Bolondok 01 - Sterek

Bolondok címmel készítettem el pár novellát a kedvenc párosaimmal. A történetek közös tulajdonsága, hogy a pár egyik fele valamilyen bolondságot tesz a másikért, valami olyasmit, amire soha korábban nem volt példa.

Az első történet főszereplője Stiles és Derek. Fogadjátok sok szeretettel! :)

Derek Hale ráérősen kortyolgatta a reggeli kávéját, miközben átlapozott egy magazint, amit valaki előző este a konyhaasztalon hagyott. Korábban sosem gondolta volna, hogy kávézni fog, de mióta egy fedél alatt lakott a falkával, néhány dolog megváltozott. Az egykori Hale ház azóta feltámadt hamvaiból, élettel, vidámsággal, no meg kávéillattal telt meg, amihez Derek – jobb szándéka ellenére – kezdett hozzászokni.

Azon a szerdai napon már sokkal korábban beindult a lábak dobogása az emeleten, mint máskor, de a férfi csak tovább ücsörgött nyugalomban. Akkor mozdította el kicsit a fejét, mikor valaki lesétált a lépcsőn; az illata alapján Derek be is azonosította, amiről szaporábban kezdett verni a szíve.

-          Jó reggelt! – simított végig a hátán Stiles, ahogy elhaladt mellette. – Főztél kávét! Ezért imádlak. – Megtöltötte bögréjét a sötét folyadékkal. – Asszem enélkül nem tudnám végigcsinálni a napot.

Derek hümmögött; a srác ízesítette a kávéját.

-          Ezt felhörpintem, aztán szerintem indulok is.

Derek hümmögött; Stiles szürcsölt.

-          Este megpróbálok majd úgy tenni, mint aki meglepődik a bulin. – A srác eljátszotta, hogy meglepődik. – A csajok ennyit igazán megérdemelnek, habár el kellene járniuk egy titoktartó tanfolyamra. – A mosogatóba tette a bögrét, majd az asztal mellé lépett. Derek felnézett rá, és pontosan érzékelte a másik testéből áradó hőt és idegességet.

Így hát ahhoz az eszközhöz folyamodott, amivel garantáltan meg tudta őt nyugtatni; lehúzta az ölébe, majd egy kiadós csókban részesítette. Stiles szeplős arca enyhén kipirult, tekintete ragyogott.

-          Várni fogsz rám?

-          Mint mindig.

Stiles lopott még egy csókot a farkastól, majd felpattant.

-          Akkor találkozunk az ünnepség után!

Stiles Stilinski két dologról volt meggyőződve azon a bizonyos szerdai napon: hogy a barátai meglepetésbulit szerveznek neki a diplomaosztója tiszteletére, és hogy Derek Hale biztosan nem lesz ott, mikor ő maga abban a hülye talárban meg kalapban felsétál a színpadra, hogy átvegye a papírt, amiért négy évig gürizett, és ami belépő lesz számára a Beacon Hills-i rendőrséghez. És Stiles Stilinski ugyan még nem tudta, de az egyik dologban bizony tévedni fog.

Mióta Derek hivatalosan is együtt járt Stiles-szal, mindent elkövetett, hogy rá aztán semmilyen eseményen ne számítsanak. Lehetett ez akár egy ballagás, lehetett esküvő (amiből három is volt gyors egymásutánban), lehetett temetés (amiből meglepően kevés volt), vagy akár csak egy szimpla születésnapi buli; Derek köszönte szépen, de inkább otthon maradt egy jó könyvvel, ami sokkal érdekesebbnek bizonyult számára, mint az emberek, akikkel érintkeznie kellett volna. Tehát Stiles – aki Derek véleménye szerint sokkal okosabb volt, mint a seriffhivatal összes dolgozója együttvéve – meg sem kísérelte rávenni arra, hogy öltönyt húzzon, és megossza vele ezt a pillanatot. Mert Stiles sosem várt el tőle ilyen dolgokat, hanem elfogadta és szerette azt, amit a farkastól kapott. Derek pedig, életében először, méltó akart lenni erre a szeretetre.

Ezért lehetett, hogy miután a banda nagy hanggal elhagyta a házat – persze Lydia nem felejtette el megjegyezni, hogy micsoda önző alak is Derek -, a férfi felsétált az emeletre, ahol lezuhanyozott, és ahol nem borotválkozott meg. Aztán magára öltötte fekete nadrágját, fehér ingét a hozzá való nyakkendővel, végül felhúzta a fekete zakót is. A hajával szerencsére nem kellett foglalkoznia, csupán fújt még magára némi kölnit – amit Stiles választott ki, elvégre ő ismerte legjobban az illatát -, aztán fogta a kulcsait, és ő is elindult a diplomaosztó helyszínére. Még be sem ért a városba, máris csak lépésben tudott haladni, és kezdett attól tartani, hogy hiába az igyekezet, le fogja késni Stilest.

Stiles egyáltalán nem volt ideges. Alig másfél héttel korábban, az utolsó vizsgája után még természetesen az volt, ezt a pillanatot azonban már egyértelműen csak ki kellett élveznie. Csicsás talárban ücsörgött a társai között, és hallgatta a dékán, a tanárok, majd az iskolaelső ömlengését. Közben tökéletesen érzékelte a hátul ülő rokonai és barátai szeretetét és büszkeségét, ami feléje áradt. Hátra sem kellett fordulnia, hogy tudja, az apja könnyes szemmel mered maga elé, miközben Melissa a kezét fogja megnyugtatásképp. Aztán ott volt még Scott és Lydia, akiknek még hátra volt egy-egy évük, így Stiles lett az első a társaságból, aki lediplomázott. A srác biztosra vette, hogy Jackson még mindig azon morgolódik, hogy neki is jönnie kellett – Boyd nem szól semmit, de nyilván ugyanígy érez -, Isaac és Erica viszont nagyon is élvezi a helyzetet. Kira persze valószínűleg megpróbálja elmagyarázni Maliának, hogy tartsa helyesen a kamerát, kevés sikerrel.

Stiles boldog volt, hogy mind itt vannak vele, és szándékosan nem gondolt arra a valakire, aki otthon maradt. Megkönnyebbülten fújta ki a levegőt, ahogy végre elkezdték színpadra szólítani a diákokat.

-          Stilinski, Mieczyslaw, ismertebb nevén Stiles!

Abban a pillanatban olyan hangos üdvrivalgás támadt, hogy a srác önkéntelenül is vigyorogva szaladt fel a színpadra. Azt tervezte, hogy majd színpadiasan a levegőbe emeli a kincset érő papírt, akárcsak valami trófeát, de miután kezdet rázott a dékánnal, és kipillantott a közönség felé, meglátta Dereket.

Először azt hitte, csak a képzelete játszik vele; a lelke mélyén annyira vágyott rá, hogy a férfi is vele legyen, hogy már hallucinálni kezdett. Ami megcáfolta Stiles feltételezését, az az, hogy még sosem látta a férfit ennyire büszkének, és még sosem hallotta őt tapsolni.

Ami azt jelentette, hogy Derek… tényleg ott volt.

Stiles megtehette volna, hogy csapot-papot-évfolyamtársat otthagyva belerohan a rokonok tömegébe, hogy aztán Derek karjába vesse magát, de szinte azonnal el is vetette az ötletet. Ha a férfi ennyit utazott miatta, akkor még negyed óra múlva is odakint lesz, meg aztán a srác tapasztalatból tudta, hogy Derek nem kedveli a nyilvános érzelemnyilvánítást. És Stiles ismét tévedett.

Ahogy már talár nélkül, fekete nadrágban és fehér ingben, kezében a papírjával megérkezett a családja körébe, Derek még ott volt. Éppen próbálta megakadályozni, hogy Isaac közelebbről is megismerkedjen az egyik közelükben ácsorgó lánnyal, de Stiles többet már nem is látott, mert az apja és Melissa szoros ölelésbe zárta.

-          Megcsináltad! – Az apja ragyogott. – Sosem kételkedtem benned, fiam.

-          Tudom, apa.

-          Nézzék csak a friss diplomást! – vigyorgott Scott.

-          Annyira büszke vagyok rád! – puszilta meg Lydia.

-          Örülhetsz, Stilinski, végre valamiben első lettél! – így Jackson, mire Erica azonnal fejbe kólintotta. – Naaa!

-          Tudjuk, hogy veszettül féltékeny vagy rá, nem kell tovább bizonygatnod – mondta a lány, majd megölelte Stilest. Miután mindenki túl volt a gratuláción, Derek lépett előre, ami enyhén görcsbe rántotta a srác gyomrát.

A férfi megölelte – ami furcsa és meglepő dolog volt, de nem annyira, hogy a körülöttük állók is felfigyeltek volna rá -, aztán Derek két kezébe fogta a srác arcát, és a szemébe nézett.

-          Az én szívemben már régóta te vagy az első.

Stiles szeme nagyobbra nyílt meglepetésében.

-          Soha nem voltam rád ennél büszkébb.

Stiles már majdnem hiperventillált, ahogy Derek közelebb hajolt, és az utolsó szót a szájába lehelte: - Szeretlek.

Amikor pedig Stiles jóval később megkérdezte, miért csinálta ezt az egészet, a férfi annyit felelt: - Mert bolondulok érted.