Az ötödik nap is elérkezett, s vele együtt az ötödik történet!
Kellemes olvasást továbbra is! :)
5. nap főszereplője:
Niall Horan (One direction)
Niall Horan az első kávéját kortyolgatva bámult ki a
hotelszoba ablakán. Mióta néhány órával korábban felébredt, próbálta azzal nyugtatni
magát, hogy semmi vész. Kicsit később tervezték nyilvánosságra hozni az
információt, de ha a firkászok egyszer szagot fognak…
Kopogtatás riasztotta fel, a következő pillanatban pedig be
is lépett Greg, a menedzsere.
-
Nos, hogy vagyunk?
-
Jól.
-
Készen állsz a ma estére?
-
Persze. Ahogy megbeszéltük.
Nagyon zavarta, hogy a hír hamarabb kapott szárnyra, mint
ahogy ő hazaért volna, így személyes kontaktus helyett telefonon volt kénytelen
magyarázkodni.
-
Dehogy, anya. Tudod, milyenek az újságírók…
-
De az a dal nagyon meggyőző volt.
-
Mert Hayley egy nagyon tehetséges dalszerző, azért.
Éppen egy gyors futásból tért vissza, mikor a telefonja újra
életre kelt. Mélyet sóhajtva koppintott rá az ikonra, majd a képernyőn
megjelent Louis Tomlinson arca.
-
Hű, alszol te eleget?
-
Téged is jó látni, mint mindig – mondta Louis. – Na
halljam, mi az isten ez az egész? Hazz szinte magán kívül van, alig akart
színpadra lépni.
-
Sajnálom, nem így terveztem. Úgy volt, hogy otthon
leszünk, mikor ledobja a bombát.
-
Na, de Horan – komolykodott a srác, szája sarkában
azonban mosoly bujkált. – Te megcsaltad a barátnődet?
-
Hát, tudod – vont vállat a szőke. – Szüksége volt
alapanyagra egy szakítós dalhoz. – Egymásra néztek, és kirobbant belőlük a
nevetés.
Niall ezután megkönnyebbülten
kezdett neki a készülődésnek. Bízott benne, hogy Louis-hoz hasonlóan más is
átlát majd a szitán.
Két nappal később, letudva a tiszteletköröket és az
interjúkat, Niall végre hazamehetett. A lakásról, amit másfél évvel korábban
vett, szinte senki sem tudott, és azok, akik tudtak róla, esküvel fogadták,
hogy létét nem fedik fel. Niall tehát hétköznapi emberként kaptatott fel a
lépcsőn és lépett be oda, ahová a turné kezdete óta folyamatosan visszavágyott.
Edénycsörömpölés jelezte, hogy a konyhában szorgoskodik
valaki. Niall somolyogva kukucskált át a pult fölött.
-
Segítsek? – A másik illető előbb beverte a fejét a
szekrénybe, majd a földre huppant. Niall nevetve nyújtotta a kezét, hogy
felsegítse. – Jól vagy?
-
Aha. Ennél ütődöttebb már aligha lehetek.
Egymás szemébe néztek, és Niall egy pillanatra attól
tartott, mindennek vége, de Calum Hood még ennyi év után is képes volt
meglepni, mert vigyorogva elkapta a tarkóját, és magához rántotta egy forró
csókra. A szőke boldogan simult bele a karjaiba, majd hirtelen eszébe jutott, miért
is volt olyan feszült.
-
Előbb beszéljünk!
-
Hm, rendben – biccentett Calum a száját nyalogatva,
tekintete pajkosan villant. – Megcsaltad? – Mivel Niall-nek már nem kellett
attól tartania, hogy páros lábbal kirúgják, megnyugodva dőlt neki a pultnak.
-
Ja. Most rajtam volt a sor, hogy a csalfa szerepében
tetszelegjek.
-
Szegény Hayley! – sóhajtott Calum. – De a dal nagyon
ütős lett.
-
Azt mondják. – Calum megállt előtte, majd mindkét
oldalán a pultra támaszkodva csapdába ejtette.
-
Legalább megérte?
-
Micsoda? – Niall végigsimított kedvese arcán. –
Megérte-e ez a színjáték, hogy a média egy szoknyapecérnek könyveljen el? De
még mennyire. Főleg, ha most egy darabig nyugtunk lesz. – Megcsókolta Calum
mosolygó ajkát. – A formás segged az ágyamban meg már csak a bónusz.
-
Azt olvastam, hogy Louis Tomlinson segge a legjobb.
-
Tűnés a hálóba!
Holnap vizsgázom, de most vigyorgok. Annyira jó lett. Megint szebbé tetted a napom. :)
VálaszTörlés