Subscribe:

Labels

2013. május 5., vasárnap

Rock me


Merlin kalandjai; Merthur; enyhe angst



-         Merlin?
-         Hm?
-         Gyere vissza.
-         Hoznom kell a reggelidet.
-         Várhat.
-         Történelmi pillanat – dünnyögte Merlin, de azért leült az ágy szélére, s hagyta, hogy Arthur az ölébe hajtsa a fejét.
-         Szerinted mennyi időnk van még? – kérdezte halkan a herceg.
-         Épp elég. – A szőke felhorkant.
-         Minden mágus ilyen ködösen fogalmaz?
-         Ez a specialitásunk, igen – nevetett Merlin, majd csókot nyomott szeretője ajkaira. – Mennem kell.
-         Siess vissza.
-         Addig öltözz fel. – Egy száguldó párna volt a válasz.

Merlin vidáman pakolászta a tálcára a kenyeret, a kolbászkákat, a paradicsomot, majd visszaindult Arthur szobájához. Már csak pár lépés választotta el az ajtótól, mikor a sarkon befordult Elyan. Morcosnak tűnt.
-         Jó reggelt! – köszönt rá Merlin. – Éhes vagy? Ha kívánod, pár perc alatt itt termek a reggeliddel.

De Elyan csak jött és jött, aztán előhúzta a kardját, Merlinnek pedig már nem maradt ideje védekezni…

A csörömpölést hallva Arthur azonnal kirontott a folyosóra, de pár pillanatig mozdulni sem tudott a döbbenettől. A reggeli maradványai között egy vérző hasú Merlin feküdt.
-         Ne! – nyögte végül, s letérdelt szeretője mellé. – Ne… szólok Gaiusnak! Nem… nem lehet súlyos…
-         Maradj… velem…
-         Te maradj velem! – Az ölébe húzta Merlint. – Ki… ki tette? – Nem kapott választ. – Ezt… ezt nem teheted velem. Azt ígérted, mindig itt leszel. – Egy könnycsepp hullott a barna hajú srác sápadt arcára. – Hozok segítséget.
-         Csak… ringass el – kérte Merlin.
-         Még nem tettél meg mindent értem! Még dolgod van itt!
-         Szerettelek, és… elértem, hogy szeress. Ennél többet… aligha tehetek. – Arthur ráhajolt szerelme szájára, de már hiába.

0 megjegyzés :

Megjegyzés küldése