Subscribe:

Labels

2015. november 1., vasárnap

Ilyenek voltunk 5. fejezet


Az utolsó előtti fejezet megérkezett!
Jövőhéten hozom a befejező epizódot. Köszönöm az eddigi véleményeket, remélem, nem unjátok még ezt az egészet. :)

Az utolsó fejezet egy hetet késik!



Amikor húsz perccel később Katie a szemét dörzsölgetve megjelent a konyhában, ott találta mindkét apját, és Kay apukáját is. A kislány szerette volna megkérdezni, mi történt az arcával, de Harry azonnali hatállyal visszanavigálta a szobájába.

-          Miért nem mondod meg, ki tette ezt? – érdeklődött Louis a másik sebeit fertőtlenítve. Mivel Katie szinte heti szinten horzsolta fel valamiét, megtanulták otthon kezelni a kisebb sérüléseket.
-          Mert nem számít – mormolta a férfi, majd felszisszent.
-          Bocs. Talán inkább kórházba kéne menned.
-          Talán – hagyta annyiban Zayn. Már rég megbánta, hogy ehhez a két férfihoz jött, de semmiképpen sem akarta, hogy Niall tudomást szerezzen a dologról. És ha már a férfi… - Igaz?
-          Mi?
-          Hogy Niall és Lottie… - Nem fejezte be a mondatot, de az arca megrándult.
-          Szerintünk mese az egész, de ezt neked kéne jobban tudnod. – A hangja nem csengett vádlón. – Te tényleg elhiszed, hogy Niall ilyen hamar túllépett rajtad?
-          Nem történt köztünk semmi.
-          Egy lófaszt nem! – vágott hozzá Louis egy gézdarabot. – Ha testileg nem is, lelkileg biztosan. Nem láttad, hogy nézett ki Niall, amikor otthagytad a kórházban? Ja, persze, hogy nem láttad, mert kifelé zúztál az ajtón. – A férfi nekitámaszkodott a pultnak, majd összefonta a karját. – Teljesen összetört, mivel azt hitte, leráztad.
-          Én nem… nem akartam, hogy így érezze magát – vallotta be Zayn.
-          Nem is értem, minek beszélek veled egyáltalán – sóhajtott Louis drámaian. – Egyértelmű, hogy Niall százszor jobbat érdemel nálad…
-          Igen.
-          … mert te nem vagy képes megbecsülni őt…
-          Igen.
-          … és talán csak a megmentésre szoruló régi barátot látja benned. – Erre Zayn már nem bírt reagálni; a torka teljesen elszorult. Még azt is jobban viselte volna, ha Louis egyszerűen szíven döfi. A füle zúgásától alig hallotta a férfi következő szavait: - Akarod, hogy segítsek, vagy továbbra is úgy fogsz itt ülni, mint egy rakás szerencsétlenség?
-          Miért segítenél nekem?
-          Nem neked – vetette ellen azonnal Louis. – Niall megérdemli, hogy boldog legyen, és ha ehhez te kellesz… akkor ott leszel neki. Megértetted?
-          Nem mintha dirigálhatnál nekem – mutatott rá Zayn.
-          Nem mintha nem ugyanezt akarnád. – Egy teljes percig farkasszemet néztek, aztán Zayn lehajtotta a fejét, amit a másik beleegyezésnek vett. – Én is így gondoltam.
-          Van valamilyen terved?
-          Nekem mikor nincs valamilyen tervem? – kérdezett vissza Louis vigyorogva. – Jól figyelj, mert csak egyszer fogom elmondani. Senki nem tud legyőzni.


Niall nagyon furcsa dolgot álmodott. Majdnem minden pletykalap címoldalán az ő és Lottie képe virított. Még csak nem is volt különösebben megbotránkoztató a kép – simán megölelték egymást egy étterem előtt -, de mivel mindketten ki voltak öltözve és mosolyogtak, a kívülállók máris leszűrték, hogy ők egy pár. Vagy legalábbis hogy kavarnak egymással. Az álom azzal folytatódott, hogy Zayn majdnem felpofozta Lottie-t csak azért, mert közel mert kerülni Niallhez, akinek ez mind annyira imponált, hogy a nyílt utcán csókolta meg a másik férfit, bizonyítékául annak, kit is akar igazából.

A valóság ezzel szemben az volt, hogy másnapra már nem hogy Zaynt, de senkit sem érdekelt Niall feltételezett kalandja, ugyanis nevezett Mr. Malik sajtóközleményben jelezte a nagyérdeműnek, hogy nyilvános koncertet ad aznap este kilenctől, és mellé megnevezte az egyik legnépszerűbb parkot, mint helyszínt. Amikor Niall elolvasta a hírt a neten, pár pillanatra kihagyott a szívverése, mert egészen biztos volt benne, hogy Louis ezen megint fel fogja húzni magát. Pláne, ha Zayn a tőlük kölcsönzött dalokat is előadja. Niall semmi különlegeset nem tervezett arra az estére, és még ha tervezett volna is, nincs az a pénz, amiért kihagyta volna ezt a koncertet.

Délelőtt még próbált magyarázatokat találni. Hogy valaki egy nagyobb összeget ajánlott fel Zaynnek a fellépésért cserébe? De ha nyilvános lesz a rendezvény, akkor nem kell belépőt fizetni, tehát nem térül meg a befektetés. Niall ezt az ötletet hamar elvetette, hiszen különben sem hitte, hogy Zayn alamizsnát fogadna el. Eddig is el tudta tartani magukat, hát ezután sem lesz probléma.

Valaki megfenyegette? Ez Niall szerint nem lett volna olyan furcsa, tekintve, hogy Kay mintha valami ilyesmire célzott volna nem is olyan régen. De mivel tudnák megfenyegetni? És miért kérnék azt, hogy énekeljen? Semmi értelme nem lenne.

A harmadik, és egyben utolsó feltevése az volt, hogy Zayn megint hátba akarja támadni őket. Úgy tett, mintha a festészeten kívül más nem is érdekelné, mégpedig azért, hogy… de miért is? Egyik srác sem segített neki, nem mutatták be menedzsereknek vagy lemezkiadóknak, nem adtak neki dalokat…

Niall elveszettebbnek érezte magát, mint valaha. Most már bevallhatta magának, hogy azért csinált programot Lottie-val, hátha féltékennyé teheti vele Zaynt. Nos, ez nem csak nem jött be, de a visszájára sült el. A férfi másfél órával hamarabb indult el otthonról, bár nem tervezte, hogy a legelső sorba fog ülni. Ahogy sejtette, a park bejárata előtt már hosszú sor kígyózott annak ellenére, hogy nem kellett belépőt fizetni. Niall azon töprengett, beálljon-e a rajongók mögé, vagy simán menjen előre, amikor elkiáltották a nevét.

-          Mr. Horan! – A tömeg persze felbolydult, a férfi pedig fogcsikorgatva vágott át rajtuk a kidobónak kinéző pasiig.
-          Ja, köszi, hogy felhívta rám a figyelmet.
-          Nincs mit – biccentett kimérten. – Bemehet, uram. Rajta van a listán.
-          Miféle listán?
-          Azon, amelyik itt van nálam. – Niall mélyet sóhajtott, és eltervezte, hogy nem fog vitatkozni ezzel az IQ-bajnokkal.
-          Remek, kösz. Bárhová ülhetek?
-          Hacsak nem szeretne állni. – A férfi erre már nem is reagált.

Odabent – bár ez nem volt túl pontos, tekintve, hogy az egész park nyitott volt – már zajlottak az előkészületek. Niall titkon reménykedett benne, ha korán érkezik, még elcsípheti Zaynt próba közben. Morcosan összeszorította a száját, mialatt lehuppant egy félreeső helyen. Maga sem hitte el, mennyire rákattant a férfire ilyen rövid idő alatt. De nem tagadhatta, hogy Zayn volt számára a tökéletes társ; megkomolyodott, mégis néha olyan gyerekesen viselkedett, ahogy Kay sem tudott volna, aztán elképesztő volt a kézügyessége. Niall remélte, hogy egy másfajta kézügyességét is letesztelheti.

-          Perverz – szűrte a fogai között, amit persze a mellette elhaladó lányok pont meghallottak.

Az összes széket elfoglalták, mire eljött a kilenc óra, bár Niall a maga részéről nem hitte, hogy Zayn pontosan fog kezdeni. Ezért lepődött meg némileg, amikor kialudt az a kevéske fény, ami megvilágította a nézőteret, majd a színpadon feltűnt egy nő. Jobban mondva nem egy nő, hanem Lottie Tomlinson. És ha Niall eddig értett volna bármit is, hát abban a pillanatban teljesen elvesztette a fonalat.

A nő mosolyogva köszöntötte az egybegyűlteket, elsütött néhány poént, aztán rátért mondandója lényegére.
-          De nyilván nem rám vagytok kíváncsiak, attól függetlenül, hogy én vagyok a legszexisebb ebben a műsorban. – Nevetés harsant. – Hölgyeim és uraim, színpadon az öt évvel ezelőtt köddé vált, de újból erőre kapott Zayn Malik!

A sikongatások közepette Niall észre sem vette, hogy visszatartotta a lélegzetét, pedig így volt. Csak akkor volt hajlandó felsóhajtani, mikor Zayn kilépett a reflektorfénybe. És természetesen észbontóan nézett ki. Csupa feketét viselt – fekete farmer, fekete póló, fölötte kigombolt fekete ing -, és láttatni engedte a karjain lévő tetoválásokat. A You and I áthangszerelt változatával indított, és még mindig olyan telt hangja volt, amibe Niall a maga részéről legszívesebben belefulladt volna. Egyszeriben már nem is haragudott a férfire, amiért az nem kereste, és amiért nem kért abból, amit ő, Niall Horan adni tudott neki. Ez végül is érthető volt, hiszen saját magát is unalmasnak találta némileg.

Zayn nem iktatott be túl sok szünetet, nyilván még mindig nem tudott mit kezdeni a tömeggel meg a rajongással. Pedig Niall látta már őt olyanok között, akik elismerték a munkáját a galériában, de el kellett ismernie, hogy az más szituáció volt. Ahogy meg tudta állapítani, Zayn kicsit feszült volt. Ezt okozhatta a lámpaláz, vagy azok a bekiabálók, akiket nem engedtek át a kapun. Niall kíváncsi lett volna, hogyan tudták kiszűrni azokat, akik csak mocskolódni akartak.

Kis híján két óra múlva még mindig nem hangzott el egy Louis által írt dal sem, amiért Niall meglehetősen hálás volt. Már kezdett fészkelődni a széken, de nem akart lemaradni a nagy fináléról, amit Zayn nem felejtett el húsz percenként megemlíteni.

-          Nagyon köszönöm mindenkinek, aki megjelent itt ma este – állt meg a színpad közepén Zayn, mialatt egy technikus srác beállította elé a mikrofonállványt. – Az utolsó dal nem az én szerzeményem, bár nem hiszem, hogy ezzel bárkit is megleptem. – Elszórt kuncogás hallatszott. – Viszont nagyra tartom az alkotókat, akik engedélyezték, hogy ezzel zárjam a műsort. – A helyére illesztette a mikrofont, így a keze szabaddá vált. Olyan intenzív tekintettel fürkészte a közönséget, mintha keresne valakit. – Azért fontos nekem ez a dal, mert tökéletesen kifejezi az érzéseimet valaki iránt… aki itt ül közöttetek. – A kisebb sokk leküzdése után többen forgolódni kezdtek, Niall meg csak ült egyenesen, mint akit sóbálvány-átokkal sújtottak. – Remélem, magára ismer majd, mert várni fogom a színpadon az utolsó akkord elhalása után. – És belekezdett a Drag me down-ba, ami Niall kedvenc dala volt az összes általuk előadott közül. De ezt Zayn mégis honnan tudta?

A férfi azon kapta magát, hogy behunyja a szemét, és együtt tátogja a dalt a másikkal. Átjárta a melegség meg még valami, amit nem tudott megfogalmazni. Arra megpróbált nem gondolni, hogy ki lehet az a titokzatos valaki, akinek a dal szól, mert összefacsarodott a szíve, amikor elképzelte Zaynt valaki mással. Aztán kénytelen volt kinyitni a szemét, mert a férfi kicsit másként fejezte be az éneklést, mint ahogy ők szokták. Állt a mikrofon mögött, lehunyt szemmel, és azt motyogta a néma csöndbe:

-          All my life you stood by me, When no one else was ever behind me. All these lights they can’t blind me, with your love, nobody can drag me down. – A rajongók persze felállva tapsoltak és újrázást követeltek, de Zayn csak állt ott makacsul, aztán megszólalt: – Tudom, hogy itt vagy, Niall. Gyere ide hozzám.


Ezalatt a színpad mögött…

-          Hát, ezt nevezem – suttogta Liam vigyorogva, aztán gyorsan visszahúzta a fejét, nehogy valaki meglássa.
-          Nem megmondtam? – Louis némileg önelégült volt, de ezt senki nem rótta fel neki.
-          Még mindig nem hiszem el, hogy ezt egyedül találtad ki – csóválta a fejét Liam. – Neked sose szoktak jó ötleteid lenni.
-          Már megbocsáss, de nekem csak király ötleteim szoktak lenni.
-          Miért mentél bele végül? – érdeklődött Harry.
-          Ti nem láttátok, hogy viselkedett Zayn, miközben a sebeit ápoltam. Mintha teljesen összetört volna. Tudtam, hogy kész lemondani Niallről csak azért, mert közbejött egy kisebb gond.
-          Tehát végül is Zayn miatt volt? – sürgette Liam.
-          Részben – vallotta be Louis nagy nehezen -, de elsősorban azért tettem, mert soha nem láttam Niallt boldogabbnak és kiegyensúlyozottabbnak. Ráadásul a gyerek is oda-meg vissza van tőle.
-          Amit nem csodálunk – tette hozzá Harry.
-          Amit nem csodálunk. – Nézték pár pillanatig az odakint zajló eseményeket, aztán Harry átkarolta és megcsókolta párját. Liam somolyogva fordította el a tekintetét.
-          Annyira tudtam, hogy nem veszett ki belőled a romantika – dünnyögte a fülébe.
-          Ebből az egy jó cselekedetből még ne vonj le messzemenő következtetéseket.
-          Szerintem se – értett egyet Liam.
-          Te, Payno, ki is volt az, aki azt az eldugott kis motelt ajánlotta neked meg a nejednek? – töprengett hangosan Louis. – Ja, hát persze, hiszen én voltam! És mintha ott fogant volna az első gyereketek is.
-          Azért nehogy elszállj magadtól – mondta Liam, közben pedig kedvtelve gondolt vissza arra a hétvégére. – Hálás is voltam neked érte, nem?
-          Az voltál – bólintott Louis, aztán elvigyorodott. – És mostantól kezdve Niall és Zayn is hálás lehet nekem.
-          Máris sajnálom szerencsétleneket – sóhajtotta Liam, majd rutinosan elugrott Louis rúgásra emelt lába elől. – Lépjünk le, mielőtt rajtakapnak.
-          Szívemből szóltál.

Hazaérve annyira kimerültek voltak, hogy erejük sem maradt elképzelni, mit művelhet Zayn és Niall.


Velük ellentétben nekünk van hozzá erőnk…

5 megjegyzés :

Lorine Wright írta...

Szia!
Tudom nem szoktál díjakat töltögetni, de úgy gondolom megérdemled! :) http://shortstories-1dbromance.blogspot.hu/p/dijak.html

És annyira sajnálom, hogy csak így eltűntem, de mentségemre szóljon elfelejtettem bekövetni a blogot. De most már követlek folyamatosan. Sajnos a Ziall párost nem szeretem, de a Sterek írásaid mind elolvastam, ami itt volt, és a Merengő-n is olvaslak egy ideje :) Tényleg ne haragudj! Stereket fogsz még ide írni :3
xxLorine W. (Katy C. or CoolGirls)

Mese írta...

Szia!

Köszönöm az utolsó előtti részt, fáj a szívem, hogy már csak egy fejezet, de nagyon boldog vagyok, hogy megírtad ezt a fantasztikumot. Imádom, teljesen oda vagyok a gátlásos, és kishitű Niall-ért, szerelmes vagyok konkrétan. Ha leírás alapján varázsolni lehetne férfiakat a való életbe, biztosan Téged kérnélek meg, hogy írd le nekem az IGAZIT. Szeretem a karaktereidet, nagyon eltaláltak képesek a jellemfejlődésre. Nagyon kíváncsi vagyok, mit tartogatsz az utolsó részre, remélem lesz benne 18 karikás rész. *lecsapja a piszkos fantáziáját* Szóval nagyon várom. :)

Valerin írta...

Lorine: Köszönöm! :)

Mese: nagyon szívesen. :) Nem akartam nagyon elhúzni, de az a helyzet, hogy vannak még ötleteim, bár talán nem Ziall lesz a fő téma, ha nem bánod. Szeretem írni őket, mert így a magam módján önbizalmat adhatok a szöszinek (nem mintha nem lenne neki), és így megkaphatja a boldogságot. De biztosan te is hallottad, mik történtek mostanában a Tomlinson-Stlyes rezidencián, amik esetleg meg fognak ihletni. :)
Jaj, tényleg örülök, hogy megérintenek a leírások, fontos ez nekem nagyon. :) A fejezet csúszik egy hetet... de hamarosan úgyis megtudod, hogy miért. ;) Várlak vissza! :)

Mese írta...

Te jó ég, mi történt a bongyoréknál? :) A hét totál kaotikus volt, és nem nagyon jutott időm semmire. Nagyon várom az újdonságot, bármit is írsz én olvasom, és előre borítékolhatom, hogy szeretni fogom. ;) Nagyon várom az új írásodat.
Nem tudom mennyire rajongsz az ilyen videókért, engem a gifek és a videók éltetnek néha, meg a kávé. Szóval íme a heti felfedezettem: https://www.youtube.com/watch?v=NI42QFXFesY Remélem tetszeni fog.

Valerin írta...

Ugye befejeződött a turné, és megkaptuk a tökéletes lezárást hozzá egy Larry ölelés keretében, a kép mára elárasztotta a netet. :) Megértem, nekem is alig van időm, és az a videó... OMG! Kell valami, amivel kihúzzuk péntekig, az új lemezig. :):)
Nem tudom, mikor fogom elkezdeni a következőt, de igyekszem, a kedvetekért! :)
Találkozunk... hamarosan. :)

Megjegyzés küldése