Subscribe:

Labels

2015. december 1., kedd

Karácsonyi pillanatok 2. történet

döbbenetes, mennyire nem találok képeket

Sziasztok! Megérkezett a második elő-karácsonyi történet, ami két dolog miatt is érdekes. Egyrészt ez az első próbálkozásom ebben a fandomban és ezzel a párossal, másrészt szerepel az anonim-meme oldalon is, de november elmúlt, így a történet felvállalható. Szóval én alkottam. :D

A főszerepben Magnus és Alec. Remélem azoknak is szerez pár kellemes percet, akik nem ismerik a könyvsorozatot. :)



Brooklyn fő boszorkánymestere ott tartózkodott, ahol a legjobban szeretett lenni Alec karjain kívül; a tükör előtt. Amióta boszorkánymesteri eszét tudta, imádta a ruhákat, és minden hónapban tetemes összegeket költött a gardróbja felfrissítésére. Alec egyszer érdeklődött a felől, hogy ha kávét meg teát nem szégyell varázsolni magának, akkor miért nem hagy fel egyszerűen a ruhák vásárlásával is. Magnus először teljesen elképedt, aztán viszont végignézett a srác aznapi öltözékén, és azonnal megértette a helyzetet. Alec nem titkoltan utált vásárolni, és fel nem foghatta, hogy tudnak az emberek – persze ő mondénokat említett – annyi időt, energiát és pénzt ölni a dologba, mikor sokkal hasznosabb elfoglaltságot is találhatnának. Magnus nem sértődött meg, viszont eltervezte, hogy egy napon csak azért is elviszi a fiút shoppingolni. Mint kiderült, az a nap nem akkor jött el.

-          Magnus? – Alec hangja végigcsorgott a lakáson, hogy végül a férfi fülében és szívében állapodjon meg.
-          A hálóban.
-          Vagyis a gardróbban, sejthettem volna – mormolta a fiú, pillanatok múlva pedig nesztelenül a másik mögé osont, és átkukucskált a nála magasabb Magnus vállán. – Mit csinálsz?
-          Próbálom eldönteni, miben jelenjek meg ezen a fontos eseményen.
-          Abban a tudatban voltam, hogy már júliusban eldöntötted, mit fogsz viselni. – A boszorkánymester megigazgatta magán az öltönyt. – Azt hitted, nem érjük meg ezt az időszakot. – Alec nem kérdezett és nem is vádaskodott, egyszerű ténymegállapítást tett, ahogy mindig szokta.
-          Lényegtelen, Alex… Alec, hiszen itt vagyunk, nem igaz? – Magnus mosolyogva megfordult, és leesett az álla. – Mi…

Alexander Lightwood olyan öltözéket viselt, amit korábban sosem. Formás combjára egy bordó bőrnadrág tapadt, hozzá éjfekete inget és ugyancsak bordó zakót választott, lábán pedig egy méregdrága cipő virított. Az összhatás olyan elképesztő volt, hogy Magnus – megismerkedésük óta sokadszor – nem talált szavakat. Alec minden bizonnyal erre számított, mert elmosolyodott – azzal a csak neki tartogatott mosollyal, amitől az egész arca felragyogott -, majd lassan odahajolt a férfihoz, és a szájához érintette a száját. Még az illata is elképesztő volt, Magnus gyomra nyomban görcsbe rándult tőle az izgalomtól. Mielőtt elmélyíthette volna a csókot, a srác elhúzódott, és visszasétált a nappaliba, Magnus pedig úgy követte, mintha zsinór lett volna kettejük között.

-          Ülj le – rendelkezett Alec izgatóan parancsolóan. Ez szintén új volt Magnus számára, de kezdett napirendre térni afölött, hogy most ennek jött el az ideje. Letelepedett hát a kanapéra, arra számítva, hogy a fiú is csatlakozik hozzá. Ehelyett Alec megállt tőle pár méterre. A boszorkánymesternek előre kellett volna hajolnia, hogy megérinthesse, de nem mozdult.
-          Mit csinálunk?
-          Te csak figyelsz.
-          Hm, abban jó vagyok – mosolyodott el Magnus, de a srác nem viszonozta a gesztust. Tett helyette mást.

Folyamatosan a szemébe nézve meglazította a nyakkendőjét – a másik férfinak addig fel sem tűnt, hogy azt is visel -, aztán ledobta maga mellé a padlóra. A következő ruhadarab az öltöny volt, és ahogy Alec lecsúsztatta izmos válláról, Magnusnak összefutott a nyál a szájában, pedig csupasz bőrfelületet még meg sem pillantott. A boszorkánymester meg volt róla győződve, hogy végtelen az önuralma – napokig képes volt kajtatni egy démon után -, viszont amint lekerült a srácról az ing, meg kellett kapaszkodnia a kanapé szélében, nehogy felpattanjon. Sosem hitte volna, hogy Alec lehet még annál is szexibb, mint amilyennek megismerte, és tessék, ott állt előtte, és bemutatott egy sztriptízt.

-          Nem kell ezt csinálnod, ugye tudod? – szólalt meg, mikor ködös agya felfogta, hogy Alec pont nem az a magamutogató valaki, akinek egy sztriptíz zsigerből jön. Éppen ezért jelentett olyan sokat Magnusnak, hogy mégis vállalta, mert ez azt jelentette, hogy nem csak neki fontos a srác, hanem a fiúnak is ő.
-          Tudom. De akarom. – Azzal levarázsolta a bőrnadrágot is, Magnus pedig nem tudott elfojtani egy kéjes nyögést az Armani alsó láttán.
-          Én meg azt akarom, hogy azonnal gyere ide. – Alec felvonta az egyik szemöldökét. Magnus utálta magát, hogy még erre az apró mozdulatra is beindult.
-          Ki mondta, hogy te irányítasz?
-          Mindig én irányítok – hangzott a felelet, majd csend lett.

Ami ezután történt, Magnus legvadabb szexuális fantáziáit is felülmúlta. Alec egyszerűen csak fogta magát, és belepasszírozta az ágyba. Hiába próbált volna tiltakozni, a srác bevetette az angyaltól kapott erejét, és moccanni sem engedte. A legelső fél percben Magnus túlélő-ösztöne bekapcsolt, utána viszont rájött, hogy eddig semmi kára nem származott abból, ha hagyta párját irányítani. Így hát ellazult, és boldogan fogadott mindent, amit Alec csak adni tudott.

-          Huh!

Órák óta ez volt az első hellyel-közel értelmes hang, amit Magnus ki tudott sajtolni magából. A teste kellemesen elfáradt, mellkasa föl-le emelkedett, bőrét enyhe izzadtság borította. Mellette Alec ugyanolyan kábának tűnt, mint amilyennek saját magát érezte.
-          Ha ezt tudom, hamarabb átadom a gyeplőt.
-          Miféle gyeplőt?
-          Nem érdekes.
-          Tehát tetszett? – Alec kék szemében bizonytalanság ült, Magnus pedig, mint már annyiszor, felkészült arra, hogy megnyugtassa.
-          Fantasztikus volt, Alexander. – Szinte suttogva ejtette ki a nevét, mert azt akarta, hogy erről mindig ez az este jusson a fiú eszébe. Gyengéden végigsimított a fiú arcán, Alec pedig odadörgölőzött hozzá. – És te is fantasztikus vagy.
-          Örülök, ha így gondolod. – A srác átkarolta a másik derekát, Magnus pedig azon kapta magát, hogy valamilyen azonosíthatatlan hang hagyja el a száját. Összenéztek, aztán a boszorkánymester összepréselt szájáról tudomást sem véve Alec azt kérdezte:
-          Magnus, te csiklandós vagy?

9 megjegyzés :

Mese írta...

Köszönöm ezt is, szebbé tetted a hetem. :) Szeretem ezt a párost, és annyira cukik voltak, Magnus a maga kis piperkőc módján, hagyja, hogy Alec az ágyba döngölje. *ábrándos sóhaj* Most mondja nekem valaki, hogy nem a passzív fél irányít, dehogynem. :D A végén meg a csikis rész, nagyot mosolyogtam el tudom képzelni Magnus mennyire méltóságán alulinak találja ezt a dolgot. ;) Teljesen karakter hűek a szereplőid, olyannyira, hogy ez akár egy jelenet is lehetett volna a könyvből. Köszönöm, hogy elolvashattam, és tudom telhetetlen vagyok, de alig várom a következőt. :)

Valerin írta...

Nekem pedig a kommentjeid varázsolják szebbé a hetem, ha már ilyen ramaty volt ez a nap. :)
Huh, nagyon örülök, hogy te, mint Magnus-fan hűnek találtad mind a karaktereket, mind a jelenetet. Szívesen írnék velük sokat, csak nem tudom, mikor. Talán az utolsó könyv kivégzése után még több ihletet fogok kapni. :)
Hoznám őket gyakrabban, de szeretném, ha maradna néhány talomban, nehogy megcsússzak. :) De készülnek szépen-lassan.
Köszönöm, hogy mindig itt vagy velünk! :)

Névtelen írta...

Szia! Ez is egy fantasztikus történet. Igazából csak nem régen találtam rá a könyvsorozatra, de szinte azonnal megkedveltem ezt a párost! Örülök, mert FTT-beli két kedvenc párosomról is vannak fent történetek, és úgy látszik hogy erről a párosról is fogsz írni (remélem). Tényleg köszönöm, hogy megajándékoztál ezzel a történettel is!!
A vége egy hatalmas mosolyt csalt az arcomra, ami miatt még mindig vigyorgok!

Valerin írta...

Jaj, most már sokszorosan örülök, hogy a kevés időm ellenére belekezdtem ebbe a kis ajándékozásba. :):) Ezzel a párossal nagyon szeretnék még dolgozni, meglátjuk, mi lesz belőle. Nagyon kevés - sőt, semennyi - történetet találni az FTT-s srácokkal, aki ír, az nőket tesz melléjük, de hát akkor inkább elolvasom a könyvet. :D Örülök, hogy nem csak én szeretem őket, hanem Ti is. További kellemes olvasást, vasárnap ismét hozok valami meglepetést. :)

Cyd1975 írta...

Hűha!!! Nagyon szépen köszönöm az élményt! Szuper lett :-) és tudod, mennyire szeretem ezt a párost, belőlük egyszerűen sohasem lehet elég. Remélem folytatod a Malec történetek írását, nagyszerűen elkaptad őket. Köszönöm :) Vic

Valerin írta...

Nagyon örülök, hogy eltaláltam őket. Ez volt az első írásom velük, de mivel véget ért a végzet ereklyéi, így valahogy pótolnom kell a hiányukat, szóval biztos írok még velük. :)

Cyd1975 írta...

Fél év elteltével sem tudok betelni velük! Nagyszerű volt! Még sok Malec történetet :-) Vic

Nikolett Nagy írta...

Én csak most bukkantam rá az oldaladra, de imádom a történeteidet :)
Jó lenne még több Malecet olvasni :)
Csak így a továbbiakban.

Valerin írta...

Kedves Nikolett, üdvözöllek itt, köszönöm, hogy olvastál nálam! Talán lesz még a későbbiekben Malec, igyekszem! :):)

Megjegyzés küldése