Hajnalodott, amikor Missy elaludt, ők pedig végre kiléphettek a villából. San azonnal a cigarettájáért nyúlt, de Seong Hwa menet közben kiütötte a kezéből. San tudta, hogy a másik feldúlt lesz, ha kiderülnek a valódi indítékai, de jelenleg nem volt túl sok kedve foglalkozni vele. Az utat csendben tették meg – San vezetett, hiszen Seong Hwa ivott -, aztán hazaérve Seong Hwa nyomban visszavonult a szobájába. San is ezt tette, jóllehet kevésbé mérgesen, viszont nagyon fáradtan. A fehér öltözék összegyűrődve végezte a padlón, mialatt San vett egy forró zuhanyt. A szobájába visszatérve aztán megtorpant; Seong Hwa az ágyán ücsörgött. Fiatalabbnak és sebezhetőbbnek tűnt, mint amikor San megismerte.
- Nem akarok a munkáról beszélni – szögezte le a férfi. Az egyik fekete melegítő szettjét viselte, a haja alja pedig vizes volt, így már nyilván ő is lezuhanyozott.
- Rendben van. – San bőrén még nem száradtak fel teljesen a vízcseppek, ahogy törülközővel a derekán ácsorgott. Beszívta a levegőt, ahogy Seong Hwa felállt, és elindult felé. – Részeg vagy.
- Némileg. Azt mondod, nem kellene így elhamarkodott döntéseket hoznom?
- Valami olyasmi. – San tartotta magát, és nem hátrált meg még akkor sem, amikor Seong Hwa odaért elé.
- De ez a döntés nem elhamarkodott. – Seong Hwa kinyújtotta az egyik ujját, és követett egy vízcseppet San meztelen mellkasán. San testében forróság robbant. – Józanok voltunk, amikor megcsókoltál. – Az ujjai most San ajkára vándoroltak.
- Ha provokálni akarsz…
- Azt mondtad, te is tudni akarod, melyikünk lenne felül. – Seong Hwa tekintete égetett. – Miért nem derítjük ki?
Missy információit felhasználva olyan közel jutottak Mr. Moore és Mr. Rick szervezetéhez, mint korábban soha. Még így sem volt garantált a siker, de San egyre inkább hitt benne, főleg, hogy immár Seong Hwa is a csapat tagja volt. San még mindig nem hitte el, hogy Seong Hwa olyan kedvezően reagált; fájt ugyan neki a szemfényvesztés, de végső soron megértette, hogy nem egymásra kell mutogatniuk, hanem elégtételt venniük azokon, akik felelősek a szörnyűségekért. San még afölött sem tért teljesen napirendre, hogy Seong Hwa néha az éjszaka közepén bemászott mellé az ágyba. A parti éjszakája óta nem feküdtek le egymással, de ezek a csendes, meghitt együttlétek San minden várakozását felülmúlták. Ő, aki korábban páros lábbal rúgta ki az éjszakás kalandjait, most egy másik férfit átkarolva ébredt, megcsókolta, és igyekezett minél tovább maga mellett tartani abban a buborékban, amit létrehoztak. Seong Hwa reggeli arca, haja, jelenléte elrabolta a szívét.
Arculcsapásként érte Jong-ho meghívója egy összejövetelre, ami gyanúsan az egy hónap leteltéhez közel került megrendezésre. Nem kellett volna beleélnie magát abba a meghittségbe, amit Seong Hwa hozott az életébe, hiszen eddig nem beszéltek arról, mi lesz, miután megtették, amit kell.
Jong-ho családjának villája magán viselte a hamarosan visszavonuló idősebb vezető ízlését; mindenhol faburkolat, sötét, férfias színek; San le merte volna fogadni, hogy akad egy dolgozószoba kandallóval és állatbőrrel. San felnézett a hatalmas csillárra, ami uralta az előteret, és aminek a mása megtalálható volt a következő teremben is. Missy bulijához képest itt nagyon halk zene szólt – egy fickó zongorázott az egyik sarokban -, elegáns pincérek jártak-keltek, halkan duruzsolt a beszélgetés. San lekapott egy pezsgőt az egyik tálcáról, és mialatt kiitta, az est házigazdáját kereste. Arra számított, hogy Seong Hwa azonnal visszatér majd korábbi főnöke oldalára, de Jong-ho mellett Yeosang ácsorgott. Amint meglátta a belépő hármast, szélesen elmosolyodott, és nyomban megindult feléjük.
- Itt is van a háziasszony! – szurkálódott Yunho.
- Hamar elfelejtettél minket, mi? – folytatta Woo Young.
- Ti sem nagyon kerestetek, ami azt illeti.
- Persze, majd zavarjunk meg valamit…
- Semmi sem történt! – mondta Yeosang, majd köhécselt. – Semmi olyan, amit ne akartam volna.
- Helyes – biccentett San, miközben Jong-ho is megérkezett hozzájuk. – Choi – mosolyodott el, mert nem tudta megállni. – Köszönjük a meghívást.
- Ez a legkevesebb. Szeretném, ha ebből egy folyamatos együttműködés lenne, de ne beszéljünk ma este munkáról – indítványozta, aztán ő maga is elvett egy pezsgőt. San azt hitte magáról, eleget forgott már magasabb körökben, de azt az eleganciát, amit Jong-ho sugárzott, valószínűleg sosem tudja majd elsajátítani.
- Szeretnénk beavatni titeket valamibe – mondta Yeosang, szeme lelkesen csillogott, ahogy Jong-ho-ra nézett. – Elmondhatom?
- Persze. – Yeosang vett egy mély levegőt, majd a barátai felél fordult.
- Jong-ho mellett maradok, mint a partnere.
- Én meg már azt hittem, valami komoly dologról lesz szó – sóhajtott Woo Young.
- Ja, haláleset, vagy ilyesmi – tette hozzá Yunho, aztán sunyin kacsintott. – Tudtam én, hogy meg fogod szeretni ezt a helyet.
- Szóval beházasodsz egy másik családba – szólalt meg San, mire mindenki elkomolyodott. – Mondanám, hogy meglepett a dolog, de hát…
- Mivel te játszottad a kerítőt, nem lephetett meg – egészítette ki Yeosang. – De a főnököm továbbra is te leszel.
- Hm. – San és Jong-ho összenézett. – A munkát majd máskor. Most igyunk rátok! Gratulálunk! – Koccintások; San nem tudta megállni, ismét körbenézett a teremben.
- Seong Hwa nem veletek jött? – tette föl a kérdést Jong-ho. San visszafordult felé.
- Néhány órával ezelőtt elköszönt, és azt mondta, itt találkozunk. – Szünet. – Azt feltételeztem, egyenesen visszajött hozzád.
- Miért jött volna? – kérdezte Jong-ho, majd folytatta: - Már hozzád tartozik. – San nem kapott levegőt.
- Szóval nem keresett fel? – firtatta Yunho. – Nem is hívott? – Jong-ho a fejét rázta. – De akkor hová ment?
- Mit mondott pontosan? – akarta tudni Jong-ho, és hirtelen azzá a vezérré vált, akitől mindenki tartott. San összeráncolta a homlokát, úgy koncentrált, habár a jelenet az agyába égett, különösen Seong Hwa gyengéd tekintete.
- Csak ennyit. Hogy köszöni a közös munkát, és majd este találkozunk. Addig még el kell intéznie valamit. – Ahogy erre visszaemlékezett, a testét elöntötte a jeges veríték. – Hová ment?
- Megtudta az igazat arról, mi történt az öccsével – vélte Jong-ho. – És elindult, hogy elégtételt vegyen.
- De ezt nem egyedül kellene megtennie! – fakadt ki San. Semmit sem látott maga körül, ahogy kiviharzott az épületből a kocsiját keresve. Mivel késve érkeztek, a parkoló fiú már csak az egyik közelben álló fa alatt talált helyet az autónak. San odavágtatott, de mielőtt kinyithatta volna a vezető ülés ajtaját, Yeosang befurakodott elé. Egy tizedmásodpercig egymás szemébe néztek.
- Te ittál. Én vezetek. – San figyelte, ahogy beült; mellette természetesen Jong-ho kapott helyet, így San kénytelen volt a másik kettővel szorongani hátul. Micsoda…?
- Mi folyik itt? Miért jöttök mindannyian?
- Mert Seong Hwa nem csak neked fontos – mondta ki a nyilvánvalót Yeosang. – Hová megyünk? – Jong Ho már be is állította a GPS-t. – Ez nincs épp a szomszédban.
- Ez egy gyárépület-együttes, amit már rég nem használnak – magyarázta Jong-ho. – Tökéletes azokra az alkalmakra, amikor el kell tüntetni valakit. – San megfeszült, mire Yunho a térdére tette a kezét.
- Megtaláljuk, ne aggódj!
San nem aggódott; teljesen magán kívül volt a pániktól. Soha korábban nem érzett ilyesmit; nehezen lélegzett, a látása elhomályosult, a szíve szaporán vert. Hálás volt a barátainak, amiért átvették az irányítást, mert ő jelenleg még a saját testét sem tudta kontroll alatt tartani.
- Yeosang elmondta neked az egészet? – kérdezte inkább, hogy visszanyerje a nyugalmát.
- Igen – felelte Jong-ho továbbra is az utat figyelve. – Nekem nem igazán volt dolgom eddig ezekkel a csoportokkal, de mostantól jobban oda fogok figyelni rájuk.
- Fél évvel ezelőtt, amikor az öccse eltűnt, Seong Hwa nem kért segítséget tőled?
- Nem. Általában egymaga szerette megoldani a problémáit. – San ráütött az előtte lévő ülés támlájára, Yeosang pedig felmordult.
- De ez megváltozott, nem igaz? – mutatott rá Woo Young. – Egy csapat lettünk, akkor miért nem szólt nekünk?
- Nem akart titeket bajba sodorni – mondta Jong-ho.
- Ezt a baromságot – sóhajtott Yunho. – Mi voltunk azok, akik kihoztuk azt a fiút, így pontosan tudjuk, mivel állunk szemben.
- Azt kétlem – mondta Jong-ho továbbra is nyugodtan. Yeosang felsóhajtott mellette, ami azt jelentette, hogy ő már tudta, amit a másik három még nem. – Ezt nem az én tisztem lenne elmondani.
- Seong Hwa sosem avatná be őket – vélte Yeosang.
- Tudom. – Jong-ho is vett egy mély levegőt, aztán helyezkedett egy kicsit, hogy hátrafordulva San szemébe tudjon nézni. És ez az együtt érző tekintet volt az, ami San elevenéig hatolt. – Seong Hwa tizenkét éves volt, amikor megszületett az öccse. Az édesanyjuk belehalt a szülésbe, az apjuk pedig nem tudta fenntartani a családot. Kölcsönökért fordult a lehető legrosszabb emberekhez, amiket természetesen nem tudott visszafizetni. Ezért elvitték Seong Hwa-t, hogy ő törlessze az adósságot. – San érzékelte, hogy Yunho és Woo Young döbbenten levegő után kapkod. Ő maga úgy érezte, az összes levegő eltűnt az autóból. – Szerencsére nem történt semmi visszafordíthatatlan. Akik elvitték, nem tudták, hányszor kellett már kicsusszannia a részeg apja markából, így tőlük is megszökött. A nyílt utcán egy autó elé vetette magát, amiben történetesen az apám ült. Seong Hwa nem akarta ugyan, de a családom gondoskodott róla, ő pedig a nekünk való munkának szentelte az életét. Ezért nem gondoltam sosem, hogy valaha meg fogok válni tőle – tette hozzá, ismét San szemébe nézve. – Ha nem értettem volna, miért ragaszkodsz hozzá ennyire, nem mentem volna bele a cserébe. – Apró szúrás volt ez, de San megérezte; önhitten azt gondolta, ő irányít, közben Jong-ho három lépéssel előtte járt. – Amint lehetett, Seong Hwa nevelőszülőkre bízta az öccsét, és minden rendben is volt, egészen addig, amíg a fiú tizenkét éves nem lett.
- Mert akkor eljöttek érte is – lehelte Yunho. Jong-ho bólintott.
- Ezt feltételezem. Seong Hwa, hogy biztonságban tudja, elvágta magát a fiútól, így már csak akkor szerzett tudomást a történtekről, mikor azoknak majdnem vége volt. Én semmit sem tehettem, de tudtam, hogy Seong Hwa bosszút akar állni. Ezért egyeztem bele, hogy veletek dolgozzon.
- Seong Hwa előtt is világos lett, hogy a repülő megszerzése csak álca – mondta Yeosang. – Csak ez alapján tudtuk megtalálni azt a fickót, aki ezt tette a családjukkal.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése