1. az egyiket (az elsőt) nem most írtam, körülbelül három hete találtam meg.
2. kettőt a mobilomba pötyögtem be, mikor épp hosszan várakoztam valahol, illetve valakire. Ez egy ismerősöm ötlete volt, és nagyon hasznos, kivéve, amikor sorra elrontom a betűket, és káromkodok.
Fogadjátok szeretettel!
Randi
-
Sosem azt csinálod, amit kellene.
-
Ja. Mér’, mit vártál egy tinédzsertől?
-
Egy kis komolyságot.
-
Elég komoly vagy te kettőnk helyett is.
-
Nem azt mondtam, hogy nem akarok farkasokat látni?
-
Egen, de a mozitól klausztrofóbiás leszel, a
hullámvasúton meg… na, hagyjuk. Hová mehettünk volna?
-
Stiles – kezdte lassan Derek -, ez egy állatkert.
-
Aha – bólogatott a srác, s kukoricát tömött a szájába.
-
Legközelebb egy börtönbe megyünk.
-
Oké! – vigyorgott Stiles. – Nekem az is hazai pálya.
Apró dolgok
(A történeten nem látszik, de attól még Sterek)
Egy otthagyott zokni az ágy alatt. Egy összegyűrt papír
zsebkendő.
Egy Superman képregény régi száma. Egy használt fogkefe a
fürdőben. Egy fejnyom a párnán.
Egy gondolat az agyban.
Egy érzés a levegőben.
Egy lyuk a szívben.
Egy állítás: hiányzol.
Egy kérdés: akarsz még?
Egy válasz: mindig.
Egy vigyor. Egy sóhaj. Egy csók. Apró dolgok.
Sokat jelent? Mindent jelent.
Valaki szeretni fog
-
Nagyon jó voltál – búgta egy hang a füle mellett.
Harry Styles szerette volna azt mondani, hogy ez csak
természetes, de már így is undorodott magától.
Kimászott az ágyból, s a fürdőbe csoszogott vizelni. Kijőve
azt tapasztalta, hogy a lány – barna hajú, sápadt bőrű – még ott van.
-
El kell menned – mondta neki a lehető legkedvesebben.
Minden alkalmi partnerével tisztázta, hogy még hét előtt
távozzanak, mert tekintettel kellett lennie a lakótársára. Az igazság azonban
az volt, hogy Harry nem szerette volna, ha Louis meglátja a lányokat, mert
azonnal leesett volna neki a tantusz. Harry mindig egy bizonyos típust
keresett, s mindenki számára nyilvánvaló lett volna, hogy a lányok Louis
hasonmásai.
Miután a lány – a nevét sem tudta – távozott, Harry még
feküdt kicsit meztelenül a takarón. Hamarosan indulniuk kellett a stúdióba, de
egy Louis által elkészített reggeli még bele fog férfi. A srác kérdés nélkül is
tudta, mire van szüksége, talán ezért is szeretett bele.
Ezen a gondolati ösvényen esze ágában sem volt elindulni,
inkább bokszer-alsóban kitámolygott a konyhába, ahol már egy felöltözött Louis
ténykedett. Harry megengedett magának néhány pillanat bámulást, aztán a másik
srác mosolyogva felé fordult.
-
Jó reggelt. Csináltam reggelit. – Elé tolta az illatozó
tányért, de a következő mondata totál elvette Harry étvágyát. – Bár, ha jól
láttam, már jóllaktál valaki mással. – Harry beletúrt a hajába, amit titkon
Louis is szívesen megtett volna.
-
Láttad? A lányt.
-
Igen. Valahonnan ismerős volt. – Louis csak arra
gondolt, hogy a lány nagyon hasonlított Harry volt barátnőjére, de a
továbbiakat persze nem tudta levezetni.
-
Csak egy csaj volt – legyintett Harry.
-
Akkor nem keresed többet?
-
Még csak az kéne! – Louis ettől némileg megkönnyebbült.
-
Ennyire kikészített a múltkori szakítás?
-
Ne beszéljünk róla – morogta Harry, s felállt.
-
De hiszen régen mindent megbeszéltünk – mondta Louis. –
Mikor távolodtunk el így egymástól?
-
Fogalmam sincs – vont vállat a göndör hajú, pedig a
válasz egyértelmű volt. Eleanor.
Amióta a lány belépett az életükbe, teljesen lefoglalta
Louis-t, így javarészt már alig találkoztak, ami egyre inkább megőrjítette
Harryt.
-
Hazza! – kiáltott utána Louis.
-
Még fel kell öltöznöm, vagy megint elkésünk.
-
Félsz, hogy egyedül maradsz? – folytatta a másik.
-
Mi van?
-
Mindegyikünk kapcsolatban él, csak te…
-
Tényleg? – pördült meg Harry dühösen. – Nem is tudtam,
hogy Niall becsajozott. Vagy ő már nem tagja a bandának?
-
Komolyabb barátnői voltak, mint neked – mutatott rá
Louis halkan, s kisöpörte a haját az arcából. Harry legszívesebben odarohant
volna hozzá, bár azt még nem döntötte el, hogy behúzna-e neki, vagy lesmárolná.
-
Ezzel most mire célzol?
-
Arra, hogy talán félsz, hogy magadra hagyunk most, hogy
valaki más is van az életünkben. Valaki olyan, aki fontos. – Louis nyelt egyet,
s vigyázott, hogy ne árulja el a valódi érzelmeit.
-
Nem kell folyton az orrom alá dörgölnöd, hogy
szerelmesek vagytok – fröcsögte Harry. – Azért nincs komoly kapcsolatom, mert
nem akarok. Ennyi.
-
De…
-
Csak fogd be, oké? – Egy pillanatra mindketten
megdermedtek a hangnemtől. – Bocs. – Louis csak szomorúan megrázta a fejét,
felkapta a cuccait, s az ajtóhoz lépett.
-
Valaki úgyis szeretni fog, Harry. Ez ellen nem tehetsz
semmit. – S távozott. Harry odament az ajtóhoz, s a fára simította a kezét.
-
Nem akarom, hogy valaki
szeressen – suttogta. – Azt akarom, hogy te
szeress.
0 megjegyzés :
Megjegyzés küldése