Hála Istennek, még mindig szerelembe tudok esni.
Takara no Vidro
(Takara's Treasure)
Vigyázat, spoiler!
Itt ismét ez történt. A borító engem nem vonzott annyira, de belekezdtem, és utána nyomban kénytelen voltam folytatni az angol részekkel - sajnos az én tempómhoz még mindig lassan érkeznek a magyar feliratok, de tudom, mindenkinek van más dolga is -. Közben nyilván lecsaptam a mangára is, aminek az angol fordítása befejezett, és a kettőt egymás mellett átélni azért volt furcsa, mert a sorozatba betettek egy olyan vonalat, ami a mangában nem volt benne.
Node, kezdjük a sorozattal! Főszereplőnk és fő elbeszélőnk nem Takara, hanem Nakano Taishin, aki elsőévesként érkezik az egyetemre. Mivel szinte az utolsó pillanatban váltott iskolát, így egy rosszabb környéken tud csak lakást találni. A srác kicsit félénk, össze kell szednie magát, barátokat kell szereznie, de van egy fontosabb küldetése is... meg kell találnia azt a srácot, aki annak idején segített neki, megvigasztalta, amikor a papagája meghalt, és ő elszökött otthonról.
A keresett srác nyilván nem más, mint Shiga Takara.
Vicces, és némileg kínos is ez a jelenet, mert nem úgy tűnik, mintha Takara emlékezne a srácra; habár Takara arcáról szinte semmit sem lehet leolvasni. Ebben a jelenetben Taishin azt kérte a másiktól, mondjon valamit, erre Takara elkezdte mondani az ABC-t. Ezt nem értettem teljesen, a manga viszont magyarázattal szolgált; amikor Takara segített a fiatalabb srácnak korábban, akkor elég sötét volt, és Taishin nem látta őt jól, a hangjára viszont tisztán emlékszik. Ezért kérte most, hogy beszéljen, hogy biztosan be tudja azonosítani őt.
Taishin aztán, sok más rajongóhoz hasonlóan Takara miatt csatlakozik a hegymászó-csoporthoz. Szinte rögtön le is sérül, és naná, hogy Takara veszi kezelésbe... izé, gondoskodik róla. Taishin a hegy tetején, este a sátrukban végre köszönetet mondhat Takara korábbi segítségéért.
Taishin kicsit esetlen, Takara viszont, habár mindenkihez kedvesen viszonyul, segít, ahol tud, igazából nem áll közel senkihez, magányos farkasnak tekinthető. Taishin szerencsére felbátorodva a sikerétől, az egyetemen elkezd barátokat szerezni, akik elnavigálják különböző témákban.
Nem tudnám megmondani, Takara itt büszke-e, vagy féltékeny. :D
Egyik délután együtt sétálnak valamerre, Takara pedig bemegy egy üzletbe, ami nyilván azonnal felkelti Taishin érdeklődését. Erre később visszatérünk.
Takara is felhívja a figyelmét, hogy ez nem túl megfelelő lakóhely.
Takara visszautasított egy lányt, a lány meg erre: többnek képzeled magad nálunk?
Taishin továbbra is szeretné valamivel kifejezni a háláját, így elmegy abba a boltba, ahol Takara korábban vásárolt, és ahol boldognak tűnt. A tulaj emlékszik rá, és végül hajlandó beavatni Taishint a másik srác titkába; gyűjti az üveggolyókat!
Taishin egy fülbevalót is vesz, amiről Takara korábban azt mondta, jól állna neki, s valóban. Taishin szeme egyébként olyan, mint... az üveggolyó, gyönyörű szép, és nyilván Takara figyelmét is megragadta!
Takara a másik srácnak is ad egy golyót, Taishin pedig nem is lehetne boldogabb. Ráadásul a buszon is találkozik egy kedves fickóval... akivel aztán máshol is összefut, többször is. De a naiv Taishin ebbe még nem gondol bele semmi többet.
Az idegen fickó azonban többet szeretne, és odáig megy, hogy kopogtat Taishin ajtaján, hogy márpedig engedje be. Nagyon para!
Szerencsére érkezik a vagány és szexi megmentő!
Emlékeim szerint Takara itt valami olyasmit mondott, hogy ha ő lett volna olyan fickó, az ő szeme is megakadt volna a srácon.
Említettem már, hogy Taishin szerzett néhány barátot az egyetemen. Nos, az egyik lány összeismerkedett egy másik sráccal, mert mindketten rajongtak egy énekesért. És ahogy magyarázták, hogy mit szeretnek benne, hogy mindent tudni akarnak róla, támogatni akarják, stb., akkor Taishin azt hitte, ő is (csak) olyan, mint egy rajongó! Mégpedig Takara rajongója! De azt is elmondták neki, hogy egy rajongó nem avatkozhat bele rajongása tárgyának életébe, távolról kell csodálnia. Éppen ezért, habár Taishin meg Takara kezdett jóban lenni, Taishin onnantól csak leskelődött, és kitért Takara útjából. Vicces is volt, meg frusztráló is.
Kicsit elgondolkodtunk, hm?
Takara itt angolul segített egy lánynak!
Takarát tehát a bálványának tekinti, Takara viszont ebből nem kér, mondván, egyenlőek. De Taishin annyira szeretett volna magyarázatot találni az érzéseire, és ez a bálvány-rajongó dolog pont ráillett. Ha azonban Takara azt mondja, ez nem az, akkor mégis mi?
Akkor meg még inkább összezavarodik, mikor a két rajongó barátja randizni kezd, és akkor mi lesz a bálvánnyal? Hát ők nem akarnak randizni a bálvánnyal, nyilván, és itt azért Taishin élete már eltér ettől a sztoritól.
Taishin azt is észreveszi, amikor Takara gondolatai máshol járnak, de a srác nem hajlandó beszélni erről. (Még)
Mikor meghallja, hogy Taishin eltévedt, nyomban megy érte.
Segítenek hazamenni egy kisfiúnak, aki elszökött otthonról, mert az anyja nem figyelt rá. Takara itt nyilván a saját anyjára gondolt, mégis meggyőzte a kisfiút, hogy az anyukája aggódik érte, haza kell mennie. És így is lett.
Mivel Takara nem mond semmit, és mivel a barátaiknak is feltűnik a zavart viselkedése, konspirálni kezdenek, és arról beszélnek, barátnője van. Naná, hogy ezt Taishin is elhiszi! Aztán mikor Takara betegségre hivatkozva lemond egy túrát, Taishin képzelete ismét beindul, és már-már azt képzeli, a srác a halálán van, és senki sem gondoskodik róla. Rögtön feltankol gyógyszerekből meg mindenből, és megjelenik Takara lakásánál. Ahol a srác épp egy nővel beszélget az ajtóban.
Az idősebbnek tűnő nő éppen könyörög Takarának, amit a srác élesen elutasít, mire a nő a szemére veti, hogy kőszívű, hogy nem segít neki, hogy lenéz másokat - ezt korábban egy lány is mondta már ugye Takarának. Na, hát itt Taishin gyógyszere szépen elgurul, és csaknem nekiesik a nőnek, hogy ez nem igaz, hogy Takara épp, hogy nagyon is gondoskodó, és hogy ha befejezték, akkor tűnjön el.
LOL
Hoppá!
Szóval Takarát az anyja zaklatta az utóbbi időben, akivel sosem volt közeli viszonyban. Amikor még házasok voltak, úgy tűnt, a nőt semmi sem elégítheti ki, folyton költötte a pénzt, ékszerekre és miegymásra, de ez sem hozta el számára a boldogságot. Aki Takarát kimentette ebből a helyzetből, az a nagyapja volt; megmutatta neki, hogy a drága dolgok nem feltétlenül szebbek, sőt, az élet apró - és olykor ingyenes, vagy olcsó - örömei okozzák az igazi boldogságot. Takara miatta szeretett bele az üveggolyókba és a túrázásba is, amit azóta is közösen űznek a nagyapjával. Az anyja a válás óta viszont rendszeresen felkeresi, hogy pénzt kérjen, amiből Takarának már nyilván elege van. Semmiben sem hasonlítanak, kivéve, hogy... csakúgy, mint az anyja, Takara is megszerzi, amit akar.
Takara a nagy vallomástétel közben viszont észreveszi, hogy Taishin belázasodott, szóval gyorsan lefekteti (khm), és gondoskodik róla. De Taishin még betegen is csak azon töpreng, hová tudná kategorizálni a másik srácot, és hogy miként fogalmazza meg azt, amit érez. Mert hát nem a barátja, nem is a családja, és ha nem a bálványa... akkor mi marad?
Hát másnap Taishin természetesen szeretné meg nem történtté tenni a dolgokat, de nincs mit tenni, Takara már tudja, hogy kedveli. És ebből bizony csak úgy jöhetnek ki jól - hogy ne legyen kínos -, ha randizni kezdenek. Mondjuk nem egészen láttam át ezt a magyarázatot Takara részéről... mintha úgy állította volna be, hogy szívességet tesz a másiknak, holott láttuk rajta, hogy ő is kedveli Taishint!
Abban a jelenetben, amikor Taishin visszakozni akart, hogy nem gondolta komolyan a szavait, jól látszott, hogy Takarát ez bosszantja, és később be is vallotta, hogy emiatt ment bele abba, hogy randizzanak. Mert habár azt nem tudja mondani, hogy kedveli a másikat, de mégiscsak van valami, ami miatt ad maguknak egy esélyt. Szóval randizunk, eszünk, sétálunk, Taishin továbbra is bénácska kicsit, Takara pedig folyton lenyűgözi és megmenti. Taishin természetesen nem is lehetne boldogabb, és szerintem Takarának jólesik a reakciója. Persze azért kellenek további komplikációk; minél több időt töltenek együtt, Taishin annál inkább úgy érzi, nem egymáshoz valók. Jaj, mert Takara népszerű és menő, míg te egy szerencsétlen elsős vagy? Szerencsére nem ez az, ami számít, főleg nem Takara számára! Amúgy is imádtam ezt a srácot, de a gondolkodása is lenyűgözött. Mert hiszen kötelező már az elejétől belezúgni a másikba? Ő inkább lassan szeretné megismerni Taishint, aki lehetőséget kap, hogy magába bolondítsa Takarát.
El is mennek madárlesre, ahol persze akadnak problémák, elvégre Taishinről van szó, Takara mégis jól érzi magát. Rettentő aranyosnak találtam, hogy ő is igyekszik megismerni a másikat, tudni akarja, mi az, ami érdekli Taishint. Szerintem a furcsaságai sem zavarják, sőt!
De amit még Taishin nem tud, és amit Takarának el kell majd mondania; az egyetem befejezése után elutazik a nagyapjához, hogy hegyeket másszanak. Így vajon folytathatják a kapcsolatukat, vagy jobb lenne most lezárni?
A kilences részben végre Takara gondolataiba is beleláthatunk kicsit. Nem hiszem, hogy érdekelték őt más emberek korábban, egyedül arra koncentrált, hogy befejezze az egyetemet, és mehessen hegyet mászni. Az ő fejében is megmaradt viszont az a találkozás azzal a síró fiúval, aki később váratlanul felbukkant, és megtalálta őt, és akinek ráadásul olyan ragyogó szemei vannak. Így Takara abban a helyzetben találja magát, hogy hegyet is szeretne mászni, viszont ezzel a fiúval is közelebbi kapcsolatba kerülne. Nem lehet elég aranyos az a jelenet, amikor Takara meghívja magához a másikat, és még arra is ráveszi, hogy nála aludjon!
Néha kicsit kínos - nem tudják még, meddig mehetnek el, vagy mi az, ami oké, de egy kapcsolat elején ez teljesen rendben van -, viszont szerencsére inkább cuki, ahogy próbálkoznak, ahogy élvezik az együtt töltött időt. Szintén imádtam, hogy Takara szemszögéből is láthattuk a napjaikat; és habár ő nem így tervezte, de nagyon is hozzászokott Taishin jelenlétéhez, aki mindig örült, hogy vele lehet.
Takara végül ugyanazon a hegyen avatja be a terveibe a másikat, és kéri, hogy döntsön; folytassák, vagy hagyják abba? Taishin nyilván a folytatás mellett van!
Az utolsó részben jól megijesztettek minket; Taishint hazarendelték, de szerencsére az anyukája csak a karját törte el, és ahhoz elég jól van, hogy felvegye a fia telefonját, és beszélgessen Takarával. De a különlétnek is megvolt az az áldásos hatása, hogy láthattuk, Takara már alig tud meglenni a másik nélkül! Este addig beszéltek, míg Taishin el nem aludt, másnap reggel meg Takara már hívta is!
Taishin elég későn érkezik vissza, és ugyan van egy olyan gondolata, hogy átmegy a másikhoz, de végül csak üzen neki. Így Takara az, aki az éjszaka közepén beállít!
Taishin az, aki megnyugtatja a másikat, hogy egyáltalán nem sok vagy zavaró, amit csinál! Még ilyet!
Már csak azt szeretném tudni, miért volt ilyen helyes ez a Takara! Nem bírtam levenni róla a szemem.
A kiegészítő részben annyi történt, hogy három hétig távol voltak egymástól, amikor Takara pedig visszajött, Taishin épp akkor lett húsz éves, így le is itta magát.
Tessék elolvasni a mangát is!
0 megjegyzés :
Megjegyzés küldése