Mindig ő 2/3

Lássuk, mit gondol az előző részben történtekről Zero :)

Zero kényelmesen hátradőlt a puha fotelben, és az itala fölött a bátyja arcát fürkészte. Nem volt teljesen olyan, mintha tükörbe nézett volna; Gideon másképp hordta a haját, és a teste sem tűnt olyan szálkásnak, karakteres arca azonban természetesen nagyon hasonlított. Zero próbálta kitalálni, mit érezhetett Jude, mikor rájuk nézett. Vajon hajlandó lenne elfogadni Gideon közeledését? Jobb híján? Mivel – ahogy Zero már rég leszögezte magában – ő aztán biztosan nem fog rámászni. Elvégre hetero. Vagy mi.

Eleinte semmiségekről beszélgettek. Munka, karrier, a jövőbeni tervek, majd kis múltidézés. Végül a párkapcsolatokra terelődött a szó.

-          Még mindig röptében kapod el a legyet?

-          Ismersz. – Gideon nevetve bólogatott. Levette a zakóját, fekete inge ujját pedig felhajtotta, így Zero megállapíthatta, hogy a karja csaknem olyan izmos, mint az övé. Összehúzódott a szeme, mivel valamiért elképzelte azt a kart Jude körül.

-          Csupán reméltem, hogy megismertél valakit…

-          Ugyan. Fiatal vagyok még ahhoz, hogy megállapodjak. – Gideon hümmögve lötykölte az italát. – Na, és te? Van valakid?

-          Most éppen nincs – mormolta, majd az öccse szemébe nézett. – De van kiszemeltem.

-          Te sem változtál túl sokat – poénkodott Zero, de a másik nem vette fel.

-          Nem is tudom… úgy érzem, ő más lesz. Talán… hosszabb távon is mellettem maradna. – Zero figyelme már majdnem ellankadt, ugyanis – ki hitte volna? – eléggé untatta ez a téma. Gideon viszont folytatta: - Csak a távolsággal kellene kezdenünk valamit.

-          Olyan messze lakik?

-          Igen. De a munkája szerintem lehetővé tenné, hogy máshová költözzön.

-          Mivel foglalkozik?

-          Menedzser. – Zero felvonta a szemöldökét.

-          Tényleg? És hol?

-          A Los Angeles Devilsnél.

Zero ezen a ponton letette az italát az asztalra, és karba fonta a kezét.

-          Most szívatsz, ugye?

-          Miért tenném?

-          Pont őt pécézted ki magadnak?

-          Ha már más nem repül rá…

-          Repültek már rá nagyon sokan!

-          Tényleg? – hajolt közelebb Gideon. – És te ezt miért is tudod?

-          Barátok vagyunk, természetesen tudok a viszonyairól – vágta ki magát Zero, habár ez nem teljesen fedte a valóságot. – Bárkit megkaphatnál, nem tudnád őt elfelejteni? Még alig ismered!

-          Te három éve ismered, mesélj róla!

-          Szó se lehet róla – füstölgött Zero, habár maga sem értette egészen felháborodásának okát. – Alig tetted be ide a lábad, máris felforgatod az életem.

-          Miért vagy ideges?

-          Nem vagyok ideges. – Zero vett néhány mély lélegzetet, majd bátyjára nézett. – Jude az egyetlen ember, aki mindig hitt bennem. Nem akarom, hogy…

-          Hogy?

-          Hogy fájdalmat okozz neki. – Gideon elmosolyodott.

-          Én úgy hiszem, éppen te vagy az, aki csaknem három éve folyamatosan fájdalmat okoz neki. – Mielőtt Zero reagálhatott volna, a másik megitta az italát, majd felállt. – Hagyjuk, hogy ő döntse el, mit akar, elvégre felnőtt ember. Nem vagy éhes? Én be tudnék kapni valamit.

-          Azt biztosra veszem – sziszegte Zero, és ahogy követte Gideont kifelé a bárból, megfogadta, hogy nem fogja érdekelni, mit művelnek azok ketten.