Te vagy a világ 3/3

S az utolsó rész! Kellemes olvasást! :)

Zihálva zuhantak be az ajtón, majd azonnal egymásnak estek. Nasir évek óta nem próbálkozott már férfiakkal; rájött, hogy úgy a legbiztonságosabb, ha egyedül marad. Agron teste tökéletesen illeszkedett az övéhez, ujjaik pedig azonnal megtalálták a legérzékenyebb pontokat, mintha minden nap ezt csinálták volna. Nasir hosszú haja szétterült a párnán, ahogy Agron fölé mászott. Agron rásimította a tenyerét a másik férfi arcára, mire Nasir lehunyta a szemét.

-          Soha nem láttam még nálad gyönyörűbb férfit – suttogta lágyan, mialatt ajkát végighúzta Nasir fülén, az állán, majd a nyakán. Nasir bőre forrón lüktetett alatta, a férfi hevesen kapkodta a levegőt.

Agron nem spórolt az előkészítéssel és a nyállal, így jó fél órával később, mikor elkezdett becsúszni a forróságba, Nasir teste már áhítozva várta. Összhangban mozogtak együtt; Agron a kisember arcában gyönyörködött, Nasir pedig belevájta körmeit a férfi hátába. Mivel Agron nem elégetett meg ennyivel, kis idő elteltével elhúzódott, és addig noszogatta Nasirt, míg a férfi rá nem ült a csípőjére.

-          Én ezt… nem tudom, hogy kell – vallotta be Nasir, haja függönyként takarta az arcát. Agron kedvesen mosolyogva felnyúlt, és megsimogatta.

-          Nem az a lényeg. Együtt akarok lenni veled, mindegy, hogyan. Tedd azt, amit akarsz! – lehelte a fülébe, mire Nasir megborzongott, és elengedte magát.

Másnap reggel Agron arra ébredt, hogy a szemébe tűz a nap. Álmosan megfordult, hogy átölelje Nasir puha testét, de az ágy másik fele üresen tátongott. Résnyire nyitotta a szemét, hátha megtalálhatja valahol a közelben a férfit.

-          Jó reggelt – hallatszott Nasir hangja. Agron a könyökére támaszkodott, s most már látta, hogy a kisember a konyhában tesz-vesz.

-          Még jobb lenne, ha visszabújnál mellém! – morgott Agron.

-          Nem tehetem, alig egy óra múlva megbeszélésre kell mennem. – Agron orrát isteni illatok csapták meg, így ahogy volt, ádámkosztümben fölállt, és Nasir mögé osont. Azonban mielőtt átkarolhatta volna, Nasir ellépett előle, és tányérra rendezte a szalonnás tojást. – Tessék. Szükséged van az energiára az éjjel történtek után.

-          Nekem arra van szükségem, hogy végre rám nézz. – Nasir erre felé fordult. A kedves mosoly most is ott volt az arcán, ez mégsem az a férfi volt, akit Agron előzőleg kényeztetett. – Mi történt?

-          Semmi. Dolgom van.

-          Tehát kidobsz? Használtál egy éjszakára, aztán ennyi?

-          Mintha te nem lettél volna benne a dologban!

-          De pontosan tudod, hogy én ennél többet akarok tőled! – csattant fel Agron. Nasir úgy nézett rá, mintha megpofozta volna. – Értem. Hát, akkor azt hiszem, most megyek.

-          De a reggeli…

-          Baszd meg a reggelidet!

Agron tudott mérges lenni, ha akart. Ritkán adódott rá alkalom, mivel mindig a békés megegyezés híve volt, most azonban, ahogy Nasir jeges szemébe nézett, úgy érezte, a szíve megkarcolódott.

Éppen a ruháit rángatta magára, amikor Nasir puha ujjai rákulcsolódtak a csuklójára.

-          Sajnálom. Nem miattad van…

-          Aha, gondolom.

-          Nekem… nekem nem szabadott volna megtennem. Két modellnek tilos viszonyt folytatnia egymással. – Agron ránézett.

-          Te most szórakozol velem?

-          Nem. Benne van a szerződésünkben.

-          Hát az enyémben ugyan nincs.

-          Átolvastad?

-          Naevia átolvasta, és hidd el, szólt volna egy ekkora baromságról. – Agron a kezében gyűrögette a pólóját. – Tehát ezért nem akarsz engem? Nem azért, mert nem érzel irántam semmit? – Nasir az ajkába harapott, mire Agron az álla alá tette az ujját, és fölemelte a fejét. – Kisember?

-          Érzek valamit irántad. – Agron mosolya beragyogta a szobát. – De… - Nem fejezte be, a szája ugyanis hirtelen megtelt a másik férfi nyelvével. Agron magához szorította, érezték egymás szívverését Nasir köntösén keresztül. Nasir beleszédült abba a vágyba, ami Agronból sugárzott. Olyan régóta taszított el magától mindenkit… mekkora baj származhat abból, ha ezt a kis kalandot most kiélvezi?

Amit tudnia kellett volna, hogy Agron sokkal komolyabban gondolta a dolgokat, mint bármi mást korábban. Eltökélte, hogy kiszabadítja Nasirt ebből a rabságból, és magával viszi jó messzire, hogy többé senki se használhassa ki. Legelső lépésként időpontot egyeztetett Spartacussal, és hétfőn délelőtt felkereste a férfit az irodájában.

-          Agron! A show után szinte rögtön eltűntél, így gratulálni sem tudtam az első kampányodhoz!

-          Köszönöm, de én elég keveset tettem az ügy érdekében.

-          Badarság – mosolygott a férfi kedvesen, és hellyel kínálta. – Mit tehetek érted? Máris szeretnéd belevetni magad egy következő projektbe?

-          A szerződésem szerint nem vagyok köteles több projektbe beszállni, jól tudom?

-          Persze, igen – bólintott Spartacus elszontyolodva. – De tudnod kell, hogy mindig szívesen látunk. Akkor mi járatban?

-          Tudni szeretném, mennyi Nasir tartozása a cég felé. – Spartacus arcán látszott, hogy erre a fordulatra nem számított.

-          Bocsáss meg, nem értem, mi közöd neked az ügyéhez.

-          Nagyon közeli kapcsolatba kerültünk. – Agron próbált visszafogottan fogalmazni; még véletlenül sem akarta, hogy a kisembernek gondja legyen ebből. – Mesélte, hogy talán még évekig törlesztenie kell, nekem viszont van némi megtakarításom. Ha tudok, szeretnék segíteni neki.

-          Értem – felelte a férfi, habár Agron szerint nem értett ő semmit. Spartacus előrehajolt, kattintott néhányat az egérrel, aztán ismét hátradőlt. Mikor kimondta, mennyi Nasir jelenlegi tartozása, Agron arca enyhén megrándult. Az összes megtakarítását, valamint a mostani keresetét is össze kellett raknia, és akkor még mindig hiányzott valamennyi.

Kóválygó fejjel hagyta el az irodát. Nem érezte reménytelennek a helyzetet, de korábban arra számított, kevesebbel is megússzák. Az utcán állva csörgette meg Nasirt.

-          Szia! – Nasir hangjának hallatán a férfi lábai enyhén remegni kezdtek.

-          Szia. Volna egy kérdésem.

-          Halljam.

-          Mennyiért vettek meg téged annak idején? – Csend volt a válasz. – Kisember, csak segíteni szeretnék. De ahhoz tudnom kell az összes pénzügyi adatot.

-          Nem kértem a segítséged.

-          Nem is kellett. Szóval? – Nasir mély sóhaj után bediktált neki egy összeget, mire Agron szemöldöke ráncba szaladt. – Ez biztos?

-          Teljesen. Ez az összeg szerepel a szerződésben.

-          És a cég nem adott hozzá valamit?

-          De, benne van az összes felmerülő költség, ami miattam terhelte őket. – Nasir hangjába szomorúság és szégyen vegyült, ami Agron szívébe mart. – Miért kérded?

-          Semmi, vagyis utána kell néznem valaminek. Át tudnád küldeni a szerződésed a mail fiókomba?

-          Megtehetem, de mit tervezel? – Agron elmosolyodott.

-          Rabszolga felszabadítást.

-          Még mindig alig tudom elhinni, hogy megtetted ezt értem.

-          Ez volt a legkevesebb.

-          Én nem így látom.

-          Akkor jövő héten elmegyünk szemüveget csináltatni. – Nasir nevetett.

Alig több, mint két hete érkeztek meg arra a farmra, amit sikerült jutányos áron megvenniük. A házzal nem volt minden rendben, de mindketten élvezték, hogy kétkezi munkát végezhetnek, így néhány nap alatt lakhatóvá vált. Most kint ültek a teraszon, limonádét ittak, és nézték a lovakat, amik az elkerített részen legelésztek. A kutyájuk a lábuk mellett aludt, a tyúkok a hűvösben ücsörögtek, a kakas pedig szintén sziesztázott valahol a ház mögött.

Agron úgy vélte, elég nagy szerencséjük volt. Miután rájött, hogy a cég valószínűleg kihasználja Nasirt, továbbította a férfi szerződését és mindent adatot, amit tudott Naevia egyik ügyvéd ismerősének, aki megerősítette a gyanúját. A többi már elég rövid idő alatt lezajlott. Mivel sem Spartacus, sem a cég tulajdonosai nem akartak nagy felhajtást, elengedték a szerintük még hátralévő tartozást, Nasir pedig mehetett, amerre látott. És ő azonnal Agron karjaiba futott.

Most, amikor a kedélyek már lenyugodtak, és Nasir is kezdte elhinni, hogy megszabadult, Agron maga felé fordította a kisember gyönyörű arcát.

-          Te az enyém vagy. Senki sem tarthat többé fogságban. Ha vágtázni akarsz, tedd azt. Ha fel akarod fedezni a világot, tedd azt. De remélem nem felejted el, hogy én mindig várni fogok rád. – Nasir mosolyogva hajtotta vissza a fejét kedvese mellkasára, majd szorosan átkarolta. Agron már azt hitte, elaludt, mikor meghallotta a férfi elsuttogott szavait.

-          Nekem te vagy a világ. Most és örökké.