Ne próbálj megmenteni IV. fejezet

Gyorsan felteszem nektek ezt a rövidke fejezetet, mert holnap költözöm, nem lesz net, vagy akármi, szóval élvezzétek! :)

Köszönöm az eddigi véleményeket. :):)

Aznap este, négy nap után először, Blay úgy döntött, áram alá helyezi a tévét. De csakis a tévét, mert az x-box használatát Qhuinn még nem érdemelte ki. A másik férfi azonban még csak meg sem köszönte, csupán letelepedett a kanapéra egy tál pattogatott kukoricával, majd addig váltogatta a csatornákat, míg nem talált kedvére valót. Blay nézte egy darabig a tarkóját a konyhából, aztán besétált a saját szobájába. A vacsora egészen jól alakult, már ha annak lehet nevezni, hogy egyikük sem bántalmazta a másikat, fizikálisan legalábbis. Qhuinn azért odaszúrt neki néha a párkapcsolatával kapcsolatban, de Blay megtanulta fel sem venni a sértéseket. A való világ sokkal kegyetlenebb volt a melegekkel, és Blay nem hagyhatta, hogy pont ez a fickó készítse ki idegileg. Végre sikerült többé-kevésbé normálisan elbeszélgetniük, ugyanis Blay talált egy olyan témát, ami a másikat is érdekelte; a testépítést. Qhuinn teljesen belelkesült, és sorolni kezdte, hogy mit és hogyan edz egy nap, ami Blay számára kicsit soknak tűnt.

-          Aki nem bírja az iramot, az ne is próbálkozzon ilyesmivel – vigyorodott el Qhuinn, amit Blay okosan annyiban is hagyott. Sokat látott szem kellett hozzá, hogy észrevegye, de Blay szerint a másik férfi a lelke mélyén igenis vágyott az elismerésre. Éppen ezért nem akarta feldobni a főnökeit; biztosan arra számított, hogy hősként fogják tisztelni, miután kimenekítették szorult helyzetéből.

Blay nagyot sóhajtva nyúlt végig az ágyán. Saxton ágyneműje sokkal puhább volt, nem is beszélve a testéről, amivel még mindig nem tudott betelni. Ismerte minden hajlatát, tudta, mit és mennyi ideig kell csinálnia ahhoz, hogy párjának elképesztő orgazmusban legyen része. Amióta együtt voltak, kiegyensúlyozottabb lett mind a magánéletben, mind a munkában. Éppen ezért nem értette, mi a fene baja van, és miért térnek vissza a gondolatai állandóan az odakint tévéző fickóra. Aki egy gyilkos. Egy hazug tolvaj. Akit a saját bőrének mentésén kívül semmi egyéb nem érdekel…

-          Hé. – Blay olyan hirtelen ült fel, hogy kis fehér pöttyök kezdtek játszadozni a szeme előtt.

-          Mi van? Hugyoznod kell?

-          Már megtanultam egyedül elintézni a dolgom. Ilyen remek gyerek vagyok.

-          Hát gratulálok. Ha nem haragszol, aludni szeretnék.

-          Ruhástól? – érdeklődött Qhuinn, ahogy beljebb lépett a szobába.

-          Mi közöd hozzá? – vágott vissza Blay, ami egyáltalán nem vallott rá. Ezt valószínűleg a másik is észrevette, mert halkan kuncogott egyet.

-          Nem vagy valami jó bőrben. Hiányzik a pasid? – Blay válaszul csak mordult egyet, majd a másik oldalára fordult. Persze tudta, hogy ez hiba – az akadémián már a legelső órán az eszükbe vésték, hogy soha nem szabad hátat fordítani az ellenségnek, mert az bizony ki fogja használni a lehetőséget. De Blay abban a pillanatban nem törődött sem a tananyaggal, sem azzal, hogy Qhuinn esetleg megtámadja. A férfi azonban nem támadta meg. Helyette lassan leereszkedett az ágy szélére, így Blay a megzavart súlyelosztás miatt az ágy közepe felé csúszott. – Vagy ez is csak egy újabb taktika, hogy vallomásra bírj? – Halkabban folytatta: - Mert akkor jó úton haladsz.

-          Ki nem szarja le, hogy vallomást teszel-e? – pattant fel Blay az ágyról ingerülten. – Szerinted törődöm veled egy fikarcnyit is? Mindketten tudjuk, hogy nem te vagy a csapat feje, sőt, a főnökeim is tisztában vannak vele, mégsem tehetnek semmit. Tehát ha mártír akarsz lenni azok helyett a seggfejek helyett, akik hagyni fognak kivégeztetni, akkor felőlem rendben! Nekem továbbra is lesz állásom, te ellenben halott leszel. Ezzel ki tudnék egyezni. – A kemény szavak pár pillanatig még a levegőben rezegtek, aztán Qhuinn kifújta a benntartott levegőt, a teste pedig elernyedt.

-          Nocsak, végre kibújt a szög a zsákból. Tudtam én, hogy a kedvességed csak álca. Te is ugyanúgy megvetsz, mint mindenki más.

-          Mégis mi mást tehetnék? Megöltél egy csomó ártatlan embert!

-          Egy nagy lófaszt! – üvöltött most már Qhuinn is, ahogy szembekerült a másikkal. – Te komolyan elhitted, hogy hidegvérrel kivégeztem öt embert csak azért, hogy menekülni tudjak? – Blay annyira meglepődött, hogy hátrált egy lépést.

-          Miről beszélsz? – kérdezte halkan, aztán nyelt egyet és kihúzta magát. – Azok a fickók, akik átadtak nekem, azt mondták…

-          Hát persze, hogy azt mondták – legyintett Qhuinn. – Elhitettem velük, hogy ez az igazság. Rögtön bevették, hogy megtettem, pedig a hullákat sosem találták meg. – Szünetet tartott. – Mert nem is voltak hullák. Elkábítottam őket, és kész. Amint felébredtek, semmire sem emlékeztek az egészből. Sem rám, sem arra, hogy őrizniük kellett volna valakit. – Blay hirtelen úgy érezte, a lába nem tartja meg, ezért lerogyott az ágy szélére. Így viszont túlságosan közel került a továbbra is mellette ácsorgó férfihoz. Aki nem volt gyilkos.

-          Ettől függetlenül veszélyes vagy – mondta, mire Qhuinn elvigyorodott.

-          Hát persze, hogy az vagyok. Mégis akarsz engem.

-          Micsoda? – lehelte Blay elhűlve. – Ezt meg… - honnan tudod? – honnan veszed?

-          Ugyan. Mégis ki ne akarna engem?

-          Ezt azért gondold át még egyszer – javasolta a másik férfi. – Szerintem elég sok ember akadna, akiknek problémája lenne veled.

-          A viselkedésemmel talán, de a testemmel? – s hogy szavainak nyomatékod adjon, megállt közvetlenül Blay előtt, így a férfi arca majdnem Qhuinn mellkasába nyomódott. – Szóval?

-          Mit szóval? Ha nem tűnt volna fel, komoly kapcsolatban élek, és különben sem vagy az esetem. – Qhuinn persze felnevetett a nyilvánvaló hazugságot hallva.

-          Egy kiéhezett férfi számára egyik sem lehet túl nagy akadály.

-          Menj a francba! – morogta Blay, mialatt kikerülte a férfit. – Mitől indultál be ennyire? Vagy a kiéhezett férfi ebben az esetben te lennél? – A férfi gúnyos mosolyt erőltetett az arcára. – Hívok neked egy nőt, rendben? Csak hogy lásd, milyen nagylelkű vagyok.

Blay átsétált a fürdőbe, ledobálta a ruháit, majd beállt a zuhany alá. Miközben csapatta magára a jéghideg vizet, próbálta bemagyarázni magának, hogy nem az erekciója miatt van szüksége erre a fajta büntetésre.