A végére sajnos elvesztette a varázsát.
Hidamari ga Kikoeru
(I hear the sunspot)
Vigyázat, enyhe spoiler!
Igazából túl sok mindent nem tudok mondani erről a szériáról. Adott egyik hősünk,
Sugihara Kohei, aki kezdi elveszíteni a hallását egy betegség következtében - egyszer csak magas láza lett, ami gondolom ráhúzódott a fülére. Magányosan eszik, mert nem akarja, hogy piszkálják, vagy fárasztó lenne folyton lelassítani a többieket.
Egyszer csak betoppan az életébe Sagawa Taichi, egy folyton pörgő, folyton locsogó srác, aki felzabálja az ebédjét, és utána visszatér repetázni. De amellett, hogy Taichi kicsit szeleburdi, nagyon becsületes is; a legelső jelenetében azt láthatjuk, ahogy kidob valakit egy étteremből, mert a fickó nem fizetett. Mikor Taichi megtudja, hogy Kohei hallássérült, és még inkább, mikor tanúja lesz annak, hogy bánnak a sráccal, úgy érzi, cselekednie kell. Vállalja, hogy Kohei jegyzetelője lesz, cserébe pedig Kohei minden nap ellátja őt ebéddel. Taichi már a legelső rész végén kimondja azt a mondatot, amitől Kohei látásmódja változni kezd: "Nem a te hibád, hogy nem hallasz!"
Kohei, miután kiderült az állapota, elszigetelődött a társaitól; fogyatékosnak tekintették, szánakoztak rajta, vagy egyszerűen csak kinevették. Jobbnak látta, ha egyedül marad, mert azt gondolhatta, úgysem értik meg. Taichi azonban nagyon igyekszik, csupán szeleburdisága miatt nem veszi elég komolyan a jegyzetelést. Az viszont a javára írható, hogy Kohei jól megérti őt, sokat nevetnek együtt, és szerintem a jegyzetelés helyett Kohei számára az volt a fontosabb, hogy valaki megértse, hogy valaki mellette legyen. Habár továbbra is akadnak olyan pillanatok, amikor Kohei kívülállónak érzi magát - pl. tesiórán, amikor azt is látja, hogy Taichi viszont a hallók világába tartozik -, de Taichi mindannyiszor utána megy, és bebizonyítja neki, hogy méltó arra, amit szeretne, méltó az emberek figyelmére. Nagyon szép jelenet, amikor Taichi annak ellenére is Kohei-vel szeretne lenni, hogy a srác aznap nem vitt ebédet. Kohei tényleg azt hitte, hogy Taichi csak a jutalomért csinálja? Nem ismeri eléggé ezt a srácot.
Nem vett róla tudomást! :(
Taichi szülei elváltak, és egyikük sem akarta őt, így a nagyapja nevelte fel. Taichi ezért sokat dolgozik, küzd, hogy talpon tudjanak maradni. E mellé még bevállalta a jegyzetelést is, így érthető módon fáradt napközben. Kohei is egyre többet tesz érte, például főzni kezd neki, amit eddig az anyja csinált. Volt egy vonal, amikor egy lány szeretett volna közelebb kerülni Kohei-hez, de csak azért, mert siket, és hogy a kedvenc könyvében is van egy ilyen karakter. Taichi ezen nagyon felháborodott, és nem is közvetítette Kohei-nek a lány kérését. Nem mintha Kohei-t Taichin kívül jelenleg más is érdekelné.
Kohei-nek azonban romlik a hallása, amiről természetesen nem szeretne beszámolni Taichi-nek. Továbbá, szerintem most már kezd többet érezni Taichi iránt. E két dolog miatt ismét távol tartja magát Taichi-tól, de mint tudjuk, Taichi nem az az ember, aki feladja!
Mikor minden más el is halványul, Taichi hangját akkor is tisztán hallja. Ez az, amit nem szeretne elveszíteni.
Kohei tehát többet érez Taichi iránt, csakhogy ezt igyekszik elnyomni, mert nem akarja, hogy Taichi-nak is azokat kelljen átélnie, amiket neki, nem akarja "magával rántani". Taichi viszont szeretné jobban megismerni, továbbra is a jegyzetelője akar lenni, de folyton falakba ütközik. A hatos részben úgy tűnik, rendben vagyunk, mert Kohei elmegy velük kirándulni, és folytatják a közös tanulást.
De tudjátok, ha egy sorozatban minden rendben megy, az gyanús. A következő részben meg is érkezik a "probléma" egy lány, Maya személyében, aki szintén hallássérült, és Kohei segít neki beilleszkedni az egyetemre. Maya sokat hallott már Taichi-ről, de nyilván nem üti meg a mércéjét. Minden alkalommal közéjük áll, amikor lehet, mert nem érti, Kohei mit lát a másik srácban, akinek a jegyzetei is használhatatlanok. Van egy nagyon erős jelenet, amikor Maya azt kérdezi Taichi-től, hogy mégis miben tudna ő segíteni Kohei-nek? Taichi már így is sokat küzdött, hogy talpon maradjon, de ez azért neki is fájdalmas volt.
Taichi-t a barátai rugdossák, hogy beszéljen végre Kohei-vel.
Maya tényleg nem érti...
Taichi szomorú...
... de nem adja fel!
Nem jó a fék! :D
Maya egyszerűen nem bírja ezt a hebehurgyaságot.
Kohei is próbálkozik, ételt visz neki.
Taichi életében a kilences részben következik be egy változás. Találkozik egy férfival, aki egy jelnyelvvel foglalkozó céget vezet - a sors keze? -, ami megmutatja Taichi-nak, hogy bizony akárhol találkozhatunk hallássérült emberekkel. A férfi cége felkészítést, tanítást vállal, ami felkelti Taichi érdeklődését, viszont az nem tetszik neki, hogy csak siketekkel foglalkoznak, a hallássérülteket meg ők is kizárják, akár csak a jól hallók. Annak a rétegnek sehol sincs helye. Taichi szenvedélyesen kikel a védelmükben, ami ritka szép pillanat volt. Nem az ő gondja lenne, mégis igyekszik segíteni, Kohei miatt, aki közel került hozzá, és fáj látnia, ahogy szenved, ahogy a társadalom kiveti magából.
Taichi dolgozni kezd a férfi cégénél, hamarosan azonban komoly döntés áll előtte; elvállalja-e, hogy teljes állásban náluk dolgozik, vagy folytatja az egyetemet. Ez valamilyen szinten Kohei-t is érinti, hiszen Taichi volt a jegyzetelője, de nem beszélték meg, ezt folytatják-e.
Kohei természetesen nem fog az útjába állni, pedig Taichi el sem mondta neki, miért akarja otthagyni az egyetemet. És ez akasztott ki a legjobban! Ami ezután következett! Szenvedtek mindketten, mert habár Taichi úgy tűnik, megtalálta a hivatását, megtalálta azt, amiért küzdeni szeretne, és ez Kohei-t is magában foglalja, erre Taichi nem mondja el neki mindezt! Mindketten elvannak a világukban, mindketten azt hiszik, a másiknak fontosabb valami más, pedig egy fenét! Hát Taichi konkrétan azért dolgozik, hogy Kohei életét megkönnyítse, és erről a másiknak tudnia kellene! De Kohei azt gondolja, Taichi talált valami más célt, és őt otthagyta. Jézusom...
Ekkor még sem Taichi, sem mi nem tudtuk, mit jelent ez.
Az utolsó rész emiatt számomra totál szenvedés volt. Egyik sem kereste a másikat, Kohei elvolt az új jegyzetelőjével, elvolt Taichi régi barátaival a filmklubban, Taichi meg sokat dolgozott. De azért gondoltak egymásra. A nyári fesztiválon találkoztak újra, ahol Kohei ismét bevallotta az érzelmeit, Taichi meg csak úgy faképnél hagyta! Hát miért nem mondta még el mindig, hogy hol dolgozik? Hogy milyen fontos munkát végez?
Kohei viszont annyira szenvedett már, hogy nem akarta hagyni, hogy így váljanak el. Elmondta, hogy Taichi volt az, aki felnyitotta a szemét, aki elérte, hogy másként gondolkodjon a helyzetéről. És akkor hála Istennek, Taichi is színt vallott. Az nagyon aranyos volt, amikor a végén, a szokásos helyükön ülve Taichi megkérdezte, hogy ha újjászülethetne, mit választana, és Kohei akkor is saját maga akarna lenni, mert így találkozhatott Taichi-val.
A vége kicsit felhúzott, de Taichi elhivatottságát, segítőkészségét, becsületességét nagyon szerettem.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése