Állati ösztönök

Mit is mondhatnék?

Sterek

Enyhén +18

Csak óvatosan, nehogy Scott sorsára jussatok ;)

Stiles nem értett semmit. A tanórákon kívül elég ritkán fordult elő vele ilyesmi, szóval még szoktatnia kellett magát az élményhez. Késő éjszaka volt, ő meg már húzta a lóbőrt, mikor Scott felverte azzal, hogy de márazonnal vágtasson a rendelőbe, mert vészhelyzet van. Stiles meg persze előbb cselekedett, mint gondolkodott, aminek az lett az eredménye, hogy vékony trikóban, melegítőben és zokniban pattant a kocsijába, hogy a barátja segítségére siessen. Út közben próbálta elérni őt telefonon, hogy pontosítsa azt a bizonyos vészhelyzetet, de Scott nem vette fel. Mikor alig három perccel később lefékezett a rendelő előtt, megállapította, hogy az épületen kívülről semmi fura nem látszik. Odabent égtek a villanyok, tehát legalább Deaton valószínűleg ott tartózkodott. Stiles kicsit megnyugodva csámpázott a bejárathoz. Odabent azonnal megcsapta a kutyaugatás, a macskanyávogás, meg még egy hang, amit nem igazán tudott hová tenni. Bekukkantott a résnyire nyitva hagyott ajtón, majd teljesen belépve a helyiségbe megpróbálta fölszedni leesett állát a padlóról.

-          Itt meg mi folyik? – Derek morgott egyet válaszul, így Stiles legalább már azt tudta, mi volt az előbbi beazonosítatlan hang.

-          Szedd le őket rólam.

-          Hát már megbocsáss, de nem látom be, miért kellek ehhez én. Nem tudod lerázni őket? Morogj rájuk kicsit erősebben. Vagy mit szólnál ahhoz, ha kivillantanád a karmaidat? Attól biztos eliszkolnának. – A farkas erre megmutatta félelmetesnek szánt fogait és karmait, de a rajta csimpaszkodó állatok nem hogy hanyatt-homlok elmenekültek volna, épp ellenkezőleg. Az egyik kiscica megpróbált felkapaszkodni Derek mellkasán, hogy megnyalhassa az arcát. Stilesból majdnem kibuggyant a nevetés, de még idejében visszafogta magát. – Jól van, lássuk, mit tehetünk. – Azzal lefejtette a férfi lábáról a hozzá legközelebb eső kutyát, aki vonyítva tiltakozott ugyan, mégis bekerült a ketrecébe.

Alig fél órába telt megtisztítania Dereket a rajongóitól, akik most a rács mögül pislogtak a férfira. Derek figyelemre sem méltatva őket kivonult a recepcióhoz, Stiles meg jobb híján követte.

-          Ja, amúgy nagyon szívesen.

-          Nem köszöntem meg.

-          Tegyünk úgy, mintha mégis – ajánlotta a srác nagyvonalúan. – Azt hittem, Scott is itt lesz.

-          Nem elégszel meg velem? – vágott vissza a farkas, ami kicsit meglepte a srácot. Mindig élvezte a kettejük közötti szócsatákat, de a férfi mostanában nem volt vevő a piszkálódásaira. Néha már az is felmerült benne, hogy direkt kerüli a találkozásokat.

-          Hogy kerültél ebbe a helyzetbe?

-          Azt nem kell tudnod – kapta magára Derek a bőrdzsekijét. Stiles nyelt egyet, a mozdulat ugyanis határozottan csábítóra sikerült. A férfi mindig így vette fel azt a ruhadarabot, vagy direkt neki strapálta magát? Stiles az utóbbi lehetőséget szinte azonnal elvetette, mert hát mégiscsak Derek Hale-ről volt szó.

-          Ha nem mondod el, szétkürtölöm a városban, hogy megrohamoztak az édi-bédi állatkák, te pedig a segítségemet kérted. Várj, a segítségemért könyörögtél.

-          Ha ezt megteszed, rosszul jársz.

-          Na, ne mondd! Ennél is rosszabbul? – fonta karba a kezét Stiles. Derek tekintete egy pillanatra a talán-bicepszére villant, amit nem rejtett el a trikó. – Hiszen már hetek óta megfosztasz becses társaságodtól! Mivel tudnál még büntetni?

-          Feltűnt? – érdeklődött a farkas valamivel halkabban. Az állatok már nem kapálóztak, így teljes lett a csend körülöttük.

-          Micsoda? – Derek hirtelen megrázta a fejét.

-          Felejtsd el. Most mennem kell.

-          Ha arra vagy kíváncsi, feltűnt-e, hogy kerülsz, akkor a válasz igen – kiáltott utána a srác. Derek visszafordult, és Stiles szíve egy pillanatra összeszorult. A kintről beszűrődő fény valahogy lágyabbá és sebezhetőbbé tette a férfi vonásait. – Csak az okát nem tudom. De nyilván eleged lett a folytonos dumálásomból, az elméleteimből, a kontrollálhatatlan izgő-mozgásomból… Nem tudom. Csak annyit tudok, hogy hiányzik a jelenléted, pedig semmi jogom nincs azt kérni, hogy szánj meg, és találkozz velem gyakrabban. – Derek már nyitotta a száját, hogy kimondja a nyelvére toluló szavakat, de aztán meggondolta magát, és visszatért szokásos stílusához.

-          Óó, nem hinném, hogy sok időd lenne találkozgatni velem. Úgy hallottam, a barátnőd eléggé lefoglal. – Stiles megint eltátotta a száját, de nem tehetett róla. Egyrészt ritkán lehetett hallani Dereket ennyit beszélni, másrészt, amit mondott… az villanyt gyújtott a srác agyában.

-          Nem foglal le – nyögte ki. – Nem foglal le, mert már nem vagyunk együtt. – Vállat vont. – Azt hiszem, soha nem is voltunk igazi kapcsolatban, tudod? Imponált, hogy egy olyan gyönyörű, erős és eszes lány, mint Maia, engem akar. Pláne azok után, hogy Lydiánál felsültem. Szóval azt hittem, lehet majd belőle valami, de persze nem lett mert belátta egy idő után hogy túlpörgök minden dolgon és talán az sem kizárt hogy egyszer-kétszer a te neved szaladt ki a számon az ágyban de hát mit lehet tenni amikor ilyen szexi vagy ugye és hát…

Pillanatnyi filmszakadás következhetett, ugyanis Stiles következő emléke az volt, hogy a recepciós pulton ül, lábai között Derek Hale csípőjével, miközben a férfi ajka közeledik az övéhez. Olyan szenvedéllyel csókolta, amit Stiles sosem nézett volna ki belőle. Tétovázva túrt bele a férfi hajába, majd egészen magához szorította. Derek elszakadva a szájától hátradöntötte őt, és lefelé indult. Stiles szíve hevesen vert. A legelső percben eszébe jutott ugyan, hogy hé, hahó, nyilvános hely, meg odabent vannak az állatok, akiknek biztosan nem hiányzik egy lelki trauma, amikor azonban Derek keze befurakodott a melegítője alá, már nem érdekelte semmi, csak az, amit a férfi éppen tett vele. Derek előbb kézzel kezdte izgatni a másikat, hogy csodálhassa egy kicsit a Stiles arcára kiülő élvezetet, aztán viszont nem bírta tovább, egyszerűen lerántotta róla a kinyúlt nadrágot, és a szájába fogadta selymes és kemény férfiasságát. Stiles akkorát nyögött, hogy odabentről egy vakkantást kapott válaszul.

-          Derek… Der… - A férfi, ajkai között a másik izgalmával, elmosolyodott. Mindig szerette volna tudni, milyen az, amikor Stiles nem bír megszólalni a gyönyörtől. Már-már betegesen sokat fantáziált arról, milyen lehet a srác az ágyban, természetesen őalatta, így hát megpróbálta magát távol tartani tőle, nehogy hülyeséget műveljen. És tessék, most mégis itt voltak, mindketten ugyanazt akarva.

Nyalogatta még egy keveset a srácot, majd kicsúsztatta őt a szájából, és hozzálátott, hogy megszabaduljon a saját nadrágjától. Stiles szeme elkerekedett, mikor meglátta előre meredő büszkeségét.

-          Uh… lenyűgöző… - Aztán minden további nélkül odanyúlt, magához vonta, és végigsimított rajta a nyelvével. Derek tüdejéből kiszorult a levegő. Hagyta magát kényeztetni egy darabig, de amire vágyott, az nem ez volt. Visszadöntötte a srácot a hátára, aki türelmetlen sóhajjal ösztökélte gyorsabb tempóra.

Amikor a farkas behatolt a forróságba, mindketten lehunyták a szemüket. Ösztönösen vették fel a közös ritmust, Stiles pedig a lábával nyomta egyre beljebb a másikat, mígnem már nem volt beljebb. Ekkor belevájta emberi körmeit Derek karjába, akiből azonnal előtört a farkas. A lény is birtokolni vágyott a kölyköt, de Derek nem adta meg magát egykönnyen. Visszakényszerítette a körmeit, majd érdes tenyerével végigsimított Stiles puha combján. A lökései egyre gyorsultak, és bár egyáltalán nem akarta, hogy vége legyen, mégis mikor találkozott a tekintete a kipirult arcú srácéval, szégyentelenül elélvezett.

Az ezt követő csendet csak a zihálásuk törte meg, no meg Stiles szívverése, amit Derek akár kilométerekről is azonnal felismert volna. Bámulták a másikat, aztán a srác nagyon lassan – mintha nem akarná elijeszteni – előrehajolt, és megajándékozta Dereket élete első szerelmes csókjával.

-          Na? Mi történt? Mit láttál?

Scott McCall a fejét szorította mindkét kezével, hátha ezzel ráveheti az agyát, hogy vesse ki magából az imént látott jelenetet. Úgy érezte, ezen a traumán sosem tud majd átlendülni.

-          Scott? – pattogott mellette Kira. – Jól vannak?

-          Igen.

-          Stiles segített Dereknek?

-          Igen.

-          Mondtam neked, hogy megoldják.

-          Igen. – Scott nem tudott kipréselni magából egyebet, de Kira nem is törődött vele.

-          Nagyon örülök, hogy megint sikerült összemelegedniük! Az utóbbi időben Derek mindig olyan merev volt Stiles jelenlétében… Scott, minden oké? Jesszusom, inkább a bokorba célozz! Ez a legjobb csukám, kinyírlak, ha lehányod!