A kuncsaft

Egy Sterek novellával érkeztem. Én nagyon szerettem írni, bízom benne, hogy nektek is tetszeni fog.

Egyébként nagyon nehéz képeket találnom a történeteimhez. Fontolgatom, hogy előbb ezeket keresem meg, és arra építem fel a sztorit. Hátha könnyebb lesz! :D

-          Hale!

Derek morgolódva fordult vissza az ajtóból. Már fél órája lejárt a műszakja, és szeretett volna hazamenni, hogy vehessen egy forró fürdőt. Utálta érezni magán az idegen emberek szagát. Nem volt könnyű elviselnie magát a nap végén, mivel a szaglása sokkal kifinomultabb volt, mint az átlag.

-          Mit akarsz?

-          Már figyelmeztettelek egyszer, hogy mi lesz, ha így beszélsz velem.

-          Én meg figyelmeztettelek, hogy ne szólíts az igazi nevemen – vágott vissza Derek, mialatt összefonta a karját a mellkasán. – Mi van? – A kupleráj tulaja szusszantott egyet, de nem szólt vissza, ami több dolog miatt is lehetett. Esetleg mert a) Derek volt a legkeresettebb, tehát ha kirúgja, lehúzhatja a rolót, vagy pedig b) mert a férfi egy fejjel magasabb volt nála.

-          Lenne még valaki mára.

-          Befejeztem, nem vállalok többet.

-          A privát szobát kérték, és rengeteg lé van náluk – vázolta a helyzetet Peter csillogó szemmel.

-          Mi az, hogy náluk? Többen is vannak?

-          Eljött egy egész csapat, de ők csak fizetnek a haverjuknak egy kört. Vagy ami belefér a pénzbe. – Mivel látta a másikon, hogy nincs meggyőzve, ravaszul folytatta: - Egész helyes kölyök. Fogadok, hogy ez lenne a beavatása. – És ez a mondata már talált, mert Derek lazított a testtartásán.

-          Honnan veszed?

-          Fiatal.

-          Mennyire? – Peter nevetett.

-          Menj, derítsd ki magad! Kilences szoba. Aztán ha végeztél, ne felejts elszámolni.

Derek várt még néhány pillanatot, majd már csak azt vette észre, hogy izmos lábai megindulnak a folyosón a szoba felé. Az ajtó résnyire nyitva volt, odabentről hangok szűrődtek ki. A férfi nem akart hallgatózni. Bár ez nem volt túl jó kifogás, ha jobban belegondolt.

-          Meglátod, hogy hasznos lesz! – bizonygatta egy srác.

-          De miért pont ide? – kérdezte egy lány. – Ez a hely piszkos! És büdös!

-          Az csak sperma – reagált egy másik fiú. – Meglep, hogy még nem szoktál hozzá a pasid mellett… au! Na, megütött!

-          Mert megérdemelted – válaszolt az előbbi lány. – Én azt mondom, húzzunk innen, amíg nem késő. Szerintem egyáltalán nincs szükséged erre a baromságra.

-          De hát meg kell tudnia, hogy tényleg meleg-e! – mondta az első srác. – Sose lesz normális párkapcsolata, ha nem megy biztosra.

-          Ki mondta, hogy normális párkapcsolatot akarok? – szólt közbe ekkor a szobában tartózkodó harmadik srác, Derekben pedig máris megmozdult valami. Próbálta ellazítani az izmait, de valamiért nem sikerült.

-          Miért, nem akarsz? – érdeklődött a lány. – Eddig azt hittem…

-          Mindegy – legyintett a srác. – Mehettek, ha akartok, de én maradok.

Mielőtt tovább folytatódhatott volna a beszélgetés, Derek kihúzta magát, és erőteljesen belökte az ajtót. Az odabent lévők egy emberként kapták oda a fejüket, de a férfi csak egyikükre figyelt, és nagyon merte remélni, hogy ő lesz a kuncsaft.

-          Helló – köszönt, szándékosan elmélyítve a hangját. – Úgy hallottam, valakinek segítségre lenne szüksége. – A szeme sarkából látta, hogy a vörös hajú lány elpirult, a két barna hajú srác meg tátott szájjal bámulja. A harmadik, aki felé fordult, csak álldogált az ágy mellett. – Szóval? Ha csoportosan akarjátok, akkor mást kell keresnetek.

-          Nem! – mondta gyorsan a srác. Derek élvezettel figyelte, ahogy a pír felkúszott sápadt bőrére. – Már mennek is. Nyomás, srácok!

-          Hát, azért remélem, hogy te is szeretnél elmenni – dörmögte kihívóan, mire a fiú teljesen zavarba jött.

-          Ha csak egy ujjal is hozzáér… - heveskedett a lány.

-          Óó, ne aggódj. Több ujjal is hozzá fogok.

Miután nagy nehezen sikerült kiterelgetni a felesleges elemeket a folyosóra, a srác az ajtónak döntötte a homlokát. Derek hirtelen úgy érezte, meg kell érintenie, hogy megnyugtassa. Így hát a vállára tette a kezét.

-          Hogy hívnak? – kérdezte csendesen, bár egyiket sem szokta. Nem csendes, és nem érdeklik a nevek.

-          Stiles – érkezett a felelet.

-          Az én nevem Wolf.

-          Tudom. – A férfi ezen elcsodálkozott, Stiles pedig folytatta: - Sokat hallottam már rólad.

-          Remélem, csupa jót.

-          Igen. És azért jöttem ide, hogy ezt leteszteljem.

A következő két óra csupa ragacsosság, forróság és szenvedély volt. Miután lezavartak egy gyors menetet az ajtónál, ledőltek a padlóra, majd valahogy felkeveredtek az ágyra, ahol Stiles került felülre. Derek imádta látni a szemét, ami olyan fényesen ragyogott, mint égen a csillagok. Muszáj volt megcsókolnia, és ha már ott volt, szorosan magához ölelte, és együtt mozgott vele, amíg mindketten a csúcsra nem értek.

Később csak feküdtek egymás karjaiban, Stiles a férfi mellkasára rajzolgatott bizonytalan mintákat, Derek pedig a másik hajába fúrta a fejét.

-          Mi volt ez az egész? – kérdezte végül a férfi kielégült hangon. Stiles sóhajtott.

-          Bocs a színjátékért.

-          Nem arra értettem. Tudod, hogy azt imádom – suttogta, a srác pedig nevetett.

-          Eddig ügyesen titkolni tudtam, hogy a pasik érdekelnek, de Scott valahogy megtudta. Mondtam neki, hogy bizonytalan vagyok még, hogy mégis hogyan megy ez két pasi között, erre azt ajánlotta, hogy jöjjünk el ide. – Beledörgölte az arcát Derek mellkasába, a férfinek meg olyan érzése támadt, mintha megjelölték volna.

-          Tehát fogalmuk sem volt, hogy ismerjük egymást?

-          Nem. – A srác a szemébe nézett. – Meddig kell még ezt csinálnunk?

-          A titkolózást? – Stiles biccentett. – Még kell egy kis pénz. De utána… ígérem, hogy abbahagyom.

-          Jó. Egy kicsit még tudok várni. – A srác összefűzte az ujjaikat. – Tudod, milyen nap van ma?

-          Naná. Pont fél éve jelentél meg itt először.

-          Meglep, hogy így emlékszel – jegyezte meg Stiles, aztán felnevetett, mikor Derek fölé mászott, és a matrachoz szegezte. A férfiasságuk izgatóan dörzsölődött össze.

-          Akkor még azt hittem, te is csak egy egyszerű kuncsaft leszel – mormolta őszintén. – Aztán viszont sokkal több lettél. Te lettél minden.