Subscribe:

Labels

2015. október 18., vasárnap

Ilyenek voltunk 3. fejezet


A harmadik fejezet készen.
A következőt is próbálom időben hozni, de hosszú hétvége lesz, és hazajönnek a rokonaim is. Persze szívesebben foglalkoznék ezzel, de majd meglátjuk.
Kellemes olvasást! :)




-          Nagyon ajánlom, hogy fontos legyen – morgott bele Niall a telefonba.
-          Óó, csak nem megzavartam valamit? – érdeklődött Louis azon a gúnyos hangon, amit általában a pimasz riportereknek vagy a menedzsmentnek tartott fenn. – Most is vele vagy, igaz?
-          Segíthetek valamiben?
-          Nem hiszem el, hogy így hátba támadtál! Hagytad, hogy a fattya együtt játsszon a lányommal!
-          A lányunkkal – pontosított Harry a háttérből, aki szerencsére egyáltalán nem tűnt dühösnek.
-          Lett valami baja Katie-nek?
-          Hát, nem.
-          Nahát. Érdekes módon nap, mint nap megengeditek, hogy idegen gyerekekkel érintkezzen, de úgy tűnik, egyes gyerekek idegenebbek a többinél.
-          Most arról van szó, hogy nem szóltál nekünk erről! – dühöngött tovább Louis.
-          Ez Niall élete, nem igazán van beleszólásunk – vélte Harry.
-          Hogyne volna, hiszen vele van!
-          Na, jó, majd akkor beszéljük ezt meg, ha lehiggadtál. Vegyél egy hideg zuhanyt, vagy valami.
-          Horan, te ne merészeld… - De Niall addigra már megszakította a hívást.

-          Csak úgy rácsaptad a telefont? – tudakolta Zayn, csak hogy megtörje a csendet.
-          Felidegesített. – Niall beletúrt a hajába, ami kivételes módon nem volt felzselézve. Valószínűleg ennek köszönhette, hogy sehol sem ismerték fel. – Nem tudom, mit szólt volna ahhoz, ha a rajongók hátat fordítanak neki, amikor kiállt a nyilvánosság elé Harryvel.
-          És ez hogy is jön ide? - érdeklődött a másik, mire Niall idegesen beszívta a levegőt. – Bocs, csak szívatlak. – Zayn felpattant a kanapéról, aztán könnyedén Niall előtt termett, és átkarolta a derekát. Őket is meglepte, mennyire természetesen jött a mozdulat. Zayn nem sokkal volt magasabb a másiknál, Niall mégis egészen beleolvadt az ölelésébe. – Basszus…
-          Mi az?
-          Még mindig alig hiszem el, hogy engem akarsz – mormolta csendesen.
-          Miért ne akarnálak?
-          Mert balhés vagyok – simított végig Zayn a másik arcán. – A legtöbb ember utál, a többi szimplán átnéz rajtam. Volt egy feleségem, és van egy gyerekem.
-          Imádom a fiad – vallotta be Niall. – És semmit nem kell szégyellned. Előttem nem.

Zayn arcán megkönnyebbülés suhant át, aztán odahajolt Niall szájához…

A felhangzó lábdobogásra mindketten felsóhajtottak, ajkuk csak súrolta egymást.

-          Egyszer úgyis meg foglak csókolni – ígérte Zayn égő tekintettel. Mire Kay lenyargalt a lépcsőn, a két férfi már tisztes távolságban ült a kanapén.
-          Niall bácsi, ugye maradsz vacsorára?
-          Ma nem megy, kisöreg, már elígérkeztem.
-          Óó – konyult le a kisfiú szája. – De akkor meg kell ígérned, hogy hétvégén eljössz velünk arra a… mire is, apu? – fordult a másik férfihoz.
-          Kiállításom lesz – adta meg Zayn a választ.
-          Micsoda? És ezt miért csak most mondod?
-          Eddig nem került szóba. – Niallen heves izgalom lett úrrá.
-          Naná, hogy ott leszek! Küldj egy meghívót.
-          Katie-t is elhozod? – ugrándozott Kay. A felnőttek gyors pillantást váltottak.
-          Nem tudom. Meg kell kérdeznem a szüleit, hogy elengedik-e. Megkedvelted?
-          Aha. Aranyos.
-          Apukád ismeri a szüleit – folytatta lassan Niall.
-          Tényleg? - csillant fel a kisfiú szeme, aztán odacsoszogott az apjához. – Apu?
-          Mi az? – szusszantott Zayn, bár sejtette, miről lesz szó.
-          Apu, nem beszélsz velük? Az érdekemben?
-          Az érdekedben? – A férfi nem tudta visszatartani a nevetését. – Ezt a szót meg hol hallottad?
-          Hát tőled – mutatott rá Kay. – A múltkor mondtad annak a bácsinak, hogy a saját érdekében tartsa távol magát a…
-          Igen, már emlékszem – bólogatott a férfi, Niall azonban észrevette, hogy elvörösödött. – Majd meggondolom, amennyiben rendesen viselkedsz.

Niall hazafelé tartva még tett egy gyors kitérőt Liamék felé, akiket az utóbbi időben kicsit elhanyagolt. A baba szépen fejlődött, bár Liam elmondása szerint esténként megőrjítette őket. El sem tudta képzelni, mi lett volna akkor, ha minden nap dolgozni kellene járnia.

-          Ilyenkor hálát adok az égnek, hogy azt csinálhatom, amit szeretek – mosolygott a férfi, mialatt a szunyókáló feleségét és kislányát nézte. – Bárcsak mindenki ilyen szerencsés lenne.
-          Ja – hagyta rá Niall gyorsan, ugyanis másfelé szerette volna terelni a beszélgetést. – Figyelj, el tudnál szabadulni hétvégén?
-          Mi az, hogy elszabadulni?! – csattant fel Liam, aztán kiterelte a másikat a házból. – Még jó, hogy el tudok szabadulni! Ha még sokáig hallgatnom kell a sírását, becsavarodom. Persze imádom a lányom – tette hozzá sietve -, de azért jól esne egy kis lazítás. Sophie múlt héten ruccant ki a barátnőivel, szóval most rajtam a sor.
-          Helyes – bólogatott Niall. – Akkor majd jelzem, hogy mikor és hol.
-          Alig várom.

Ezek után már csak annyi volt a dolga, hogy a Tomlinson-Styles házaspárt is rávegye egy kis hétvégi kiruccanásra. Zayn hamarosan elküldte neki a meghívót e-mailen, így már az időpont és a helyszín is a birtokában volt.

Fél hét körül járt az idő, amikor áthaladt a biztonsági ellenőrzésen, és becsöngetett a házba. Szerencséjére Harry nyitott ajtót, aki valószínűleg a zuhany alól érkezett, mert vizes volt a haja. Niall megpróbált nem belegondolni a dologba, ahogy eloldalazott mellette.

-          Louis?
-          Mindjárt jön – hangzott a felelet. – Kérsz valamit inni?
-          Kocsival vagyok. – Harry bólintott, majd fürkészően végignézett a másik férfin.
-          Szóval, elmondod, hogy mi ez az egész Zayn ügy? – Niall vállat vont, és próbált nemtörődömnek tűnni.
-          Gondoltam, adok neki egy esélyt, de mivel Louis ennyire ellene van…
-          Minek vagyok ellene? – bukkant fel az érintett, hóna alatt egy mesekönyvvel.
-          Zayn – válaszolta neki Harry, majd nekitámaszkodott a konyhapultnak.
-          Ja, hát annak persze, hogy ellene vagyok – bólogatott Louis makacsul. – Miről beszéltetek egyáltalán? Remélem megköszönted neki, hogy tönkrevágta a dalaimat. – Niall lenyelte a legelső reakcióját erre a kérdésre, helyette ismét vállat vont.
-          Neki is megvoltak a maga bajai.
-          Nocsak, és mik lennének azok? - fonta karba a kezét Louis. – Netán az, hogy van egy zabigyereke?
-          Miért nem kérdezed meg őt, ha annyira érdekel? – vágott vissza Niall.
-          Ti vagytok annyira jó barátok – grimaszolt a másik férfi, és Harryre pillantott. – Te mit szólsz ehhez?
-          Mit kellene szólnom? Már mondtam korábban is, hogy ez Niall ügye.
-          Nem Niall ügye, ha a zenekarra is tartozik – vetette ellen Louis. – Megegyeztünk abban, hogy nem vesszük föl vele a kapcsolatot.
-          Tényleg? – kérdezte Harry és Niall egyszerre, majd utóbbi folytatta: - Nem kell ezt ennyire felfújni. Csak összefutottunk egy sörre, és ennyi.
-          Ennyi? Ennyiért nem csaptad volna rám a telefont pár órája.
-          Tesók vagyunk, de nem szeretem, ha beleszólsz a dolgaimba – mormolta Niall olyan hangon, amit Louis még soha nem hallott tőle azelőtt. Ezzel magyarázható, hogy nem feszegette tovább a témát. – Van valami tervetek hétvégére?
-          Alszunk? – mosolygott Harry. – Miért, mit javasolsz?
-          Találkozhatnánk valahol négyen, aztán majd kitaláljuk.
-          Liam is benne van?
-          De még mennyire. – Louis és Harry megértő pillantást váltott, később pedig Niall megadta nekik a galéria melletti bár címét. – Akkor majd találkozunk, srácok.
-          Ugye nem haragudtál meg rám? – érte utol Louis a kocsija mellett. – Nem akartalak megbántani, de nem bízhatsz meg benne, érted?
-          Értem, haver – veregette meg a vállát Niall, közben pedig majd’ megszakadt a szíve, amiért nem védheti meg Zaynt. – Aludjatok jól.

Niall természetesen nem aludt jól, sőt, egyáltalán nem is aludt. Folyton az a pillanat játszódott le a szeme előtt, amikor Zayn és ő majdnem megcsókolták egymást. Édes izgalom járta át a testét, és hosszú idő óta először volt képes elélvezni pusztán attól, hogy elképzelte, milyen lenne a férfival szeretkezni. Sosem volt még férfival, és nem is vágyott rá; ő egyedül Zaynt akarta.

Niall úgy döntött, a biztonság kedvéért nem keresi Zaynt egészen a hét végéig. Szerette volna kiélvezni a vágyakozás minden pillanatát, amit most már minden további nélkül megtehetett, hiszen úgy tűnt, az érzelmei viszonzásra találtak. Hogy bebizonyítsa, újra a helyes úton jár, többször is elvitte Katie-t ide-oda, persze Lottie kíséretében. Biztos volt benne, hogy a nő minden lépésükről beszámol a szülőknek, de ezt egyáltalán nem bánta. Minél inkább gyengül Harry és Louis ébersége, annál nagyobb lesz a megdöbbenésük szombaton a galériában.

-          Niall?
-          Hm? – A férfi bocsánatkérő mosollyal fordult Lottie felé, mivel nemigen hallotta a kérdést.
-          Azt kérdeztem, van-e valaki most az életedben.
-          Hát, ami azt illeti, elég sokan vannak az életemben, néha attól félek, hogy kiszorulok belőle.
-          Tudod, hogy értem – lökte meg a vállát játékosan, amiről persze azonnal Zayn jutott az eszébe.
-          Szerintem az újságírók hamarabb tudnák, ha lenne valakim, mint én.
-          Nem hiszem – ingatta a fejét a nő. – Te nem vagy olyan, mint a többi srác, sosem voltál. Nem bonyolódtál kalandokba, csak ritkán landoltál a magánéleteddel a címlapon…
-          Most arra célzol, hogy unalmas vagyok? – cukkolta Niall.
-          Nem – rázta a fejét Lottie meglepően komolyan, és karba fonta a kezét, mintha meg akarná védeni magát valamitől. Niall hirtelen aggódni kezdett miatta, de mielőtt megszólalhatott volna, a nő folytatta: - Azt hiszem, túlzás nélkül állíthatom, hogy te vagy a legrendesebb férfi, akit ismerek.

A férfi egy poénnal szándékozott elütni a dolgot, amit még mindig nem vett komolyan. Lottie viszont ránézett, Niall pedig megdermedt. Érzése szerint ő is valahogy így nézhetett ki, amikor Zayn mellette volt; Lottie tekintetében rajongás, remény és kétségbeesés ült, és ezeket Niall is nagyon jól ismerte. A nő nem tétovázott sokat, egyszerűen elvette, amire vágyott, és amit a férfinek Zayn közreműködésével kellett volna megtennie pár nappal azelőtt.

Niall szinte azonnal elhúzódott, egyrészt mert mégis egy játszótéren voltak, másrészt mert egyáltalán nem így képzelte a dolgokat.
-          Lottie…
-          Sajnálom – emelte föl a kezét a nő. – Sajnálom, oké? De meg kellett tudnom… legalább egyszer meg kellett tapasztalnom, milyen. – Idegesen felnevetett. – Azt reméltem, borzalmas lesz.
-          És nem volt az? – Niall erre őszintén kíváncsi volt. Az eddigi nők, akiket megcsókolt, mind az egekig magasztalták, de hát nekik valószínűleg akármi megfelelt volna, amíg egy híresség közelében tartózkodhatnak.
-          Egyáltalán nem. Remekül csókolsz. – Lottie felsóhajtott, majd talpra állt. – Azt hiszem, ideje mennem.
-          Ne… nem kell menned.
-          Tényleg sajnálom, Niall. Remélem, aki elrabolta a szíved, tudja, milyen kincset tart a kezében.

Szombat reggel Niall csak feküdt az ágyban, és az előtte álló megpróbáltatásokra gondolt. Talán még az X-faktor válogatója előtt sem izgult annyira, mint aznap; mindent egy lapra tett fel annak érdekében, hogy Zayn és Louis végre kibéküljön. Ha ezt elszúrja, nemcsak Louis-t veszíti el, hanem minden bizonnyal a többieket is. Igaz, Zayn valószínűleg ott lenne neki, de Niall ez alkalommal önző volt – mindent akart, amit csak megkaphatott.

-          Hát ez aztán nagyon ránk fért már, nem igaz? – vigyorgott Liam teli szájjal, aztán intett a pincérnek, hogy hozhatja a következő kört. Szerencsére még csak a másodiknál tartottak, és Niall merte remélni, hogy elég józanok tudnak maradni a kiállításra, annál is inkább, mivel Louis-ból a legrosszabbat hozta ki az ital.
-          Igen – bólogatott Harry, majd eltette a mobilját. Niall tudta, hogy minden órában ellenőrző képeket fognak kapni tinderen a bébiszittertől, hogy biztosak lehessenek Katie állapotában. – Idejét sem tudom, mikor mozdultunk ki utoljára így négyesben.
-          Hát, ti hárman már saját klubot is alapíthatnátok, ami azt illeti – jegyezte meg Niall könnyedén, amit a többiek azonnal véresen komolyan vettek.
-          Úgy érzed, kimaradsz valamiből? – hajolt előre Liam, mintha csak analizálni akarna. – Mivel neked még nincs gyereked, nem értenél semmit a mi beszélgetéseinkből.
-          Így van – hagyta rá Niall.
-          Ez zavar téged? – vette át a szót Harry.
-          Mikor kezdtünk el rólam beszélgetni? – érdeklődött a férfi, mialatt a poháralátéttel szórakozott. Az órája szerint még volt fél órájuk a megnyitóig. – Nem azért jöttünk, hogy kieresszük a gőzt?
-          Mostanában alig beszélgetsz velünk – mutatott rá Liam. Niall felvonta a szemöldökét, mire a másik bólogatni kezdett. – Oké, tudom, hogy én is eléggé kivontam magam a dolgokból a gyerek miatt…
-          És ez így is van jól – vágott közbe Niall. – Nálam jobban senki sem örül annak, hogy végre mind révbe értetek. Nem akarom elvenni tőletek ezeket a pillanatokat. Jövőre már úgysem ússzuk meg a turnét, amikor is örökké össze leszünk zárva. Legalább most ne lógjunk folyton egymás nyakán.
-          Pedig annyira hiányzol, Nialler – szipogott egyet Liam, aztán hirtelen a hóna alá szorította az érintett fiatalember fejét.
-          Payne, engedj el! – nevetett a férfi. – Ne már, nem vagyunk ötévesek!
-          Ez az elfoglaltság nincs korhoz kötve! Hé, mi lett a hajaddal? – Liam meglepődését kihasználva Niall kibújt a karja alól.
-          Semmi nincs vele.
-          Most, hogy mondod, tényleg – kapcsolódott be Louis is.
-          Nincs kedvetek sétálni? – pattant fel Niall, mert egy perccel sem bírta már tovább a barátai vidám hangulatát. Mert ezt most vagy nagyon el fogja rontani, vagy pedig… nem, másik lehetőséggel sajnos nem tudott számolni.
-          De be vagy zsongva – támolygott utána Louis. – Ha nem ismernélek, azt hinném, készülsz valamire.
-          De mivel ismersz…
-          … így tudom, hogy semmilyen titkot nem tudsz magadban tartani! – Niall szívesen felvilágosította volna, hogy ez korántsem így van, de nem is kellettek szavak, ugyanis a következő pillanatban bent találták magukat a galériában. Kellett pár másodperc, míg Liam, Louis és Harry tompa agya befogadta a látottakat. Természetesen Louis arcán látszott először változás; összevonta a szemöldökét, és dühös tekintetet lövellt Niall felé.
-          Mit is mondtál az előbb?
-          Mi a fasz ez?! – sziszegte méltatlankodva. – Mi a jó büdös franc ez?!
-          Ez egy kiállítás – érkezett meg a válasz valahonnan Niall háta mögül. – Mégpedig az enyém.

Niall később úgy gondolta, minden pénzt és fáradtságot megért a három férfi reakciója. Leesett állal bámultak Zaynre, aki valóban remekül festett méretre szabott öltönyében, világoskék ingében, és szédítő mosolyával. Niall legszívesebben a karjaiba vetette volna magát, de az már túlment volna minden határon.

-          Szia. Ugye nem késtünk el?
-          Nem, csak most kezdtünk.
-          Melyiket érdemes megnézni először?
-          Állítólag hátul vannak a legjobbak, de inkább kérdezd meg a menedzseremet – mosolygott Zayn cseppet sem leereszkedően, majd lopva végigsimított a másik férfi karján. – Remélem, jól fogjátok érezni magatokat. Utána vendégeim vagytok egy italra, ha megfelel.
-          Na, ide figyelj… - lépett felé Louis indulatosan, de egyrészt Harry visszarántotta, másrészt Zayn kihúzta magát.
-          A bemutató után megverhetsz, beolvashatsz, megalázhatsz, feljelenthetsz, de nem fogod elrontani életem nagy pillanatát, világos? – kérdezte szikrázó tekintettel, aztán mintha mi sem történt volna, odafordult a többi vendéghez.

Niall arra számított, hogy Louis továbbra is akadékoskodni fog, helyette azonban mindhárman elindultak a fal mentén, hogy megszemléljék egykori legjobb barátjuk alkotásait. A szőke férfi egyedül maradt, de így legalább mindenkit szemmel tarthatott. Látta, hogy Zayn milyen könnyedén cseveg az egybegyűltekkel, megnevetteti őket, megérinti a hátukat vagy a vállukat. Korábban sosem kedvelte túlzottan az ilyesmit, de úgy tűnt, amit a zenéért nem volt hajlandó megtenni, megtette a festészetért.

Az utolsó vendég fél egy körül távozhatott. Liam még nagyon is ébren volt, Harry azonban elszundított az egyik padon.
-          Nos – sétált vissza hozzájuk Zayn. – Ha van kedvetek, megihatunk valamit hátul.
-          Szuper – bólintott Liam. – Teljesen kiszáradtam. – Niall elnézett Louis irányába. A férfi összefont karral állt az ablak előbb, és kifelé bámult.

-          Véleményem szerint – kezdte artikuláltan, mire Harry azonnal megmozdult -, mivel ebben a teremben zajlott le életed nagy pillanata, így itt kellene megtárgyalnunk életed legnagyobb baklövését, nem igaz? – Megfordult, és egyenesen Zayn szemébe nézett. – És ajánlom, hogy kurva jó indokod legyen, különben már itt sem vagyok. Világos?

4 megjegyzés :

Hegedűs Réka Laura írta...

Nagyon tetszik várom a kövi részt !!! ;)
Xoxo. Réka

Valerin írta...

Köszönöm szépen, a srácok és én igyekszünk a következővel. :)

Mese írta...

Nagyon vártam ezt a fejezetet. Drukkoltam a csóknak és khm, másnak is, be kell valljam a következő mondat totálisan igaz rám: I'm a hopeless romantic with a dirty mind. :D
Durva ez a függővég, be kell valljam. Nagyon kíváncsi vagyok Louis reakciójára, megértem a dühét, de remélem Harry majd szépen megnyugtatja. :)
Nagyon szeretem az írásaid a végtelenségig el tudnám olvasgatni. Annyira szépen alakul a kapcsolat a két főszereplő között, kockáról kockára építed fel, nem sietsz el semmit ezt nagyon szeretem. :) Annyi kérdésem lenne még, de nem akarlak nyüsztetni. Nagyon várom a következő részt jó pihenést neked a hosszú hétvégére. :)

Valerin írta...

Örülök neki, hogy vártad, mert ezek szerint még mindig nem okoztam csalódást. :) Hát, veled vagyok a csókkal kapcsolatban, de ezek a srácok még nem akartak belemenni, hát no. :) Istenem, imádom írni a dühös és agresszív Louis-t. Valahogy más, mint amit eddig megszoktam, írni is mindig a kedvesebb énjével írtam, most meg egy ideggombóc lett belőle. :)
Kérdezz bátran, legfeljebb nem válaszolok. :D A következő fejezet kész, és már az ötöst írom, hogy gyorsabban hozhassam őket. :) Mert az kizárt dolog, hogy nélkülük teljen a hosszú hétvége. :)
Köszönöm a véleményt, neked is jó pihenést majd, most az egyszer engedd el a határidőket. ;)

Megjegyzés küldése