Alig hiszem el, de ezennel elérkeztünk az utolsó naphoz! Remélem találtatok a történetek között kedvetekre valót. :)
Drága Mese, még egyszer nagyon boldog születésnapot! *-*
13. nap párosa:
Jimin/RM
-
Na, akkor vegyük át újra.
-
De hát már milliószor átvettük – nyafogott Yoongi,
ahogy elterült a kanapén. A mellette ülő Tae meglökte, hogy helyet csináljon
magának, úgyhogy borítékolható volt a verekedés.
-
Srácok, csak néhány percig bírjátok ki – kérte Jimin,
aki jelenleg szemüveget viselt, így egyszerre nézett ki szigorú tanárnak, meg
egy felfalandó habcsóknak.
-
Üljetek rendesen, gyerekek – komolykodott Jeong-guk,
aki kifejezetten élvezte, hogy felnőttként viselkedhet.
Namjoon türelmesen megvárta, míg mind újra rá figyelnek,
majd ismét – konkrétan századjára – elsorolta a következő hetek menetrendjét.
Rengeteg programot tervezett be részükre a menedzsment, és akkor még a turné el
sem kezdődött.
-
Rendben, ennyi volt. – Amint a szavak elhagyták a vezér
száját, Yoongi és Tae már ki is viharzott a teremből. Őket Ho-seok követte
ásítozva és jóval lassabban.
-
Ne haragudj rájuk – kérte Jin halványan mosolyogva. –
Ha elmondanád nekik, mennyi munkád van benne… vagy hagynod kellene, hogy
egyszer ők csinálják. Akkor biztosan jobban megbecsülnének.
-
Azért csinálom, hogy nektek ne kelljen.
-
Nem kell minden terhet egyedül cipelned – mondta Jimin
halkan, Namjoon pedig puhán rámosolygott.
Kíváncsi volt, a másik mennyit gondol a közös estéikre.
Amikor Jimin egyszerűen becsusszant mellé az ágyba, és csak hallgatták egymás
légzését… vajon a másiknak is olyan sokat jelentett a csendes együttlét, mint
neki?
-
És ti? – kérdezte inkább, miközben Jeong-gukra, majd
Jinre nézett. – Felkészültetek lelkileg?
-
Mindent megbeszéltünk – felelte a legidősebb tag, majd
hagyta, hogy Jeong-guk összekulcsolja az ujjaikat.
-
Megígértem, hogy nem ütöm meg Tae-t, ha flörtöl vele a
színpadon, elvégre nem tehet róla.
-
Nagyon érett hozzáállás – bólogatott Namjoon büszkén. –
És te, Jin?
-
Én mit?
-
Búskomoran fogsz járni-kelni, ha Jeong meg Tae két szót
vált? – somolygott Jimin a szemüvege alatt. Jin nem akarta eltorzítani az arcát
egy grimasszal, így vállat vont.
-
Szerintem nem lehet ezt előre eltervezni. Ha szomorú,
én is az vagyok, ha vidám… de szerintem Namjoon pontosan tudja, miről beszélek.
– A vezér enyhén megrázta a fejét épp, mielőtt Jimin kíváncsian ránézett volna.
Miután Jin – mint aki jól végezte dolgát – kedvesét maga
előtt terelgetve távozott, Jimin már nyitotta is a száját.
-
Miről beszélt?
-
Nem tudom.
-
Olyan nincs, amit te nem tudsz. Jut eszembe, el ne
felejtsem visszaadni a Demiant.
-
Kiolvastad?
-
Kétszer – ragyogott a srác. – Már értem, honnan jön az
inspiráció. Szóval várom a következőt.
-
Nem kell elolvasnod őket – mondta Namjoon halkan.
-
Nem kell, de akarom. Miattad. Mivel hiába kérdezlek, alig
mesélsz magadról, csak így tudlak jobban megismerni.
-
De miért akarnál…
-
Namjoon! – nevetett fel Jimin. – Ne akard bemagyarázni
nekem, hogy nem érted!
-
Talán értem, de elhinni nem tudom. – Találkozott a
pillantásuk, majd Jimin elmosolyodott.
-
Kedvellek – mondta, mire a vezér szíve nagyot dobbant.
– Talán nem olyan látványosan, mint a Jinkook-páros, de ez nem jelenti azt,
hogy így kevésbé igazi.
Mivel Namjoon nem szólalt meg, Jimin lassan kezdett
megijedni. Mi van, ha most mindent elrontott? Ha mindennek ellenére a másik
csak barátként tekint rá?
Megrebbent a tekintete, ahogy a srác felállt. Odasétált
hozzá, megfogta a tarkóját, és összeérintette a homlokukat. Jimin úgy érezte,
mintha hirtelen egy ütemre kezdett volna verni a szívük. Nem is kellettek
szavak; anélkül is értettek mindent.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése