Szenvedély

KinnPorsche/Love in the Air crossover, mert nem lehet elmenni amellett,

hogy Vegas és Phayu is szeret motorozni.

Amilyen az apja, olyan a fia.

Kellemes olvasást!

-        Továbbra sem értek vele egyet.

-        Nem érdemelte meg talán?

-        Nem arról van szó. – Pete nekidőlt az épület falának, közben felnézett az egyik kivilágított emeleti ablakra. – Rengeteget dolgozik, és semmit sem tagadnék meg tőle.

-        Akkor? – Pete érezte, hogy a másik odasimul az oldalához, elérve, hogy ne fázzon annyira.

-        Nem akarom, hogy bajba kerüljön. Ismét. – A másik felnevetett, forró lehelete borzongatta Pete testét.

-        Ebben kár reménykedned. Vonzza a bajt, akárcsak a szülei.

-        Mert a te példádat követi, azért!

-        Ki szokott előtte dohányozni?

-        Miért, talán dohányzik? – A másik hallgatott. – Nekem úgy tűnik, a te szenvedélyedet örökölte.

-        Mostanáig nem zavart a szenvedélyem. – A szája már Pete fülénél járt.

-        Azóta féltem őt, mióta megtanult járni.

-        Tud vigyázni magára. – Pete mélyet sóhajtott, mire Vegas megragadta az állát, és maga felé fordította. – Mi lenne, ha velem foglalkoznál ma este, és nem a fiunkkal? Engedd, hogy azt tegye, amit a szíve diktál! Tudja, mit csinál.

-        Kivéve, amikor jön az eső – suttogta Pete, és hagyta, hogy Vegas behúzza az ajtón.

Néhány nappal később, késő este még a szokásosnál is nagyobb tolongás fogadta Phayu érkezését a versenypályára. A srác attól tartott, a végén le kell szállnia a motorról, ha haladni akar, de szerencsére a biztonságiak bevetették magukat, és utat nyitottak neki. Ahogy begördült új, tűzpiros motorjával, az élet császárának érezte magát.

Alig parkolt le, máris mellette termett legjobb barátja, Prapai, fülig érő vigyorral az arcán.

-        Mi a helyzet, ember? Lassan már vörös szőnyeget kell teríteniük eléd.

-        Ne túlozz.

-        Habár… - Prapai csillogó szemmel mérte végig Phayu új kedvencét. – Ahogy látom, megvan itt már a vörös. Mikor újítottad?

-        Néhány napja adták át az őseim. – Prapai minden oldalról megcsodálta a szépséget. – Tudod, mi ez?

-        Hogyne tudnám. Ez egy turbine streetfighter, egyike a világ tíz legdrágább motorjainak. – A srácnak elcsuklott a hangja. – Mindig tudtam, hogy a szüleid gazdagok, de ez már egy másik szint.

-        Akkor azt sem fogod elhinni, amit most mondok.

-        Csak nem azt, hogy az apádnak is ugyanilyen van? – Phayu szeme elkerekedett a sikeres tipp hallatán.

-        De, azt. Honnan tudod?

-        Épp most gördült be a kapun.

Ha Phayu felbukkanását nagy tömeg kísérte, akkor a mostanira már nem voltak szavak sem. A második tűzpiros motor már csak úgy tudott eljutni a bokszokhoz, ha a biztonságiak sorfalat alkottak a tömeg előtt, megakadályozva, hogy azok a motoros elé vessék magukat. Phayu még abból a távolságból is látta az apja pimasz, elégedett vigyorát.

Prapai füttyentett, miközben a motor megállt tőlük pár lépésnyire, és a sofőr levette a sisakját.

-        Ez volt ám a belépő, Khun Vegas! – A férfi féloldalas mosolyra húzta a száját, de nem válaszolt.

-        A testőreid nincsenek veled? – kérdezte Phayu.

-        A legfontosabb itt van.

-        Nézd csak, Khun Pete! – lelkendezett tovább Prapai.

-        Prapai, hogy vagy? – Pete-ben szerencsére volt annyi jóindulat, hogy ne vegye semmibe a srácot. – A másik feled nincs itt ma? – A srác erre elvigyorodott.

-        Majd később csatlakoznak – felelte Phayu, egyértelművé téve, hogy az ő társa is jön. Pete, hogy elnyomjon egy fintort, elővette a cigarettáját. – Apu!

-        Mm. – Pete már a meggyújtással foglalatoskodott, ami a hideg szélben nem volt egyszerű művelet. Egyszer csak egy gyújtó bukkant fel előtte, ő pedig közelebb hajolt a tetején táncoló lánghoz. Nem volt benne biztos, a láng, vagy Vegas átható tekintete forrósította fel az arcát.

-        Megtennétek, hogy nem a nyílt színen enyelegtek? – sziszegte Phayu. A lelke mélyén odáig volt attól, hogy a szülei még mindig ennyire szeretik egymást, és ezt nem féltek ki is mutatni. De ez most az ő terepe volt, mit fognak gondolni a rajongói?

-        Szerintem gyönyörű. – Mint nyári zápor, úgy osont oda hozzájuk Rain, oldalán az elmaradhatatlan Sky-jal. Pete látta, hogy a fia rögtön kihúzta magát, tekintete pedig kigyúlt. – Khun Vegas, Khun Pete! – A két srác tiszteletteljesen meghajolt.

-        Úgy látom, együtt a banda. – Vegas arcán ravasz vigyor futott át. – Mit szólnál egy menethez?

-        Benne vagyok – hangzott a fiuk megjósolható válasza.

-        Azért ragaszkodtál annyira az egyforma motorhoz, hogy együtt tudjatok romantikusan karambolozni? – kérdezte Pete indulatosan. – Még a múltkorit sem heverted ki.

-        Ez a pálya a második otthonom – magyarázta Phayu. – Ismerem minden szegletét. Nem lesz semmi baj! – Pete összeszorította a száját. – Nem bízol bennem?

-        Apukád csak félt téged – sietett a segítségére Rain. – Ahogy mindannyian. – Phayu erre rámosolygott, aztán odament hozzá, megfogta a nyakát, és összetámasztotta a homlokukat. Pete-ben hirtelen eltört valami. Észre sem vette, hogy nekidőlt Vegas motorjának, csak, mikor Vegas óvón átkarolta a mellkasát.

-        És pontosan ez a szeretet hoz vissza engem hozzátok. Mindig visszajövök hozzád!

-        Megtennétek, hogy nem enyelegtek mindenki előtt? – vigyorgott Prapai, mire Sky oldalba bökte.

-        Sose tudod, mikor kell befogni?

-        Nem. De te befoghatod nekem.

-        Álmodj csak.

-        Az már rég megtörtént.

Néhány perc múlva a két egyforma motor elfoglalta helyét a startvonalnál. Pete biccentett egyet, Rain összeszorította az ujjait, aztán eldördült a startpisztoly.

Phayu az élet minden területén igyekezett a maximumot hozni, a motorozás viszont olyan szabadsággal ajándékozta meg, ami semmihez sem volt fogható. Egyszerre volt borzongató, félelmetes és csodálatos, hogy egy olyan járművön ült, ami akármikor megcsúszhatott, lesodródhatott az útról, vagy felrepülhetett a levegőbe. Irányította, ameddig tudta, de igazából nem volt felette korlátlan hatalma. Ahogy a szerelem felett sem. Ugyanilyen felemás érzései voltak, mióta Rain belépett az életébe. Azt hitte, az ő kezében összpontosul a hatalom, de Rain folyamatosan meglepte, bizonytalanságban tartotta. Phayu mindig olyan kapcsolatot akart, mint a szüleié, de csak mostanában látott jobban ennek a mélyére. Néha azon kapta magát, hogy meg lett szelídítve; akárcsak az apja, Vegas. Száguldás közben viszont mindezek a korlátok eltűntek, a hátuk mögött maradtak… és ők mégis mindennél gyorsabban igyekeztek vissza, vissza a karjaikba.

-        Khun Pete? – Pete enyhén összerezzent legbelül, ahogy Rain megszólította.

-        Igen?

-        Tudom, hogy nem ismerjük egymást túl régen, és hogy nem kedvelnek engem.  – Nyelt egyet. – Phayu kezdetben nem sokat mesélt a családjáról, de azt tudtam, hogy szeretne nekik megfelelni. Aztán, mikor bemutatott Önöknek, megértettem, miért. Nem állítják folyton elvárások elé, és pont emiatt tesz meg mindent, ami tőle telik. Tudom, Phayu mennyire felnéz magukra, és hogy… mennyire szereti magukat. – Habozott. – Phayu nagyon fontos lett számomra. Szeretnék jó lenni hozzá, de nem akarom, hogy a kapcsolatunk elválassza őt a szüleitől.

Pete bosszús volt magára. Korábban mindig nyitottan, kedvesen állt az emberekhez, de amióta szülők lettek, főleg, amióta Phayu felnőtt korba lépett, árgus szemmel nézett mindenkire, aki csak megfordult körülötte. Megfogadta, hogy nem lesz olyan szülő, aki a saját múltját vetíti ki a fiára, mégis beleesett abba a hibába, hogy túlféltette a srácot.

-        Sajnálom – szólalt meg végül. A két legfontosabb ember az életében éppen a közös szenvedélyének hódolt, neki pedig el kellett kezdenie megismerni Phayu választottját. – Nem a személyed ellen van kifogásom. Csak éppen túl sok olyan dolog történt a múltunkban, ami gyanakvóvá tett. Már magunk mögött hagytuk azt a világot, a szokásokat viszont nehéz levetkőzni.

-        Szeretnék bizonyítani – mondta Rain, tekintete tele volt reménykedéssel. – Ha megengedik.

-        Nekünk semmit sem kell bizonyítanod. Épp elég, hogy azért szereted a fiunkat, aki. – Pete, ha csak tehette, elkerülte a fizikai kontaktust, most mégis a srác vállára tette a kezét, mert tudta, hogy egy ilyen mozdulat csodákra képes. És valóban, mintha Rain teste ellazult volna valamelyest. – Mit szólnátok egy közös ünnepléshez? Véletlenül tudok egy jó helyet.

-        És kit ünneplünk? – kérdezte Sky.

-        Magunkat. A szerelmet. A családot. – És végszóra az egyik piros motor áthajtott a célvonalon.

 

-        Meg vagyok lepve.

-        Hm.

-        Tényleg.

-        Igen? – Vegas az ujjai között forgatta a poharat. Jelenleg ketten ültek a bokszban, a többiek elmentek táncolni. Pete nagyon örült, hogy Kinn és Porsche, valamint Tay és Time is csatlakozott hozzájuk. Tankhun még nem bukkant fel, de csak idő kérdése volt.

-        Nem dörgölted a fiad orra alá, hogy megverted. Egyszer sem.

-        Mi értelme lett volna?

-        Most komolyan beszélsz? A régi Vegas egyetlen alkalmat sem mulasztott el, hogy felsőbbrendűségét bizonygassa.

-        Az a régi Vegas volt. – Pete nem tudta megállni, odahajolt hozzá, és megpuszilta az arcát. – Ha ez a jutalmam, többször leszek visszafogott.

-        Fel sem merült benned, hogy hagyod győzni?

-        Nem. Úgyis rájött volna. – Pete az asztalra könyökölt.

-        Furcsa, hogy ugyanolyan motoron ültetek, mégis voltak különbségek.

-        A lovas számít igazán, nem a ló. – Vegas elnézett a táncparkett irányába. – Meg aztán, hiába szerelmes, még nem olyan végzetesen mélyek az érzései. Ő még nem tudja, mit jelent az, ha nem képes a másik nélkül lélegezni.

-        Tudod mi szokott történni, ha ilyen romantikus dolgokat mondasz.

-        Ez az igazság. – Vegas komolyan nézett rá. – Évekkel ezelőtt megmentetted az életemet. És onnantól fogva a tied lett. – Pete mélyet sóhajtott.

-        Sosem akartalak megváltoztatni.

-        Mégis sikerült. De nem haragszom érte. – Némi csendet követően Pete a férje vállára hajtotta a fejét.

-        Rain rendes srác.

-        Az.

-        Talán össze fogja törni Phayu szívét.

-        Talán. De talán nem.

-        El kell követniük a saját hibáikat. – Vegas ölelése szorosabbá vált körülötte.

-        Így van. És talán nekünk sem fog ártani egy kis frissítő zápor.