Moly Toposz Vadászok ’22 - I. történet (Törődés)

 

Felhasznált kulcsszó: Törődés

Fandom: Fekete Tőr Testvériség (könyv)

Főszereplő Butch/Vishous

További előforduló kulcsszavak: betegség, férfiak közötti barátság

Figyelmeztetés: enyhe +16, de sem +18-as, sem Bl jelenet nincs benne

901 szó

Mínusz 10. nap

Vishous, a Vérontó fia kilépett a zuhany alól. Néhány pillanatig lehunyva tartotta a szemét, várva, hogy eloszoljon a pára a helyiségben. Közben balra nyújtotta a kezét, és egy tiszta törülköző után tapogatózott. Ami természetesen nem volt ott. Úgy tűnt, Fritz és a személyzet idejét annyira lefoglalták a főépületben zajló események, hogy a Gödör lekerült a napirendi pontról. V megrázta magát, majd úgy, ahogy volt, meztelenül kisétált a nappaliba. Különben sem volt szüksége arra a törülközőre. Levetette pucér fenekét a kanapéra, és felhangosította a tévét.

Mínusz 4. nap

V egy alapos tisztogatás után elzárta a fegyvereit a kéretlen tekintetek elől. Megmozgatta ujjait a kesztyűben, mialatt átsétált a szobájába. Furcsa szag csapta meg az orrát… lehajolt, hogy belásson az ágy alá, és valóban, azt a fél csirkecombot már elég régóta kereste.

3. nap

Vishous legszívesebben sikított volna, már ha nem tartotta volna kissé nőies cselekedetnek. Az új fickó, Butch egy percre sem bírt a seggén maradni. Hiába volt ember, mintha nem számított volna neki, hogy bármelyik pillanatban megsérülhet, rosszabb – vagy jobb – esetben meg is halhat. V-nek kedve lett volna eltörni valamijét, hátha akkor nyugton marad, de a király meghagyta nekik, hogy egy haja szála sem görbülhet. Rejtély volt, mit látott Wrath ebben a szimpla hústömegben, de V számára nem volt annyira fontos, hogy megölje, így hát csendben tűrt.

5. nap

-         - De miért éppen hozzám?

-         - Szobatársat kerestél, nem?

-         - Még véletlenül sem – morogta V, izmos karjait összefonta maga előtt. – És ha nem egyezem bele?

-         - Nem érdekel, beleegyezel-e – felelte a király. – Butch a Gödörben marad, és pont.

7. nap

-         - Mi a faszt csinálsz?

-         - Öö, én csak… - szünet – Takarítok.

-         - És ki kért meg rá?

-         - A szobád. Szinte sikított érte. – V nekidőlt a csukott ajtónak. A helyiség illata tagadhatatlanul jobb volt, mint amikor elment, de egyszerűen kizárt volt, hogy bárki hozzányúljon a cuccaihoz. – Nem nyúltam a cuccaidhoz – folytatta a zsaru, mintha olvasott volna a gondolataiban, pedig az nyilvánvalóan Vishous reszortja volt.

-         - Ezek szerint szorult beléd némi életösztön. – Mikor meglátta az apró konyhapulton sorakozó ételeket, gúnyosan elvigyorodott. – Ha katonának nem válsz be, szobalány még bármikor lehetsz.

-         - Miért, szobalányra vágysz? – vágott vissza a zsaru, és a szemébe nézett. – Vagy inkább egy barátra?

-         - Egyikre sincs szükségem – sziszegte V, majd bevágta maga mögött a szobája ajtaját.

10. nap

-         - Mi ez az illat?

-         - Fogalmam sincs, de nem rossz.

-         - Várj csak – emelte föl a kezét Rhage, aztán átsétált az asztal túloldalán ülő V-hez, és a nyakába szimatolt. – Azta, testvér, lecserélted a parfümödet?

-         - Ez egyértelműen tusfürdő – szólt közbe Beth.

-         - Akkor az – hagyta annyiban Hollywood, nem véve le ravasz pillantását a másikról. – Csak nem…

-         - Ki ne mondd! – mordult rá V. – Nem tehetek róla, hogy varázsütésre kicserélődött a tusfürdőm. – És mindig volt tiszta törülköző, meg WC papír.

-         - Szerintem illik hozzád – mosolygott Mary kedvesen, mire Rhage nyomban kihúzta magát.

-         - Nem rossz, nem rossz. Mi is a neve?

-         - Könnyű érintés – felelte az éppen belépő Butch. Amióta velük lakott, V sosem látta őt farmerban vagy pólóban, és most is hasonló öltönyben feszített, mint amit Phury viselt. Pojáca, gondolta V. Mielőtt feleszmélhetett volna, a fickó már le is ült mellé. – Illik hozzá, szerintetek nem?

-         - De még mennyire – dörmögte Wrath, és V biztosra vette, hogy szemüvege mögött mosoly bujkál.

-         - Örülök, hogy jól szórakoztok.

-         - Mindig csak rajtad, sosem veled – vihogott Rhage, de mikor Mary megköszörülte a torkát, megjuhászkodott. – Csak vicceltem. Amúgy tényleg jól áll ez az új illat.

11. nap

Butch alig lépett be a Gödörbe, mikor érezte, hogy egy penge nyomódik a torkának. V szinte belemászott az arcába, lehelete megborzongatta.

-         - Mégis mi a francot akarsz?

-         - Most? Nem lenne rossz levegőt kapni…

-         - Ne szórakozz velem, zsaru! Megint a szobámban jártál!

-         - A tiszta ruhákat vittem be!

-         - És ki kért meg rá?! Mégis a szobalányom akarsz lenni?

-         - A barátod akarok lenni – sóhajtott Butch. – Utána a testvéred. Ha megérem egyáltalán. – Vishous annyira meglepődött, hogy lazított a szorításán, így Butch el tudott lépni előle. – De megértettem. Többé nem megyek a szobád közelébe. – V megkapta, amit akart, miért érezte mégis szarul magát?

20. nap

Vishous feje majd’ szétrobbant. Másnapossághoz hasonló érzés volt, csak milliószor erősebb. Mintha nem vett volna magához elegendő vért, vagy mintha nem vezette volna le a felgyülemlett feszültséget. Mindez megtörtént, nem is olyan régen, a férfi mégis izzadtan vonaglott az ágyon, és megváltásért fohászkodott. Az elmúlt két napban ki se tette a lábát a szobából, de a család ezt nem találhatta furcsának; talán abban sem voltak biztosak, hogy otthon van. V-nek megvoltak a maga szokásai, a maga útjai, ami felett a király mindannyiszor szemet hunyt. Vishous agyán átfutott, hogy talán szólnia kellene nekik, segítséget kérni, de aztán elvetette az ötletet. Utálta, ha szánakoztak rajta.

21. nap

A férfi hirtelen riadt fel. Kinyitotta a szemét, de rajta kívül nem volt senki a szobában, mégis érzett egy jelenlétet. Megfoghatatlanul, de ott volt. Vishous kibotorkált a fürdőbe, könnyített magán, és csak visszafelé sétálva tűnt fel neki, hogy le lett cserélve az ágyneműje.

22. nap

Vishous-t rémálmok gyötörték, de ez alkalommal nem maradtak sokáig. Elűzte őket egy hűvös tenyér forró homlokán, a frissítő víz, ami lecsorgott a torkán, a puha takaró, ami körbeölelte a testét.

25. nap

-        Csak egy apró megfázás volt – hárította a testvérek érdeklődését. Szándékosan nem nézett a zsaru felé. Fogalma sem volt, hogy viszonozhatná. Fogalma sem volt, hogyan fogja kiküszöbölni, hogy hozzászokjon. Fogalma sem volt, hogyan fog lemondani róla, ha egyszer elválnak.