Bolondok címmel készítettem el pár novellát a kedvenc párosaimmal. A történetek közös tulajdonsága, hogy a pár egyik fele valamilyen nagy dolgot, bolondságot tesz a másikért, valami olyasmit, amire soha korábban nem volt példa.
A harmadik, jelenleg az utolsó elkészült történet főszereplői Jude és Zero. Kellemes olvasást! :):)
Zero a fogát szívva meresztette a szemét a sportcsarnok
falán lógó jókora plakátra. Teljesen kiment a fejéből az évente megrendezésre
kerülő jótékonysági kosármeccs, elvégre nem elhanyagolható dolgok történtek
vele az utóbbi időben.
-
Fantasztikus, nem? – lépett mellé Asha szélesen
mosolyogva, közben nem felejtette el megcsillantani a jegygyűrűjét. – Idén
először én is pályára léphetek.
-
Sok sikert hozzá.
-
Na, és mi van veled?
-
Szó sem lehet róla.
-
Szerintem ezt most nem te fogod eldönteni –
érkezett meg a főnök is. Zero hihetetlennek találta, hogy egykor kamatyolt a
mellette álló nővel. Ma már a hideg rázta a gondolattól, hogy esetleg
meztelenül lássa.
-
Mit kell ezen eldönteni? – kérdezte a férfi a
szokott durva hangján. – Nincsen nőm, mint azt tudod.
-
Pontosan tudom – vigyorgott a nő mind a 32
fogával. – De ott van Jude. – Zero szíve kihagyott egy ütemet.
-
Mit akarsz ezzel mondani?
-
Ugyan, ne tegyél úgy, mintha nem tudnád!
Természetesen arra célzok, hogy a jótékonysági meccsen Jude fogja viselni a
mezedet, és ő játszik a párodként.
Zero agyvize vészesen kezdett felforrni, de a korábbi balhéi
után nem tehette meg, hogy nekiáll kibelezni Jelenát a folyosón, mindenki szeme
láttára. Helyette megpróbált lenyugodni, és észérveket keresni a nő
leállítására.
-
Egyrészt Jude ebbe soha az életben nem fog
belemenni. Másrészt tényleg hasznos lenne szerinted, ha megaláznád a csapat
egyik legjobb játékosát és a menedzserét?
-
Miért lenne ez megalázás? – értetlenkedett a nő.
– Felhívnám a figyelmed, hogy te voltál az, aki megcsókoltad őt milliók szeme
láttára, tehát nagy valószínűséggel mindenki tudja, hogy egy pár vagytok, így
senkit sem fog meglepni Jude szereplése. Én azt hittem, örülni fogsz, hogy
támogatunk titeket.
-
Eddig minden évben csak nők játszottak – morgott
Zero.
-
Mert nem volt sem meleg, sem biszexuális
játékosunk. – Mielőtt a férfi megszólalhatott volna, Jelena fölemelte a kezét.
– Mi lenne, ha most az egyszer hagynád Jude-ot dönteni? Ő egy felnőtt, értelmes
ember, bizonyára tudja, mennyire fontos nekünk ez az ügy.
-
Nem zsarolhatod ezzel.
-
Nem fogom zsarolni. Beszélek vele, aztán
meglátjuk.
Jude aznap este a szokásosnál jóval később ért haza. Persze
egyáltalán nem így tervezte, de a Jelenával való beszélgetés után szüksége volt
arra, hogy kiszellőztesse a fejét, így hát elment a konditerembe, és addig
futott, amíg remegni nem kezdett a lába. Aztán lefeküdt a padra, hogy súlyt
nyomjon, de csak bámulta a rudat maga felett, és arra gondolt, mégis mi a fene
fog ebből kisülni.
-
Helló, haver. – Derek odabiccentett neki, ahogy
elfoglalt egy gépet nem messze tőle. – Minden oké?
-
Persze. Miért?
-
Az arcodra van írva, hogy parázol – közölte a
férfi, mire Jude azonnal az arcához emelte a kezét, mintha le akarna róla
törölni valamit. Derek felnevetett. – A jótékonysági meccs?
-
Az. – Jude felült. – Jelena azt szeretné, ha
játszanék, Zero viszont nem.
-
És te mit akarsz?
-
Az mindegy. Bárhogy döntök, a végén úgyis én
szívom meg.
-
Akkor úgy kell ügyeskedned, hogy mindenki boldog
legyen.
Jude a legrosszabbra felkészülve lépett be a lakásába, ahol
meglepő nyugalom fogadta. Zero a kanapén ülve lapozgatott valami magazint, de
azonnal ott is hagyta Jude kedvéért.
-
Nos? – lépett közelebb hozzá. – Mit mondtál
neki?
-
Hogy béna játékos vagyok, és kifejezetten
undorítóan állna nekem a mezed. – Zero elnevette magát.
-
Helyesen tetted, hidd el. – Ahogy a férfi
megcsókolta, Jude bízott benne, hogy nem érzi meg a nyelvén a hazugság keserű
ízét.
Jude játszani akart, és kész volt szembenézni Zero
haragjával is, bár remélte, hogy erre nem lesz szükség. Jude úgy érezte, ideje
neki is kiállnia és bizonyítania ezért a kapcsolatért, elvégre Zero elég sok
mindent megtett kettejükért – elég volt csak visszaemlékeznie arra a
fantasztikus nyilvános csókra az egyik meccs után, és a szíve a többszörösére
dagadt.
Mégis azt hazudta a férfinak, hogy nemet mondott, mert nem
akarta, hogy Zero folyamatosan a nyakára járjon. Annyit és akkor edzett,
amennyit és amikor tudott, de egyedül a főnök tudta, hogy mire készül.
A meccs reggelén Jude szája ébresztette Zerót, aki egy halk
nyögéssel még széjjelebb tette a lábait, majd lehúzta magukról a takarót.
Imádta nézni, ahogy Jude dolgozik rajta, és szeretett beletúrni közben a férfi
selymes hajába.
-
Uh – tette a homlokára a karját Zero. – Ez volt
ám az ébresztő. – Elkapta Jude fejét, és keményen megcsókolta. – Van rá némi
esély, hogy meglógjunk az esti ünnepségről?
-
Egyáltalán nincs – felelte a másik, miközben
fogával Zero bőrét csipkedte.
-
Igazán elengedhetnének, ha már egyszer semmi
közünk a dologhoz.
-
Hát, nekem a jutalékom múlik azon, hogy ott
legyek, szóval ott leszek. Te azt csinálsz, amit akarsz.
Zero összeráncolt szemöldökkel – és némileg csorgó nyállal –
bámulta Jude-ot, ahogy meztelenül a fürdőbe vonult. Felmerült benne, hogy talán
hagynia kellett volna játszani a férfit, ha ez ennyire fontos neki, de mit
tehetett volna most már?
Jude épp borotválkozott, mikor Zero utána lopakodott.
-
Hé – nézett rá a tükrön keresztül, és ismét
elcsodálkozott azon, hogy a férfi mennyire jóképű. – Persze, hogy ott leszünk.
-
Ha te nem akarsz…
-
Ott akarok lenni, ahol te vagy – ölelte át Zero,
Jude pedig szélesen elmosolyodott.
-
Ejha, valaki nagyon dögös ebben a szerkóban!
-
Az ám! Még kiderül, hogy izmosabb vagy, mint
Zero.
Jude somolyogva igazgatta meg magán Zero mezét, ami feszült
kicsit a vállán és a fenekén. Már mind teljes díszben ácsorogtak az öltözőben,
és csak percek választották el őket a pályára lépéstől. Zero szerencsére még
nem kezdett el kutatni utána – a csapattársai valami rivális bandáról kezdtek
el vitatkozni, amibe persze Zero is gyorsan becsatlakozott -, és Jude csak
remélni merte, hogy az este végén nem lesz rá nagyon dühös.
Jude akkor került legközelebb a reflektorfényhez, mikor az
ügyfelei mögött állt az interjúk alatt, így azonnal elkábította a tömeg, amint
kilépett a pályára. Mindenki tapsolt, többen a nevét kezdték kiabálni, és már
tökéletesen megértette Zerót, amiért imádja ezt.
Fél órát játszottak, aztán körbejárták a lelkes közönséget,
akik egy-egy mosolyért cserébe hajlandóak voltak még több pénz adományozására.
-
Elnézést, itt lehet elverni egy egész havi
fizetést? – Jude – kissé rémülten – fordult meg a hangra, de Zero arcáról
semmit sem tudott leolvasni.
-
Igen, itt. – Zero – továbbra is a másik szemébe
nézve – beledobott egy borítékot a gyűjtődobozba. – Köszönjük.
-
Megérte. Nagyon élveztem a műsort. – Enyhén az
ajkába harapva stírölte végig őt, mire Jude elpirult. – Be kéne vezetnünk
otthon ezt a szerepjátékozást, mert irtó dögösen festesz a mezemben.
-
Akkor nem haragszol?
-
Nem. Büszke vagyok rád. – Jude mosolya
beragyogta a helyiséget. – Fantasztikus voltál.
-
A legjobbtól tanultam. – Aztán Jude egészen
közel lépett hozzá. – És csak ennyi? Nem felejtettél el valamit? – Zero
felvonta a szemöldökét. – Kérem a meccs utáni csókomat. – A másik elnevette
magát.
-
Te bolond vagy! – közölte, de Jude természetesen
megkapta, ami járt neki.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése