A sziget szíve 4. fejezet

Izgalmak izgalmak hátán... és még valaki más is a hátán fog landolni a soron következő részben, szóval óvatosan tessék olvasni! ;)

Nasir lelke felbolydult. Nem csak a közelgő expedíció miatt, hanem azért, mert új és ismeretlen érzések kerítették hatalmába, amikor Agron közelében volt. Pedig még csak nem is ismerte. Nem tudta, hogy néz ki ébredés után, nem tudta, mi a kedvenc étele, nem tudta, mitől olyan cserzett a bőre… nem tudta, mi történt a hajójával, a családjával, és meg sem próbálta elképzelni, mit érezhet most, hogy egy olyan úrnak kell szolgálnia, mint amilyen ő. Nem áltatta magát azzal, hogy kiváló gazda, de azért mindent igyekezett megtenni, hogy az embereinek viszonylag kényelmes élete legyen.

Aznap csak turkálgatta a tányérjára halmozott ételt, de nem tűntetett el belőle egy falatot sem. A borhoz sem nyúlt, pedig ebéd után szeretett kicsit ellazulni, most azonban még ehhez sem volt kedve. Hamarosan el is hagyta az étkezőt, kisétált a hátsó teraszon keresztül egészen a víz széléig, és leheveredett a homokba. A Nap erősen tűzött a feje fölött, hajába homokszemcsék tapadtak, mégis nyugalom szállta meg, ahogy hallgatta a víz sodrását, a madarak rikoltozását, és idegen lábak közeledését a parton.

-          Nagy kérés lenne, ha kicsit egyedül hagynátok? Nem igénylek 24 órás felügyeletet…

-          Nem is azért jöttem – szólalt meg Agron, mire Nasir meglepetten fordult felé. Aztán gyorsan újra a vízre emelte a tekintetét, mert a rabszolga alulnézetből csak még vonzóbbnak tűnt…

-          Akkor mit akarsz?

-          Ebédszünetem van – közölte, Nasir pedig elnevette magát.

-          Ott a pont. – Közben Agron lerúgta a cipőjét, és leült mellé a homokba. Nasir érezte a másik testéből áradó hőt.

-          Mi zaklatott fel ennyire?

-          Gondok.

-          Gondok mindig vannak.

-          Kösz az információt – húzta el a száját Nasir. – Láttad a mintákat, nem? Pár napon belül elindulok a sziget egy távoli részébe, hogy tovább kutassak.

-          És ez aggaszt?

-          Nem aggaszt semmi – hazudta a férfi.

-          Hazudsz – mutatott rá Agron. Ahogy hátratámaszkodott a karjára, izmai gyönyörűen kidomborodtak. Nasir kezdte azt hinni, őt akarja bosszantani. – Valld be, hogy derogál neked egy rabszolgával megosztani a gondjaidat…

-          Tudod, mit? – horkant fel váratlanul Nasir, türelmét vesztve – Bekaphatod! – Erre Agron végignézett rajta úgy, mintha tényleg fontolóra vette volna a lehetőséget. Nasir úgy megdöbbent, hogy néhány pillanatig levegőt sem kapott.

-          Ez egy ajánlat? – Nasir hápogott.

-          Nem – nyögte ki végül, egyáltalán nem értelmes emberhez méltóan, aztán megpróbált felállni, de a homok átsiklott az ujjai között, ő pedig visszazuhant a hátsójára. Behunyta a szemét egy pillanatra, és fohászkodott az égiekhez, hogy ne hozzák ennél kellemetlenebb helyzetbe, ha lehet.

Az égiek a következő pillanatban gúnyosan levigyorogtak rá, majd arra ösztökélték Agront, hogy mozduljon meg, hajoljon közelebb Nasirhoz, érintse össze a szájukat, aztán nyomja őt szépen a homokba. És Agron pontosan így cselekedett. Égő tekintetét nem vette le a fiatalemberről, ahogy megszüntette a közöttük lévő távolságot, oldalra biccentette a fejét, és megcsókolta. Nasir teljesen lemerevedett… a legelső pillanatban még egészen mástól, mint a rákövetkezőben. Mert akkor lehunyta a szemét, és átadta magát Agron rohamának. Nem kérdőjelezte meg a teste parancsát; vonzódott ehhez a férfihoz, és ezek szerint Agron is őhozzá. Persze ismét felmerült a kérdés, hogy megbízhat-e annyira egy idegenben, egy szolgában, hogy beengedje az ágyába… vagy tartania kellene attól, hogy egyszerűen elnyisszantja a torkát, és elmenekül? Mintha csak a gondolataiban olvasott volna, Agron lenyomta a homokba, majd fölé hajolt, és a vonásait tanulmányozta.

-          Félsz, hogy megöllek?

-          Azt hiszem, ez jogos.

-          Jogos. De dugni jobban szeretnék, mint ölni. Jelenleg.

Három és fél órával később Nasir izzadtan, meztelenül sétált ki a szobájához tartozó erkélyre, mely körben végighúzódott az egész emeleten. Rátámaszkodott a korlátra, és nézte a víz csillogását. A teste kellemesen zsibbadt volt, bár a hátsó fele nem örült túlzottan a heves igénybevételnek. Szíve még hevesen dobogott, a légzése viszont lassan lenyugodott. Az egetrengető sokadik menet után nem mert tovább az ágyban maradni az ugyancsak kimerült Agron mellett, mert félő volt, hogy valami butaságra vetemedik. Mondjuk elnyújtózik a másik fantasztikusan izmos és csupasz mellkasán, míg az a haját simogatja. Megrázta a fejét, és megmarkolta a korlátot, hogy kidagadtak a bütykei. Nem lett volna szabad így gondolkodnia, nem lett volna szabad ilyesmit akarnia. A szex az egy dolog… de már most tisztáznia kellett magával, hogy semmilyen körülmények között nem lehet több belőle. 

Miután úgy érezte, kellően lenyugodott, visszatért a szobájába. Agron még mindig az ágyban heverészett a takaró tetején, karjait a feje mögött összekulcsolta. Amikor tekintete megtalálta Nasirt, felült.

-          Akarod, hogy elmenjek? – kérdezte olyan félszegséggel, amit Nasir ki sem nézett volna belőle.

-          Nem… vagyis maradhatsz, ha szeretnél. – Odalépett a beépített szekrényhez, és mindenféle gombok megnyomása nélkül kiemelt belőle egy selyem köntöst. Aztán rövid habozás után egy másikat is, amit Agronnak nyújtott.

-          Kösz. – Belebújt. – Hozzak esetleg… enni valamit?

-          Nem vagyok éhes… - Aztán felsóhajtott. – Figyelj, nem kell kényelmetlenül érezned magad. Nem te vagy az első, aki kamatyolt a felettesével…

-          Igazán? – vonta fel a szemöldökét Agron némileg ellenségesen. – Habár persze egy percig sem hittem, hogy egy világtól elrejtett szigeten bárki önmegtartóztató életmódot folytatna…

-          Befognád? – sóhajtott fáradtan Nasir. – Nem magamra utaltam. Én eddig csak olyan partnerekkel voltam, akiknek fizettek, hogy eljöjjenek hozzám. – A fiatalember némi elégtételt érzett, mikor látta, hogy a másik álla leesik.

-          Kurváztál?

-          Hivatásosok, nem kurvák. És melyik korban élsz, a XI. században? Ez már rég elfogadott tevékenység. – Agron felvont szemöldökkel meredt rá.

-          Férfiak voltak? – Nasir elpirult.

-          Vegyesen.

-          Akkor ezért nem fakadtál sírva, mikor rájöttél, hogy bejövök neked. – Nasir megrántotta a vállát.

-          Igazság szerint vannak fontosabb dolgok is, ami miatt aggódhatok. Az, hogy egy férfihoz vonzódom… miért rázna meg? Még örülhetek is, hogy egyáltalán felkelti valaki az érdeklődésem. És viszont.

-          Hát, te néha tiszta hülyeségeket beszélsz – mondta Agron vidáman, és kiszállt az ágyból. Nasir a szeme sarkából követte a férfi mozgását, ahogy besétált a fürdőbe, és megmosta az arcát. – Mint azt a példa is mutatja, egyetlen épeszű ember sem tud neked ellenállni.

-          Szerinted ennyire jóképű vagyok? – Nasir a következő pillanatban már rótta is magát az enyhén bókkicsikaró kérdésért, de Agron időközben visszasétált hozzá, és az álla alá téve az ujját fölemelte a fejét, hogy a szemébe nézhessen.

-          Te nem jóképű vagy… hanem oltárian imádnivaló, kisember. – És úgy csókolta meg, ami nem hagyott kétséget szavai igazságtartalma felől.

Pár nappal később Nasir azon vette észre magát, hogy kiegyensúlyozott az élete. A nappalokat kutatással töltötte a laborban, vagy a kastélyhoz közeli erdőben, az estéket azonban a szenvedély és Agron jelenléte határozta meg. Mások előtt sosem utaltak arra, hogy több lenne köztük egyszerű főnök-beosztott viszonynál, és Agron néha még rá is tett egy lapáttal, eljátszva, hogy még mindig gyűlöli a másik férfit. Éjszaka ezért általában töredelmesen… és nagyon-nagyon hosszan kért bocsánatot. Nasir rákapott arra, hogy az aktus után, mikor Agron általában elaludt, ő oldalra fordította a fejét, és csak bámulta a férfi karakteres vonásait, tüsire vágott haját, telt és csábító ajkait. A szex fergeteges volt vele, és az sem zavarta, hogy jelenleg ő kényszerült passzív szerepbe… mert imádta érezni Agron keménységét magában, imádta, amikor hátulról átkarolta, és a szíve fölé csúsztatta a tenyerét. Ilyenkor eltöprengett azon, mi lenne, ha nem csak testi kapcsolat lenne közöttük… ha felvállalná magukat mindenki előtt. A férfi-férfi kapcsolat már rég nem volt sem tabu, sem tiltott dolog, mégis… Agron rabszolgaként érkezett. Nasirnak joga volt ugyan felszabadítani, de vajon a többi alkalmazott, vagy a családja képes lenne teljes értékű emberként kezelni?

Aztán elérkezett az a pillanat, amikor Doctore és Spartacus mellé lépett ebédnél, szinte közrefogták, és lehajoltak hozzá, hogy a fülébe suttogjanak. És Nasir önkéntelenül is Agron felé pillantott, miközben a másik férfi is éppen őt nézte. Nasir halványan rámosolygott, jelezve neki, hogy minden a legnagyobb rendben lesz.

-          Nem lesz semmi bajom – bizonygatta a férfinak este is, a mellkasán fekve. Agron oda sem figyelve túrt bele a hajába, és kezdte átfésülni a hosszú tincseket.

-          Ajánlom is.

-          Nem igazán mondhatod meg nekem, hová mehetek, és hová nem – mutatott rá Nasir vidáman.

-          Nem is tenném. De azért megéreznéd a haragomat és a nemtetszésemet, hidd el. – A férfi elhitte. Agron a következő pillanatban szorosan magához ölelte, arcát a nyaka hajlatába temette. Nasir sosem látta őt ennyire sebezhetőnek… kivéve talán akkor, amikor megérkezett. – Miért nem tarthatok veled?

-          Mert zavarnád a koncentrációmat.

-          Zavartam talán a koncentrációdat az utóbbi hetekben?

-          Még szép! – nevetett rá Nasir, Agron pedig elégedetten hallgatott. – Oda kell figyelnem, milyen mélyre ások, különben megzavarom az ökoszisztémát.

-          Akkor légy óvatos.

-          Az leszek.