Szép nagy

Egy kis meglepetés, hiszen ma volna Halloween.

A kép senkit ne tévesszen meg, de cuki, úgyhogy hoztam.

A főszerepben Butch, Vishous, és...tam-tam-tam...

-          Szép nagy.

-          Az.

-          Talán túl nagy is, nem?

-          Most mit finnyáskodsz? Én már hozzászoktam.

-          Azt elhiszem. – Vishous beleszívott a cigijébe; a füst már az egész társalgót áthatotta. – És mondd csak, soha nem tört még bele a bicskád?

-          Ezt kikérem magamnak – húzta el a száját Butch, aztán simogatni kezdte a… - Pontosan tudom, mit fogok vele csinálni.

-          Ha valami perverz dolgot, akkor benne vagyok – vigyorodott el a harcos.

-          Megértem, hogy miután kaptál belőlem egy falatot, már semmi másra nem tudsz gondolni – mondta a zsaru -, de ez most nem arról szól.

Vishous bámulta még egy darabig társa ügyködését, aztán nagy sóhajjal levágta magát a kanapéra, és csettegni kezdett a távirányítóval a csatornák között.

-          V? – lépett mögé egyszer csak Butch.

-          Mi van?

-          Mégis segíthetnél.

-          Azt hittem, olyan profi vagy, hogy magad is elbánsz vele – gúnyolódott a harcos, aztán visszatartotta a lélegzetét, mikor Butch a nyakához hajolt.

-          De neked jobb a kézügyességed.

V mormogott még egy keveset, de mivel ezt az állítást nem cáfolhatta, felállt, és követte a másikat vissza az asztalhoz.

-          Csukd be a szemed. – A férfi enyhén felvonta a szemöldökét. – Bízol bennem, igaz?

-          Tudod, hogy igen.

-          Akkor tedd, amit mondtam.

Vishous kezdett türelmetlen lenni, mégis behunyta a szemét, sőt, azt is hagyta, hogy Butch levegye a kesztyűt világító kezéről.

Ezután a zsaru végigvezette egyik ujját a sima felületet, és hamarosan V számára is egyértelművé vált, mit szeretne.

-          Kész! – jelentette Butch büszkén. – Szerintem egész jó lett.

-          Persze, mert az én kezem munkája.

-          Már megbocsáss…

-          Megbocsátok – vigyorgott Vishous, majd csókot nyomott Butch telt ajkaira. – Hová teszed?

-          Ahová a többit.

-          Miért, azok hol vannak?

-          Zsaru!!

A Vak Király üvöltése elég veszedelmes volt ahhoz, hogy mindketten azonnal a halban teremjenek.

-          Mi a fenét csináltál a lépcsővel?

-          Kidekoráltam.

-          Kitől kaptál rá engedélyt?

-          Öö…

-          Itt az ünnep – kapcsolódott be a királyné. – Ne legyél olyan szőrösszívű, Wrath.

-          Nekem nem lenne bajom vele – mondta a férfi -, mivel szerencsére nem látom, milyen rondák.

-          Hé! – hőbörgött Butch.

-          Gerorge viszont nincs jó kedvében a füst miatt. Úgyhogy zsaru, vidd a tökeidet az udvarra, ahol nem zavarnak senkit.

Mivel a káröröm mellett Vishous némileg sajnálta is Butch-ot, segített neki elhelyezni odakint a halloweeni dekorációt.

Mikor aztán végignéztek a világító gömbökön, még a harcos is elismerte, kedvesének van érzéke az ilyesmihez.

-          Az lett a legszebb – mutatott az egyik alkotásra, majd átkarolta Butch-ot.

-          Mert te csináltad.

-          Nem csak azért. – Megcsókolták egymást. – De jövőre inkább bízd ezt a csajokra.

-          Szóval nem kellenek a tökeim? – Vishous sunyin rákacsintott.

-          Menjünk be, és te is megtapasztalhatod, milyen verhetetlen a kézügyességem.