Zero kényelmesebb testhelyzetet keresett a takaró alatt, majd elégedetten sóhajtott. A szezon azon kevés napjainak egyike volt, amikor nem kellett hajnalban kelnie előbb az edzőterem, majd a meccsekre való felkészülés miatt. Aznap este mások fognak parádézni helyette, amit persze nem akart kihagyni, de élvezte, hogy neki semmi szerepe sem lesz benne. Arra gondolt, hazacsábítja kedvesét, hogy eltölthessenek egy kis időt élvezetesen, mielőtt indulniuk kellene a különleges meccsre. Az ágy mellette már üres volt, Jude tehát már elindulhatott az irodába. Zero nem szokta meg, hogy nélküle legyen otthon, így néhány perccel később felkelt, elvégezte a reggeli teendőit, és útra kelt. Mégpedig bevásárolni.
Húsz perccel később már rohadtul bánta ezt a lépést. Előtte volt az alkalmazás, amit ő és Jude közösen használt a fogyó eszközök feljegyzésére, de ami Jude-nak mindent elmondott, amit tudnia kell – „hajsampon festett, töredezett hajra” – az neki mintha kínaiul lett volna. Rátámaszkodott a bevásárló-kocsira, és próbált visszaemlékezni, melyik az a testápoló-márka, amit Jude fedezett fel, és ami nem áztatja el a testüket teljesen.
- A franc essen belé – sziszegte, és észre sem vette az őt követő rajongólányokat.
Majdnem dél lett, mire felcipelte a lakásba a teletömött szatyrokat. Mindent megvett a listáról, habár volt egy sanda gyanúja, hogy a legtöbb termék egyáltalán nem olyan, mint amit Jude hozni szokott.
- Legközelebb leadjuk a rendelést online – mormolta -, nincs az az isten, hogy én még egyszer végigcsináljam ezt. – Belökte az ajtót, a csomagok pedig nyomban kiestek a kezéből. – Hát te mit csinálsz? – kérdezte ugyanabban a pillanatban, amikor a nappali közepén álló Jude is.
- Hol voltál?
- Vásárolni… az én mezem van rajtad? – Szeme szomjasan itta be a világ legerotikusabb látványát. Pontosan tudta, Jude-nak milyen jó teste van, de eddig a percig mezben még sosem képzelte el. Egy szökkenéssel előtte termett, megragadta a fejét két oldalt, és keményen szájon csókolta.
- Hé, hé, állj le – nevetett Jude, és meglepő erővel tolta el magától. – Erre most nincs időm.
- Miért? – Zero azt hitte, kedvese csupán az ő szórakoztatására öltözött be, elvégre mi másért tette volna? Beharapta az ajkát, és máris tervezni kezdte, mit fog művelni vele az ágyban, lehetőleg perceken belül.
- Mert este meccs lesz.
- Én nem játszom.
- Én viszont igen. – Zero keze megállt félúton Jude mellkasa felé. Volt egy minimális magasságbeli különbség köztük így, hogy ennyire közel álltak, Zero tehát felnézett a másikra. Jude jóképű arca összegyűrődött a koncentrálástól.
- Te játszol a mai meccsen?
- Igen.
- Miért? – Jude összepréselte a száját, így Zero korrigált: - Úgy értem, eddig egyik évben sem tetted, akkor miért épp most?
- Nem fogom tovább hallgatni a cukkolásukat – felelte Jude. – És vagyok olyan jó játékos, mint a lányok.
- Jobb vagy. – Zero lesimogatta kedvese arcáról a bosszús ráncokat, majd gyengéden megcsókolta. Tudat alatt vagy sem, ugyanúgy viselkedett, mint Jude szokott, amikor őt próbálja bátorítani. – Hát akkor, ma este megyek, és megnézlek a pályán! – Zero szeretetteljes tekintetet vetett rá, amit Jude egy pajkos mosollyal viszonzott. Odahajolt párja füléhez, beleharapott, majd suttogni kezdett:
- El is várom! Addig pakold el a cuccokat, és ha jó fiú leszel, magamon hagyom a mezedet! – Zero arra gondolt, nem is olyan vészes ez az egész szerepcsere-dolog.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése