Subscribe:

Labels

2013. augusztus 10., szombat

Bocsáss meg! ?/2


Íme a második rész, jelenleg ennyi van kész, a harmadik majd érkezik.:)
Semmi spoiler, mert a harmadik részt még nem láttam.
Köszönöm annak, aki véleményez.:)




Kora reggel volt, de Mike már a harmadik kávéját fogyasztotta. Az éjszaka nagy részét átdolgozta, s úgy határozott, perre viszi az ügyet. Ezt azonban nem dönthette el egyedül – talán mégis meg kellett volna tartania az irodát? -, hanem Jessica elé kellett járulnia engedélyért. Na, ehhez volt szüksége a három kávéra.

-         A cég mennyi kártérítést ajánl? – kérdezte a nő.
-         500 ezer dollárt.
-         A hölgy ezt kevesli?
-         Igazából az érzelmi kár a nagyobb.
-         Megmondta neki, hogy pervesztés esetén ettől az összegtől is elesik? – Mike nagyot nyelt.
-         Délelőtt találkozom vele újra. Fel fogom világosítani.
-         Helyes. Van még valami? – Mielőtt a srác felelhetett volna, Harvey lépett be az irodába kopogás nélkül. Elegánsan ledobott az asztalra egy lapot, majd távozott is. Mike eltöprengett azon, hogy ő lesz-e valaha is ilyen menő.

Alig húsz perccel később már tekert is Ms. Adel lakása felé. Szerette volna megnyerni ezt az ügyet nem csak Harvey, hanem maga miatt is. Tudni akarta, mennyit fejlődött már a férfi mellett.

-         Szóval… ha elveszítem a pert, még ennyit sem kapok? – kérdezte halkan Ms. Adel. Az egyébként kiegyensúlyozott, magas nő szinte összegörnyedt a kanapén. Hosszú, barna haját laza lófarokba fogta, sminket pedig nem viselt, így jóval többnek nézett ki harmincnál. Mike látott róla képet, s tudta, hogy amúgy nagyon fiatalos és szép.
-         Nézze, nem tudom megígérni, hogy megnyerem a pert – kezdte a srác -, de mindent meg fogok tenni. A legjobbtól tanultam.
-         Kitől? – nézett rá a nő könnyes szemmel.
-         A neve Harvey Specter. Ő a legjobb a szakmában, ezáltal szinte sosem vállal pro bono ügyet. – Ms. Adel kifújta az orrát.
-         Megbízom Önben. Menjünk bíróságra.

Mike a szelek szárnyán repült vissza az irodába, menet közben lehámozta magáról a táskáját, majd pedig levágódott egy székre az irattárban, s hozzáfogott a Wolf Company nevű cég iratainak átnézéséhez. Közben se nem látott, se nem hallott, s még az sem tűnt fel neki, amikor Donna belelesett a papírokba a háta mögül, aztán elment, hogy informálja a dologról Harveyt.

-         Én legalább megtudhatom, meddig fogod ezt folytatni?
-         Ameddig kedvem tartja.
-         Harvey – sóhajtott fel Donna. – A srác nagyon igyekszik.
-         Azt látom. Ezt az ügyet csak én merném bíróságra vinni. – A férfi megcsóválta a fejét. – Semmit nem tanult.
-         Most minden mást elhomályosít nála a bizonyítási vágy. Mi van, ha emiatt veszti el a pert?
-         Nem az én hibám lesz. – A nő megállt az asztala előtt, Harvey pedig többé-kevésbé türelmesen nézett fel rá. – Neked nem lenne dolgod odakint?
-         Ismerlek, Harvey – mondta Donna komolyan. – Egyetlen ok miatt nem bocsátasz meg neki. Meg akarod védeni.
-         Ugyan mitől?
-         Magadtól. – A férfi fújt egyet, s félrenézett. – Neked is feltűnt, mennyire rajong érted, igaz? Úgy akarod megvédeni, hogy ellököd magadtól. Csak egy probléma van.
-         Majd’ megöl a kíváncsiság.
-         Mike nem fogja feladni. Ebbe jobb, ha beletörődsz.

-         Megint összevesztetek? – jött be hozzá Jessica, miután Donna kivonult.
-         Szó sincs róla – felelte Harvey szűkszavúan, s próbálta ellazítani az állkapcsát. Egyre feszültebb volt. – Csak ellenőrizni jöttél, vagy akarsz is valamit?
-         Hogy halad az ügy?
-         Jól. Ava Hessington a tenyeremből eszik.
-         Gondolom, hiába kérném, hogy maradj a megszabott keretek között – mondta a nő, s karba fonta a kezét.
-         Rám bíztad az ügyet, így tudtad, mit vállalsz, nem?
-         Tudtam – mormolta Jessica kiismerhetetlen arccal, majd nagy kopogások kíséretében távozott.

Harvey felállt, s a kilátás felé fordult. Nagyon szerette ezt az irodát, és nem volt ínyére, hogy meg kell válnia tőle, de nem bírta már tovább ezt a légkört. Évek óta azért küzdött, hogy a neve végre kikerüljön a falra, erre egy rohadt fúzió mindent tönkretett. Hitt magában és abban, hogy egyedül is képes lesz irányítani egy irodát.

Lesimította az öltönyét, aztán elindult, hogy keressen valakit, aki segíthet neki ebben az ügyben. A lába automatikusan az irattár felé vezette, ahol még mindig ott ült Mike, mélyen az iratokba hajolva. Harvey már-már megtört, s majdnem odament a sráchoz, de Rachel megelőzte. A férfi bosszankodva fordult sarkon.

-         Mike?
-         Mmm…
-         Hallottam, milyen ügyön dolgozol – kezdte Rachel. – Dolgoztam már párszor kordiszkriminációért perelő emberekkel, szóval, ha segítségre lenne szükséged…
Mike letette a kezében tartott lapot, s a lányra nézett.
-         Mi történt? – kérdezte halkan.
-         Semmi.
-         Tegnap még azt mondtad…
-         Beléd szerettem – vágott közbe Rachel, majd idegesen szétnézett, nem hallotta-e őket valaki.
-         Rachel, én… - Mike széttárta a karját. Nem vagyok beléd szerelmes. Vagy… nem beléd vagyok szerelmes. – Tényleg kedveltelek. De meg kell értened, hogy sokat jelent nekem ez az állás, és nem akarom elveszíteni. – A lány összefonta a karját, s a padlót kezdte bámulni.
-         Az állás fontos neked, vagy Harvey?
-         Mindkettő. – Rachel a szemébe nézett.
-         Nem hiszek neked. – Közelebb hajolt a sráchoz, fekete haja előre omlott, mint egy vízesés.

Mike pár napja még bármit megadott volna azért, hogy végigsimíthasson rajta, de a Rachellel kapcsolatos érzéseinek jelentős része elpárolgott. Talán ha Harvey rögtön megbocsátott volna neki, ha nem mondta volna ki azokat a szavakat, akkor még mindig vak lenne. Még mindig nem értené, miért akarja mindenáron kivívni Harvey megbecsülését és szeretetét.

-         Harvey képes lenne tönkre tenni téged, nem fogod fel? – folytatta Rachel. – Azzal tart sakkban, hogy tudja a titkodat, és bármikor derékba törheti a karrieredet!
-         Soha nem tenné meg – mondta Mike.
-         Naiv vagy – húzta el a száját a nő.
-         Megbízom benne – állt fel a srác. – Tudom, hogy nem élne vissza ezzel az információval, de ezek szerint neked megfordult a fejedben, hogy feldobsz.
-         Mike! – háborodott fel a lány. – Én soha…

-         Mit is éreztél, mikor megláttad a nevem az irodán? – szólt közbe a srác. – Dühös lettél, és ultimátumot adtál. Azt akartad, hogy felmondjak, pedig tudtad, mennyit jelent nekem az, hogy itt lehetek. Harvey tisztában van vele, és nem akart kirúgatni. – Mike összeszedte a holmiját. – Hiába támogattál mindig, mégis ő az, aki jobban ismer.

4 megjegyzés :

Réka Németh írta...

szia! Tudom, hogy már régen, kb 2 éve írtad, de nem akarod folytani? vagy másikat írni a srácokkal?

Valerin írta...

Szia! Hú, szeretném én, csak sajnos már nem nézem a sorozatot, teljesen kiestem a fandomból. De még bármi lehetséges. :)

Réka Németh írta...

kár :( bár én még cska most találtam rá, és nagyon szimpatikusak, csak nem talátam róluk máshol ficet magyarul :(

Valerin írta...

Sajnos valóban nem alkotnak velük valami sokan. Próbáltam utánanézni pár rövidebb történetnek, amit régebben olvastam, de nem találom őket. :( Azért hátha rád mosolyog majd a szerencse. :)

Megjegyzés küldése