Ne próbálj megmenteni VIII. fejezet

Megérkezett a következő fejezet. Nagyon kellemes olvasást hozzá mindenkinek! :)

Blay a lehető legkellemesebb testhelyzetben aludt el – kiskifliként Qhuinn ölel karjai között. Tudat alatt azóta erről álmodott, hogy először meglátta a srácot, mégsem hitte egy percig sem, hogy alkalmi dugáson kívül más, komolyabb is lehet közöttük. És tessék, mégis lett, ráadásul Qhuinn volt az, aki felvállalta az érzéseit, és megtette a szükséges lépéseket. A férfi belevigyorgott a párnájába, aztán kipattant a szeme. Nem a saját ágyában volt, de ez még oké. Nem volt viszont mellette a másik forró test, amely egész éjszaka melegítette a hátát, így gyorsan megfordult, hogy Qhuinn után kutasson. Mivel nem volt ajtó, így pontosan látta, hogy a férfi a nappali kanapéján ücsörög előrehajolva, mozdulatlanul. Blay ásított egyet, majd maga köré tekerte a lepedőt – mivel, arcpirító módon, nem emlékezett rá, merre lehetnek a ruhái vagy a köntöse -, és kisétált a szobából.

-          Szia! – Qhuinn úgy fordult felé teljes testével, mintha valaki dróton rángatta volna.

-          Hé – mosolyodott el, aztán megpaskolta maga mellett a kanapét. Blay úgy érezte magát, mint egy szűzlány, aki már nem is szűz, mert tegnap este ez a belevaló alak gondoskodott róla.

-          Van valami gond?

-          Nincs – sietett Qhuinn a válasszal, majd kezébe fogta Blay arcát, és hosszú csókot lehet a szájára. Egyikük sem mosott még fogat, de ez nem zavarta őket. Qhuinn vágyakozva beleharapott a másik telt alsó ajkába, mire mindketten felnyögtek. Blay elhúzódott, mikor kezdtek volna belelendülni, Qhuinn teste viszont egy tizedmásodpercig még követte, mint aki nem akarja elhinni, hogy megszakadt a kapcsolat.

-          Ezt nem itt kéne csinálnunk – vetette fel, mire Qhuinn elnevette magát.

-          Szerintem ezzel már elkéstünk, elvégre mindenütt vannak kamerák, nem? Jó, a fürdőben talán nincsenek, de…

-          Csak itt vannak – vallotta be Blay, és tűzpiros lett a füle. Qhuinn legszívesebben beleharapott volna, de aztán eljutott a tudatáig, mit is mondott a másik…

-          Mi? Nincsenek a szobákban… - Blay megrázta a fejét. – Sose voltak?

-          De, csak… kikapcsoltam őket.

-          Mikor?

-          Pár hete. Amikor mi… tudod. – Qhuinn pontosan tudta, a gondolat pedig, hogy Blay erre is gondolt, melegséggel töltötte el a mellkasát. Aztán, mivel látta, hogy a másik férfi nem akarja egyiküket sem bajba keverni, felállt a kanapéról, és látványosan nyújtózkodott egyet a kamerának. Hallotta, hogy Blay levegő után kap mellette, nyilván feltűnt neki a Qhuinn alsóját sátorrá változtató jókora merevedés.

-          Szép ez a reggel. Úgy érzem, ma csupa jó dolog fog történni velünk.

Félig-meddig ráhibázott, még Blay véleménye szerint is. Először is elfogyasztották kalóriadús reggelijüket a konyhában, majd amíg Qhuinn elmosogatott, Blay tett egy kört a futógépen, súlyzózott egy keveset, levezetésként pedig felüléseket végzett, aztán bevette magát a fürdőbe, míg Qhuinn is megdolgoztatta a testét. Később kiültek a teraszra, beszélgettek mindenféléről – Blay tapintatosan megpróbált érdeklődni a másik munkaadói felől, Qhuinn viszont kategorikusan minden kérdés elől kitért. Este megvacsoráztak a tévé előtt, majd ki-ki visszavonult a saját szobájába, hogy aztán Qhuinn átosonjon Blayhez, és ismét egy fantasztikus éjszakát töltsenek együtt. Persze egyikük sem használta volna a fantasztikus jelzőt hangosan, mert hát mégiscsak macsó férfiak volnának.

A problémák ott kezdődnek, amikor megszólalt a telefon. De nem a Blay által használt szolgálati mobiltelefon, hanem a falra szerelt vezetékes, ami ott lógott a bejárati ajtó melletti falon. A két férfi először be sem tudta azonosítani a hangot. Aztán egymásra néztek, majd egyszerre ugrottak talpra.

-          Te maradj – kérte Blay, magára kapva a köntösét.

-          Miért? Mert nem tudnál megvédeni? – gúnyolódott a másik.

-          Azért, mert elvileg neked most a saját szobádban, a saját ágyadban kellene szunyókálnod, rémlik? – felelte a férfi, aztán kimasírozott a nappaliba. Enyhén remegő gyomorral nyúlt a kagylóért. – Halló?

-          Halló? – visszhangozta affektálva a hívó, majd elnevette magát. – Bocs a kései zavarásért, Mr… hogyishívják.

-          Morgan – vágta rá automatikusan Blay, aztán szusszantott. – És nekem kihez van szerencsém?

-          Én vagyok a te jó szerencséd – felelte a telefonáló még mindig vicceskedve. Blay megpróbálta kitalálni, ki lehet; mély hangja volt, tehát valószínűleg férfi, nagydarab, tetkókkal és egyéb dolgokkal a testében. Tehát csakis Qhuinn bandájába tartozhatott.

-          Mit akar? Honnan szerezte meg ezt a számot?

-          Fölösleges kérdések, fölösleges kérdések. Nem… nem adom oda, én beszélek!

-          Maga Qhuinn egyik főnöke? – A fickó nevetett. Blay arra gondolt, hogy aki ilyen felszabadultan és szívből tud nevetni, az nem lehet gonosztevő. Eszébe jutott, hogy Qhuinn nevetésére figyelt fel első találkozásuk alkalmával, és akkor is ugyanezt a megállapítást tette. Egyszer már bejött az elmélete, miért ne lehetne így most is?

-          Úgy is mondhatjuk, kölyök.

-          Akar vele beszélni? – kérdezett tovább Blay, bár tudta, hogy ez a viselkedés minden, csak nem profi, és ha a főnöke ezen a kései órán is figyeli a kamerán keresztül, akkor nagyon nagy bajba fog kerülni.

-          Kösz, nem, majd legközelebb. Most veled volna beszédem. Illetve nem nekem, én csak közvetítő vagyok, szóval… hé…

-          Blaylock Morgan? – reccsent a telefonba egy hang, ami megfagyasztotta a vért a srác ereiben.

-          Igen, uram. – Tisztán hallotta, hogy a férfi elismerően dorombolt.

-          Helyes, ezek szerint tényleg olyan jól nevelt vagy, mint amilyennek leírtak.

-          Már megbocsásson, de…

-          Megbocsátok. Most pedig jól figyelj ide. – Blay minden jó szándéka ellenére így is tett. – Ma van a nyolcadik nap. A tizedik napon megjelenik majd nálatok egy csapat, akik ki fognak onnan hozni titeket. Teljes együttműködést várok, a többit pedig majd később megbeszéljük. Megértetted? – Blay örömmel tapasztalta, hogy erre már felment benne a pumpa, ami háttérbe szorította az együttműködést.

-          Na, ide figyelj, öregem. Ide nem lejthetsz be sem te, sem a csapatod csak úgy! Nem hiába hívják védett háznak. Több tucat, kizárólag ide tervezett érzékelő, beléptető rendszer és kamera működik az épületben, nem is beszélve az ujjlenyomat-azonosításról. Szóval, még ha mindezeket ki is tudnád cselezni, én akkor sem megyek innen sehová, és Qhuinn sem, az hétszentség. Megértetted?

Blay füle enyhén csengett az elfojtott haragtól, így először el sem hitte, hogy a fickó tényleg elkezdett nevetni.

-          Oké, megértettem – felelte végül. – Van vér a pucádban, meg kell hagyni. Pontosan ilyen emberekre van szükségem, de ezt ne telefonon beszéljük meg. A személyes kontaktus híve vagyok. Légy résen, Blaylock Morgan. És ne hagyd, hogy Qhuinn kikészítsen, mielőtt alkalmunk lenne találkozni. – Azzal a vonat megszakadt.