Don't like guns

Ez a zseniális gifset ihlette a rövidke történetet. Fogadjátok szeretettel. :) Kérésekkel bombázni még mindig ér. ;)

-         Hát.

-         Igen?

-         Nem erre számítottam.

-         Hogy érted?

-         Figyelj, ez nem az én világom. – Stiles enyhén felvonta a szemöldökét.

-         Kifejtenéd ezt bővebben? – fonta karba a kezét a srác. Derek sóhajtott.

-         Nagyon szép darab – kezdte a férfi, és kézbe vette az antik revolvert. – De nem igazán használok pisztolyt. A karmaimban és a fogamban jobban bízok.

-         Ezt vágom – bólintott Stiles.

-         Akkor mit nem értesz?

-         Hogy még kipróbálni se akarod. Pedig csúcs érzés, hidd el. Apám is élvezi használni, mert olyankor tudja, hogy ő irányít.

-         Elhiszem – mondta az alfa, és visszatette a fegyvert az asztalra. – Nekem akkor sem kell. Sőt, egyenesen utálom.

-         De miért? Rossz tapasztalatod van vele, vagy mi? – Dereknek esze ágában sem volt beavatni a srácot a legmélyebb gondolataiba, de rájött, hogy így szabadulhat a leggyorsabban.

-         Igen, úgy is mondhatjuk. Nekem nem tudnak ártani egy sima lövéssel, viszont nem túl kellemes érzés látni, amikor te vagy a célpont. – Stiles szeme elkerekedett. – Utálok emlékezni arra, amikor fegyverrel fenyegettek, és én nem voltam ott, hogy megvédjelek. Farkasként könnyedén felgyógyulok egy ilyen sérülésből, de tehetetlen lennék, ha téged lőnének le. Szóval igen, gyűlölöm a pisztolyokat, így kérlek, vidd ezt innen. – Stiles mélyet sóhajtott. Szerette volna kifejezni, mennyit jelentett neki Derek vallomása, de csak visszacsomagolta a fegyvert a dobozba, és elindult az ajtó felé. Azért még visszaszólt:

-         Amúgy ez apám karácsonyi ajándéka lesz, de kösz, hogy elmondtad róla a véleményed! – és gyorsan eliszkolt, mielőtt Derek utána dobhatott volna egy széket.