen odáig neki kell eljutnia, de egy ilyen apával nem lesz nehéz.

-          Niall – kezdte a férfi komolykodva -, te most flörtölsz velem?

Niall Horan veszélyesen gyorsan sápadt el, amit csak az vehetett észre, aki szakértő volt a témában. Zayn éppenséggel az volt.

-          Jézusmária, ne haragudj! A francba azzal a nagy pofámmal! Nem akartalak kellemetlen helyzetbe hozni, csak éppen…

Niall csak azt szerette volna, ha a másik elhallgat végre, de mivel ezt nem tette meg, kénytelen volt a kezébe venni az irányítást. Odahajolt ahhoz a férfihoz, akit öt évvel ezelőtt sikerült száműznie a szívéből, ezúttal azonban nem fogja hagyni magát; kimutatja az érzelmeit, aztán lesz, ami lesz.

Egymás szemébe néztek – a sötét és a világos tekintet egy hosszú pillanatra összefonódott, és az ajkuk majdnem összeért. Amikor…

-          A francba…

Folytatása következik :)