Megérkeztünk a harmadik naphoz, és a harmadik történethez, melynek főszereplője Mese szívének igen kedves. ;)
Kellemes olvasást!
3. nap főszereplője:
Bright (Sotus)
-
Ez meg mégis mi a fene?
-
Megkérhetnélek, hogy ne ordíts?
-
Megkérhetsz, de kár a gőzért – dobta le magát a padra
Prem, mire Bright felsóhajtott. Pont azért választotta ezt a korai időpontot és
ezt a félreeső sarkot, hogy nyugodtan tanulhasson, de a mulatozásból hazatérő
Premet kihagyta a számításból. – Mi van, kidobott a pasid?
-
Nem – sziszegte a srác, és próbált nem az ágyában alvó
Aim-re gondolni. – Holnap vizsga, nyugalomra van szükségem.
-
Hohó, de előtte bulizunk!
-
Idén nem tartom meg. – Kellett néhány másodperc, míg az
információ eljutott Prem másnapos agyáig, de amikor ez megtörtént, a srác
dühösen az asztalra vágott.
-
A jó francokat! Nem teheted meg, hogy egyszerűen
semmibe veszted a születésnapodat!
-
Majd máskor bepótoljuk. Most nincs erre időnk.
Prem úgy hápogott, mint egy partra vetett hal, aztán az
érkező Knot felé fordult.
-
Te el tudod hinni ezt?
-
Hogy a tegnapi dorbézolás után még képes vagy nyitva
tartani a szemed? Nem igazán.
-
Bright idén nem akar születésnapot tartani! – Knot az
érintettre sandított.
-
Nos, nyilván jó oka van rá.
-
Egy hülye vizsga!
-
Ez azért elég fontos ok – vélte Knot, majd nyugtatólag
Prem vállára tette a kezét. – Ne fújd fel ezt ennyire. Inkább egyél valamit,
mert az alkohol ki fogja kezdeni a gyomrod.
Prem a nap fennmaradó részében is dohogott néha, de Bright
nem vett róla tudomást. Nem érezte rosszul magát amiatt, hogy megfosztotta
barátait a bulitól, mivel végzősként változtak a prioritásai. Hiába nem
tervezett továbbtanulni, megbukni sem szeretett volna.
Akkor lélegzett fel kicsit, mikor Aim javaslatára elmentek
vacsorázni. A fiatalabb srác csak mosolygott rá, ami feloldotta a görcsöt
Bright testében.
-
Ma este magadra hagylak – mondta neki Aim – De remélem
holnap a vizsgád után találkozunk. – És Bright mindennél jobban imádta őt
ezért.
Másnap a srác brillírozott a vizsgán Premmel ellentétben,
aki csak bukdácsolt. Knot és Arthit persze magabiztosan lavírozott, aztán mind
együtt érkeztek az étkezőbe.
-
Gondolom nem bánod, hogy este pihentél bulizás helyett
– mondta Arthit.
-
Cseppet sem. Öreg vagyok én már a partikhoz. – Prem,
Arthit és Knot egymásra nézett, majd kirobbant belőlük a nevetés.
-
Igazad van, tisztára őskövület vagy!
-
Azt hiszem, látom is az ősz hajszálaidat.
-
Be lehet fogni – csapta le Prem kezét Bright. – Arra
akarok kilyukadni, hogy számomra ez már nem olyan fontos. Csak az, hogy a
szeretteimmel lehessek. – Némi elérzékenyült csendet követően Knot
megköszörülte a torkát.
-
Hát, most akkor vagy kinyírsz minket, vagy a nyakunkba
ugrasz.
Bright felvont szemöldökkel megfordult. És leesett az álla.
Aim tartott felé a tömegben, kezében torta, szája fülig ért. Majd mind
elkezdtek énekelni.
Bright még órákkal később sem tudott magához térni. A
barátai szavak nélkül is megértették, hogy nem akar bulit, elfogad viszont egy
kis csendes ünneplést. Előtte persze még produkálta magát kicsit az egész
ebédlő kedvéért. Most mosolyogva tömte magába a tortát, és közben Premet
hallgatta, aki azt bizonygatta, hogy az egész az ő ötlete volt.
-
Szóval? – somfordált mellé Knot. Bright látta, hogy nem
messze ott ácsorog Deer. – Hogy vagy?
-
Fantasztikusan. Nem hiába vagytok ti a legjobb
barátaim.
-
Hogy érted? – Bright elmosolyodott, aztán megölelte a
másikat.
-
Mindig tudjátok, mire van szükségem.
-
Még szép – mosolygott Knot. – Na, nyomás! Úgy érzem,
van valaki, aki épp rád vár a szobádban.
-
Te tényleg mindent tudsz – kacsintott Bright, azzal
elvonult, hogy megünnepelhesse a valaha volt legjobb születésnapját.
Bárcsak minden reggelem Bright-al indulhatna. :) Köszönöm, te is mindig tudod mire van szükségem. :)
VálaszTörlés