Honnan is tudhatták volna? 3. fejezet

 

Az utolsó fejezetben Jin hazatér.

Jeong hallotta, hogy a szomszédok kopogtatnak és fenyegetőznek, mire még szélesebben mosolygott. Visszament a nappaliba, és ráadott még egy kis kakaót a hangerőre. Nam-joon és Jimin nagyon egymásba volt feledkezve, így a vezér észre sem vette villogó telefonját. Jeong viszont nagyon is, és elégedettsége még magasabbra hágott. Elővette a saját telefonját, végiggörgette a képeket, amiket a barátai posztoltak a buliról, majd hirtelen lefagytak az ujjai. A képen, amit nézett, Jin szerepelt, ahogy ráhajol egy gyönyörű lány csábos ajkára.

Arra tért magához, hogy a zene elhallgatott, és helyette méltatlankodó kiabálás töltötte be a házat. Mikor aztán meglátták a lejátszó előtt álló, komor arcú Jint, nyomban elhallgattak.

-        Mindenki kifelé. – Senki sem mozdult. – Azt mondtam, kifelé! – Jeong látta, hogy még Tae is összerezzent a hang hallatán. Majdnem ő is megindult a tömeggel, de Jin a vállára rakta a kezét. – Kivéve, aki itt lakik.

-        Ja, haha. – Tae nagyot nyelt, és meg sem mert rezzenni Jin tenyere alatt.

-        És tessék, ide sem kaptunk meghívást – hangzott fel Ten méltatlankodó hangja az ajtó mellől. Ő és Taemin őrt állt a távozók felett. – Komolyan kezdek mérges lenni.

-        Sehová sem hívtak meg, mégis mindenhol ott voltunk, nem? – kacsintott Taemin. Nam-joon igyekezett összeszedni magát a másik két srác jelenlétében. – Hagyd csak, minket nem zavarnak az alulöltözött pasik! – Erre már Jimin is elpirult.

-        Mi történt itt? – kérdezte Jin.

-        Buli – bökte ki Yoon-gi.

-        Igen, azt látom. De muszáj volt felmérgesíteni a szomszédokat?

-        Kit érdekelnek? – morogta Tae. – Csak pár besárgult vénember…

-        Hé! – Jin hangja ostorcsapásként csattant, és főleg Tae fülét érte, aki még mindig ott állt Jin előtt. – Meg ne halljam még egyszer, hogy így beszélsz róluk! Tisztességesen dolgozó emberek, akik este pihenni szeretnének! Olyan nagy kérés ez?

-        Eddig sose érdekelt, ha zajongtunk – mutatott rá Ho-seok.

-        Persze, mert akkor itt voltam, és ügyeltem a hangerőre.

-        És akkor most miért nem voltál itt? – Jeong ezt az alkalmat választotta a támadás elindítására. – Ó, tudom már. Fontosabb volt, hogy akármilyen lányokat csókolgass, nem?

-        Már ki is került? – kérdezte Taemin, mialatt Jin behunyta a szemét kínjában.

-        Ja, itt van – mutatta neki Ten. – Egész jól sikerült. Ki csinálta, te láttad?

-        Csak ennyit tudtok hozzátenni? – pördült feléjük Jeong hevesen.

-        Befejeznéd az ordibálást? – érdeklődött Yoon-gi. – Szétmegy tőled a fejem.

-        Jeong – mosolyodott el Ten, de úgy tűnt, ezzel csak olajat öntött a tűzre.

-        Te csak ne vigyorogj ilyen elégedetten. Örülsz, hogy asszisztálhattál Jin hódításához?

-        Elismerem, ez valamilyen szinten a mi hibánk – vallotta be Taemin, ami kifogta a szelet Jeong vitorlájából. – Befurakodtunk a vacsorára, és üvegezést csináltunk belőle. Azt reméltük, Jin mentesül majd, de az utolsó pillanatban mégis őt forgatták ki. Már indult volna, de nem akarta cserbenhagyni azt a lányt. A szemünk láttára puszilta meg, és semmi más nem történt. – Néhány pillanatnyi csendet követően Ten játékosan megbökte a másikat.

-        Miért is magyarázkodunk mi neki? – és közben Jeong-ra vigyorgott. – Talán házasok?

-        Lehetnénk azok is – vetette oda Jeong, mire Ten húúúzni kezdett.

-        Nagyon köszönöm, hogy elhoztatok – lépett hozzájuk Jin.

-        Semmiség. Ki nem maradtunk volna a drámából. – Miután a két srác integetve távozott, Jin becsukta mögöttük az ajtót, majd néhány másodpercre nekidőlt.

-        Most ki fogunk kapni? – hallotta Yoon-gi suttogását.

-        Nem – felelte Jin. Végignézett az alkoholtól kipirult arcokon, és amikor Nam-joon-hoz ért, elnevette magát. – Hát te is?

-        Ártatlan vagyok.

-        Én meg a bűnös – jelentkezett Jimin.

-        Sejtettem. – Jin zsebre dugta a kezét. – Nem tiltom meg a bulizást. De nem szeretném, ha azt hinnétek, mindenhez jogotok van. A körülöttünk élő emberek is megérdemlik a csendet és a nyugalmat, amiért annyit dolgoznak. Ha mi nem tisztelünk másokat, hogy várhatnánk el, hogy minket tiszteljenek?

-        Mi tiszteljük őket – mondta Ho-seok. – Csak éppen, néha nekünk is ki kell eresztenünk a gőzt.

-        Biztos vagy benne, hogy a mai hangzavarnak csak ez volt az oka? – vonta fel a szemöldökét Jin. Egyikük sem felelt. – Még véletlenül sem az volt a terv, hogy ezzel csaltok haza engem?

-        Pff, kit érdekel, hol vagy és mit csinálsz? – Yoon-gi szájából még hihetőnek is hangzott az állítás. – De ha te elvárod, hogy mi számoljunk be mindenről, te miért nem szóltál, hová mész?

-        Ez jogos – bólintott Jin. – Nem akartam, hogy többet lássatok bele, mint ami.

-        Ez nyilvánvalóan nem jött össze – morogta Jeong, mire Jin a szemébe nézett.

-        A menedzsment vakrandit szervezett nekem és még két másik énekesnek, hátha rátalálunk az igazira.

-        Ezt nem mondod komolyan – háborgott Ho-seok. – És miért épp neked?

-        Mert ő a world wide izé, tudod – bólogatott Yoon-gi.

-        Mert ő a legidősebb – segítette ki őket Jimin, arcán szomorúság futott át. – Ez nem volt tisztességes tőlük.

-        Ki volt még ott? – kérdezte Jeong. – Ten és Teamin oké.

-        Ők csak becsatlakoztak, nem voltak rajta a listán. Én voltam, Xiumin és Shownu.

-        Pedig ők nem is annyira öregek – töprengett Tae, aztán elkerekedett a szeme. – Hé, Yoon-gi, kösd fel a gatyád, nemsokára te is sorra kerülsz!

-        Öt évet letagadhatok ezzel az arccal.

-        Tényleg össze akartak hozni valakivel? – szólalt meg Nam-joon. Jint meglepte, hogy össze tudott hozni egy értelmes mondatot.

-        Nem mondták ki nyíltan, de három srácra jutott hét lány.

-        Óó – nyögött fel Ho-seok, és csatlakozott hozzá Tae és Yoon-gi is. – Minket kellett volna vinniük!

-        Honnan tudhatták volna, hogy Jin már foglalt? – dobta be Jimin provokatívan. Erre Jin csak beletúrt a hajába, és bólintott.

-        Igen. Honnan is tudhatták volna? – A szavakat hallva Jeong szíve nagyot dobbant, főleg, mikor Jin odasétált mellé, egyszerűen átkarolta, és a nyakába temette az arcát. – Olyan fáradt vagyok.

Jeong szíve összeszorult. Minden vágya az volt, hogy megvédje a srácot, és hogy segítsen neki. Most csak annyit tehetett, hogy ott volt Jinnek, átölelte és támogatta, meghallgatta, amikor szüksége volt rá. És lehetőség szerint nem rendezett több bulit, hogy hazacsalja.