Az élet...

... egy lengőajtó. Sosem tudod, honnan nyílik, de mindig pofán talál. Hálás köszönet neki érte.

Senkit nem akarok itt a hülyeségemmel fárasztani, de az van, hogy jelenleg nem tudok az írással foglalkozni, mert sürgetőbb problémák várnak megoldásra. Lehet, hogy megszűnik a munkahelyem, a pasim meg már el is hagyott, szóval nem vagyok éppen a toppon. Nyilván nem én vagyok az egyetlen, akivel megesett a dolog. Meg olyan meleg van, hogy már nem is érdekel semmi...

Munka és férfi helyett itt vannak nekem ezek a drágaságok...

Annyira jól néztek ki Louis anyukájának esküvőjén, hogy az valami eszméletlen. Mintha egy maffiatalálkozóra érkeztek volna, komolyan. És ezt bizony meg kell írnom a közeljövőben.

És hol van Zayn?

Amúgy szerencsésen befejeztem a Tökéletesen tökéletlent, valamint a Terápiát is. A Power of magic, vagy akármi meg ott lapul a füzetekben. Meg kell mondjam, nekem eléggé tetszik, csak hát semmi értelme. Egy ponttól pedig nem tudom, hogyan folytassam, szóval asszem kinyírok mindenkit.

Aztán van nekem ilyenem...

Hülyeség ennek örülni, de büszke vagyok, hogy mindenféle erőfeszítés nélkül be tudtam állítani. Nya, mindegy. Hát ezért nem visel el engem egy létező férfi sem, mert folyton velük foglalkozom, róluk áradozom, de hát nem kell féltékenynek lenni, soha az életben nem találkozunk. Sajnos. Nincs erre egy 1D fan sem? Annnnyira szeretném megbeszélni valakivel a fejleményeket, de a Molyos csoportban nem igazán válaszolnak, a barátnőm meg elutazott egy hétre. Bah...