-
Ki volt ez a fickó? – Li Cheng hangja csak az
étteremben tért vissza.
-
Nyilván a szeretője.
-
Yong Jie! – figyelmeztette azonnal Xing Si.
-
Mit keresel te itt?
-
És meg is van, Muren miért cserélt le téged –
mondta tovább a srác rezzenéstelenül. – Az amerikai biztos nem kérdez
hülyeségeket. – Li Cheng más esetben valószínűleg leállt volna vitatkozni vele,
de jelenleg teljesen lefoglalta az őrült féltékenység és gyilkolási vágy.
Pontosan egy évvel korábban érzett hasonlót; mikor rátalált TengTengre abban a
hotelszobában.
-
Ki ez? – fordult Mei Fang felé.
-
Nem tudom, nem láttam még korábban.
-
Volt időpontja? – Majd: - Wang nővér még bent
van? Hívd fel nekem!
-
Igen, még bent vannak – felelte a nő. – Nem
fordult még meg nálunk, de ahogy észrevettem, az urak régebb óta ismerik
egymást. – Li Cheng a fogát csikorgatta.
-
Wang nővér, megtennéd, hogy bekopogsz, és
megkérdezed, ne vigyünk-e nekik valamit?
-
Ezer örömmel – búgta a nő, majd Li Cheng
hallotta a cipője kopogását. – Elnézést. – Wang nővér valami nagyon vicceset
szakíthatott félbe, mert Li Cheng ki tudta venni TengTeng nevetést. – Li Cheng
úr azt kérdezi, nincs-e szükségük valamire.
-
Köszönjük, nővér – mondta Robert -, de Murenről
majd én gondoskodom.
Li Cheng nem emlékezett rá, hogy felpattant, pedig biztosan
így volt, mivel Xing Si és Yong Jie az ajtóból rángatta vissza. Már a srác sem
okoskodott; összevont szemöldöke alapján ő is a hallottakon töprengett.
-
Hiába kérném, hogy ne fújd fel, ugye? – kérdezte
Xing Si.
-
Mégis mit kellene tennem? – morogta Li Cheng. –
TengTeng volt az, aki felvállalta a kapcsolatunkat, most meg ugyanott ölelget
egy amerikait? De azért mégis én vagyok a rossz, mert túlreagálom?
-
Először talán tőle kérdezd meg, honnan ismerik
egymást – javasolta a barátja. – Muren biztos mesélt neki rólad, ha közeli
barátok. Aztán meg, mivel az irodában kereste, valószínűleg munkáról van szó.
-
Láttunk már ilyet – mutatott rá Li Cheng,
mindenkinek eszébe juttatva az ominózus esetet.
Jóval az ebédidő vége előtt visszatértek az irodába. Barátai
lenyugtatták annyira, hogy nem akart ajtóstól rontani a házba, így Li Cheng is
szépen leült az asztalához. Röpke húsz percig bírta, aztán méltóságteljesen a
tárgyalóhoz masírozott.
TengTeng kedvesen, de határozottan tessékelte ki, de Li
Cheng látta, amit látott; egy mappát az asztalon, tele félmeztelen fickók
képeivel.
-
Nem vágod a fejemhez, hogy lám, csak a testem
kellett neki?
-
Nem – felelte Yong Jie. – Jelenleg ezen még én
sem tudok kiigazodni.
-
Ne vonjunk le elhamarkodott következtetéseket –
intett Xing Si, az örök optimista. – Elvégre mit is láttál? Néhány mellkast?
-
Félmeztelen férfiak mellkasát – pontosított Li
Cheng, és nagyot húzott az italából. Nem tervezett hazamenni egyhamar, így
TengTeng nem látja majd, mennyire ázik el.
Mintha csak a gondolataiból lépett volna elő, egyszer csak
felbukkant a férfi. Olyan ragyogó volt, ahogy feléjük haladt a tömegben, hogy
Li Cheng legszívesebben a lábai elé vetette volna magát.
-
Meg sem vártatok?
-
Nagyon el voltál foglalva – felelte Li Cheng, a
másik pedig vagy nem érzékelte, hogy dühös, vagy figyelmen kívül hagyta.
Helyette nyomott egy puszit az arcára, elhalászta előle a poharát, és
kikortyolta belőle a maradékot.
-
A következőt én állom.
-
Megfogtál egy gazdag partnert? – provokálta Li
Cheng, de a másik csak nevetett. Vajon azért volt olyan jó kedve, mert az
amerikai gondoskodott róla?
Mivel TengTeng felszabadultan viselkedett, hamarosan Li
Cheng is engedett valamennyit a komorságból.
Hazaérve már alig álltak a lábukon, de ha Li Cheng azt
hitte, nyomban nyugovóra térnek, hát tévedett. TengTeng az ajkába harapva
fejtette le magáról a halványlila öltönyt, majd magával húzta kedvesét a
hálóba. Csókolózva gabalyodtak össze az ágyon, aztán TengTeng beleharapott a
másik fülcimpájába.
-
Leszek én a passzív. Érted.
Li Cheng rávetette magát, és nem finomkodott. Bármit is
tudott az amerikai, TengTeng hozzá, csakis hozzá tartozott, és ezen nem
mostanában tervezett változtatni.
Li Cheng még ki sem lihegte magát rendesen, de az agya máris
máshol járt.
-
Az a fickó az irodában…
-
Hümpf – TengTeng belecsókolt a nyakába. –
Robert?
-
Honnan ismered?
-
Egy nemzetközi lapnál dolgozik. Holnap elutazik,
így csak most tudott időt szakítani egy megbeszélésre.
Li Cheng szívesen folytatta volna a kérdezősködést, de a
másik kibújt az ágyból, és meztelenül a fürdőbe sétált. Li Cheng tudta, hogy
TengTeng egy évvel ezelőtt szégyenkezett volna emiatt; úgy viselte magán a
ruhákat, mint valami páncélt, de az otthonukban, Li Cheng mellett el merte
engedni magát. Ő pedig őszinte áhítattal bámulta azt a testet, amiről mindenki
azt hitte, jéghideg és kemény; közben pedig puhán, melegen és készségesen
simult Li Cheng karjaiba.
Az évforduló napjára minden készen állt. Mivel általában TengTeng
ért haza később, Li Chengnek trükköznie sem kellett, hogy üres legyen a lakás.
Jó darabig elpepecselt a díszítéssel, és épp azon gondolkodott, hol mutatna
legjobban az ajándék, mikor rezegni kezdett a mobilja. Arra számított, Mei Fang
keresi, akit megkért, hogy jelezze, ha TengTeng elindult az irodából.
-
Li Cheng! – Xing Si volt az.
-
Mi a baj?
-
Murennek délután volt egy megbeszélése…
-
Igen.
-
… és most tudtam meg, hogy Gao alelnök is jelen
volt!
-
Micsoda? – sziszegte Li Cheng. – Hol vannak
most? Várj, ugye nem… - Barátjának válaszolnia sem kellett, Li Cheng azonnal
otthagyta a feldíszített lakást, és rohant.
-
Milyen voltam? – kérdezte Xing Si.
- Ügyesen hazudsz – felelte Yong Jie -, de ne csinálj belőle rendszert.
0 megjegyzés :
Megjegyzés küldése