A sziget szíve 7. fejezet

Utolsó előtti fejezet, melyben... áh, majd meglátjátok! :D

Agron nem tudta volna megmondani, pontosan mi is történt ezután. Az egyik pillanatban még Nasirt nézte, akinek mozgott a szája, és teljes badarságokat ejtett ki rajta… a következőben pedig már odakint járt az erdőben, és futott teljes erejéből. Nem emlékezett arra, hogyan jutott ki… vagy hogy bántott-e valakit, de remélte, hogy nem. Mikor már alig bírt levegőt venni, megállt, és nekitámaszkodott az egyik fának. Nyál csorgott a szájából, könnyek a szeméből… és olyan érzése volt, mintha a szíve is vérezne. Nem értette, hogy történhetett ez… Nasir hogy volt képes ezt tenni vele? Hogy volt képes bejelenteni a házasságát… őelőtte? Hát nem érdemelt volna meg annyit, hogy négyszemközt közölje? Agron megtörölte a száját, és arra gondolt, mennyire megváltozott Nasir, mióta visszajött az expedícióról. Nem akart beszélni arról, mi történt odakint, de egyértelmű volt, hogy valami annyira mélyen érintette… hogy gyökeresen megváltozott a véleménye egy-két dologról.

-          Agron? – A férfi összepréselte a száját. – Nem kellene az erdőben csatangolnod éjszaka… a múltkor sem jártál túl jól.

-          Mit érdekel az téged? Foglalkozz inkább a közelgő esküvőddel…

-          Annak, hogy megházasodom, semmi köze hozzád – állította Nasir, Agron pedig tényleg arra gondolt, hogy a férfi nem tudja, nem érzi, hogy ezzel neki mekkora fájdalmat okoz?

-          Hát, ezt jó tudni.

-          Úgy értettem, hogy mi még… ha akarod, természetesen… - Elhallgatott, mikor meghallotta Agron éles nevetését.

-          Minek nézel te engem? Nem leszek a kurvád a kedves feleséged mellett. – Kis szünet után folytatta: - Ha ezt tényleg megléped… igazából nem tudom, mi okod van rá, de biztos valami komoly. De ha ezt megteszed… akkor annak a valaminek, ami köztünk volt, vége. Remélem, ez világos előtted is. – Az volt a terve, hogy szépen és méltóságteljesen elvonul Nasir mellett, vissza a kastélyba, de már az első akadálynál megtorpant… majdnem keresztülesett egy gyökéren, Nasir azonban még idejében megragadta a karját, és magához húzta. – Engedj…

-          Agron…

-          Csak… hagyj békén! Nem kell tovább törődnöd velem…

-          De törődni akarok…

-          Hazudsz! – lökte el Agron, aztán már csak azt látta, hogy Nasir hátrébb botladozik… és belevágja a fejét egy lelógó vastag és éles ágba.

Agron számára néhány pillanatra lelassult a világ… még levegőt is elfelejtett venni, míg Nasir kiegyenesedett, és megrázta a fejét. Úgy tűnt, nincs komolyabb baja, de Agronnak nem számított. Odaugrott, magához szorította… és olyan halkan, hogy szinte egyikük sem hallotta, megszólalt:

-          Szeretlek.

Érezte, hogy Nasir megremeg a karjaiban, mintha el akart volna húzódni… így még erősebben szorította.

-          Nem pillanatnyi fellángolás. Nem most találtam ki, és nem hazudok. Szeretlek… és nem bírom majd végignézni, ahogy elveszel valakit. Akkor inkább… elhagyom a szigetet. Neked kell döntened.

És Nasir döntött.

-          És ezt mégis hogy a jó fenébe képzelted?!

-          Nem rémlik, hogy beleszólást adtam volna neked az életembe… és se az apám nem vagy, se pedig a gyámom – vágott vissza Nasir higgadtan, és keresztbe fonta karját a mellkasán. Hiába magasodott fölé a bátyja, mégis ő uralta a helyzetet a maga 175 centijével. – Szándékomban állt megmenteni a segged egy újabb botránytól… de aztán rájöttem, hogy rohadtul nem tartozom neked semmivel. Szóval oldd csak meg magad!

-          Kisöcsi, ezt te sem gondolhatod komolyan – vigyorgott gúnyosan Back, majd elkapta Nasir vékony karját. Addig csavarta, míg a férfi fel nem szisszent fájdalmában. Abban a pillanatban, mintha csak a nevét hallotta volna, Back mögött felbukkant Agron. Megkocogtatta a férfi vállát, és amikor az értetlenkedve hátrafordult, behúzott neki egyet.

-          Erre már régóta készültem – vallotta be nevetve, aztán óvatosan megvizsgálta Nasir karját. – Jól vagy, kisember?

-          Jól. De magam is el tudtam volna intézni.

-          Nem kétlem – lehelt puszit a homlokára. – Mehetünk? Odabent már szerintem várnak ránk.

-          Vágjunk bele!

Amikor másfél órával később Agron kéz a kézben kivonult gazdájával a templomból, úgy érezte, kiszakad a szíve a helyéről. Soha nem gondolta volna, hogy elhurcolása a hajóról ilyen fantasztikus végkimenetellel jár majd. Ahogy Nasirra nézett, nem érzett mást, csak feltétel nélküli szerelmet, elfogadást, és egy kis aggódást is… megfogadta, hogy soha nem téveszti szem elől a kisembert, és senkinek sem fogja hagyni, hogy bántsa. Éppen ezért, amikor a lépcső aljában hirtelen eléjük állt Nasir családja, Agron önkéntelenül és automatikusan lépett előre, hogy eltakarja előlük a férjét.

-          Nyugi, semmi baj – mosolygott rá Nasir, és végigsimított a hátán, egészen a fenekéig. A mozdulatot minden bizonnyal a család is figyelemmel követte, de egy szót sem szóltak. – Tehetünk értetek valamit, mielőtt elutazunk nászútra?

-          Back szeretne mondani nektek valamit, igaz, Back? – nézett rá jelentőségteljesen az apja.

-          Én… bocsánatot kérek a viselkedésemért.

-          Micsoda? – hajolt oda hozzá Agron, mire Back úgy ugrott hátra, mintha megégette volna. – Bocsáss meg, de nem értettem tisztán, megismételnéd? – Back összepréselte a száját.

-          Ide figyelj, te büdös…

-          Aha, na ezt a mondatot nem kellene befejezned, ha jót akarsz magadnak – szólt közbe Nasir. – Vegyük úgy, hogy bocsánatot kértél. Most már menjünk.

-          Nem, nem – csóválta a fejét az apja, és Agron sem mozdult. – Jogotok van a tisztességes bocsánatkéréshez. Back hibázott, meg kell követnie titeket. – A férfi erősen megragadta Back vállát. – Gyerünk, nem érünk rá egész nap!

-          De apa, nem hallottad, hogy beszélt velem?

-          Megteheti, elvégre te sem voltál vele valami tisztelettudó – mondta az anyja. – Nagyon megható volt a beszédetek, drágám.

-          Köszi, anya.

-          Felhívsz majd, ha visszatértetek? Mindenképpen látni akarom a nyaralásról készült fotókat!

-          Te leszel az első – ígérte Nasir mosolyogva, és hagyta, hogy a nő megpuszilja. – Vigyázzatok magatokra.

-          Ti is. – Agron és Back mindeközben továbbra is farkasszemet nézett egymással.

-          Őszintén, nincs erre időnk – sóhajtott Nasir. – Küldd majd el e-mailben, rendben? Menjünk – ragadta meg társa kezét, majd betuszkolta a rájuk várakozó kocsiba. 

Alighogy mozgásba lendültek, Agron nyomban felhúzta a plexiüveget, ami elválasztotta őket a sofőrtől, és egy kiadós hitvesi csókban részesítette kedvesét. – Hm, ezt meg tudnám szokni.

-          Jól is teszed – harapdálta meg a nyakát. – Hová is utazunk? – Erre Nasir felkuncogott. – Mi az?

-          Sehová.

-          Sehová?

-          Gondoltam, minek utazzunk el bárhová is, amikor van egy egész szigetünk, ami csak arra vár, hogy felfedezzük? – Agron két keze közé fogta a kisember arcát, és mélyen a szemébe nézett.

-          Azt hiszem, én már megtaláltam a sziget legfontosabb kincsét. – Nasir elpirulni látszott, de azért nem adta könnyen magát.

-          Tényleg? És mi volna az? – Agron apró csókot lehelt a szája szegletébe, az álla vonalára, majd a füléhez hajolva belesuttogta:

-          Megtaláltam a sziget szívét. Megtaláltalak téged.