Új év, új történet egy régi párossal, akiket kicsit elhanyagoltam. My bromance AU történet, ahol Bank és Golf természetesen mostohatestvérek, és közös szobán osztoznak a kollégiumban. Mi lesz itt?
Kellemes olvasást! :)
Golf akkorát ásított, hogy majd’ szétrepedt az állkapcsa,
majd újra a leckéje fölé hajolt. Késő estére járt, és ő még mindig küszködött,
de jelenleg túl dacos volt ahhoz, hogy segítséget kérjen a szobatársától.
Akivel lassan egy teljes napja nem beszéltek egymással. Egész pontosan azóta,
mióta visszatértek a tavaszi szünetről, ahol a szüleik újabb nem várt hírrel
rukkoltak elő.
Golf véleménye – és gyomra - szerint már az is elég megrázó
volt, hogy az ő visszafogott apja összejött egy nővel… mégpedig a szobatársa
anyjával. Aki nagyon rendes, csinos és kedves volt, csak éppen Golf nem bírta
őt elviselni. Nem személyeskedett - egy
nőhöz sem tudott volna másként viszonyulni.
Azt már-már kezdte elfogadni, hogy azok ketten összeköltöztek,
és így minden szünetben kénytelenek voltak közösen hazautazni hozzájuk. A
legújabb ötlet szerint azonban hamarosan összeházasodnak, hogy a baba rendes
családba születhessen. Merthogy a nő gyereket akart.
Golf ezen a ponton pattant fel, és hordta el őket mindennek,
és majdnem sikerült feldöntenie a nőt, mikor a szobatársa egyszer csak előtte
termett. Egy fél fejjel alacsonyabb volt Golfnál, kerek és nyílt arcú,
barátságos tekintetű, és Golf természetesen utálta.
Abban a pillanatban mégis megilletődött kicsit, ahogy a srác
kikelt magából a szülők védelmében. Hogy joguk van hozzá… hogy a szerelem
gyönyörű dolog… és hogy a nő sosem lépne Golf anyjának helyébe. Golf
összepréselte a száját, és nem szólt – ahogy azóta sem.
A srác mélyet sóhajtva dőlt hátra a széken, és dörgölte meg
fáradt szemét.
-
Miért vagy ilyen makacs? – tudakolta egy álmos
hang a takaró alól.
-
Mert jól áll nekem – hangzott a felelet, mire a
takaró hullámozni kezdett, majd Golf mögött hirtelen felbukkant Bank.
A srác pislogott néhányat, aztán közelebb hajolt. Golf
érezte a belőle áradó álmos melegséget.
Bank öt perc alatt kijavította a hibát, minekután Golf
egymaga is képes volt befejezni a leckét. Hálálkodás és egyetlen szó nélkül
távozott zuhanyozni, eközben pedig nem is gondolta volna, mennyit fognak ők
ketten beszélgetni az elkövetkezőkben.
Másnap reggel magával és a hajával elégedetten csapta be a
szoba ajtaját, habár még nagyobb elégtételt érzett volna, ha közben felveri
vele Bankot, de szobatársa már sehol sem volt.
Ha nem lett volna elég a megpróbáltatásokból, Golf nemcsak a
szobában és odahaza, hanem még az órákon is kénytelen volt elviselni Bank
jelenlétét. Saját magát sem tartotta hülyének, a másik srác pedálozása azonban
már túlment egy határon. Az összes tanár imádta, a diákok is szívesen dolgoztak
együtt vele, így senki sem értette Golf ellenségeskedését. Még maga az érintett
sem tudott magyarázattal szolgálni, egyszerűen ideges lett a másik
jelenlétében.
Mint például most is. Alig esett be a terembe, máris azt
kellett látnia, hogy tucatnyian Bank asztala körül álldogálnak, és isszák
minden szavát.
-
Nem zavarok? – mordult rájuk, majd gorombán
arrébb taszigált pár kölyköt, hogy a helyéhez juzhasson.
-
Valaki bal lábbal kelt? – csatlakozott hozzá
Jieb, egyetlen barátféléje ezen a szánalmas helyen.
-
Ahhoz le kellett volna feküdni.
-
Megint éjszakai műszak? – A lány a fejét
ingatta. – Így nem fogod tudni letenni a vizsgáidat!
-
Nyilván arra hajt, hogy majd Bank segít neki,
elvégre testvérek, nem? – szólt közben az egyik osztálytársuk, mire Golf legszívesebben
behúzott volna neki egyet.
- Soha nem leszünk testvérek – sziszegte, és próbált
nem tudomást venni Bank meggörnyedt hátáról.
Kicsit később, az ebédszünetet jelző csengő után csapatostól
vonultak a folyosón, cseverésztek és hangoskodtak, és már Golf is kezdte
tűrhetően érezni magát, amikor a velük szembejövő felsőbb évesek majdnem
feldöntötték őket.
-
Nem látsz a szemedtől? – mordult Golf.
-
És te? – vágott vissza a legmagasabb. –
Hangszereket szállítunk.
-
Mióta szabály, hogy akinél hangszer van, elgázolhat
másokat? – A srác már nyitotta a száját, hogy visszaszóljon valami frappánsat,
mikor Bank megjelent köztük.
-
P’Golf, erre semmi szükség. Bocsáss meg – tette
össze a kezét a másik felé, akin látszott, hogy kész lenne akár el is hajítani a kezében
szorongatott cintányért, csak viszonozhassa a gesztust.
Golf csak egy fintorral reagált, aztán folytatta útját az
ebédlőbe. Mikor azonban az ajtóból visszafordult, látta, hogy a cintányéros még
mindig egy helyben ácsorog, és utánuk bámul. Jobban mondva Bank után.
Golf nem volt hajlandó tudomást venni a dologról. Arra
gondolt, ha Bankot megverik, az még jót is fog tenni neki – ő is művelt már
hasonlót még előző évben; kidobálta a srác ruháit, aztán mikor Bank lázadozni
kezdett, úgy pofon vágta, hogy felrepedt az ajka. Azóta a srác megtartotta a
három lépés távolságot, és nem próbált sem Golf öccse, barátja, vagy szobatársa
lenni. És ez Golfnak tökéletesen meg is felelt.
Az éjszakát ismét nem töltötte otthon, csupán átöltözni
ugrott haza, de némileg meglepődött, mikor Bankot még ott találta.
-
Végre átcuccolsz valaki máshoz? – érdeklődött az
ágyra pakolt bőröndre utalva.
-
Nem – felelte Bank szokatlanul komoran. Golf más
esetben egy vállrándítással nyugtázta volna a helyzetet, de kíváncsisága a
legrosszabb pillanatban lobbant fel.
-
Hát akkor?
-
Apám hazahívott magához a hétvégére. – Golf
felvonta egyik szemöldökét.
-
De hát még csak szerda van.
-
Azt hiszed, én nem tudom? – vágott vissza Bank,
ami olyan váratlan volt tőle, hogy Golf eltátotta a száját. – Örülj neki, hogy
néhány napig nem kell egy levegőt szívnod velem. – Azzal kicsattogott az ajtón.
-
Hm – reagálta le Golf. Amennyire emlékezett, a
családban szinte sosem hozták szóba Bank apját, akit az anyja nyilván jó
indokkal hagyott el.
Arra volt ugyan példa, hogy Bank meglátogatta a férfit, de
sosem egy egész hétvégére, ráadásul mindig megkönnyebbültnek tűnt, mikor
visszatérhetett.
Aznap Golf annyira elmerült a töprengésben, hogy még a
homloka is ráncba szaladt.
-
Merre van Bank? – kérdezte Jieb, felriasztva
ezzel a srácot.
-
Elment az apjához.
-
Szerdán? – Vállrándítás. – Ez fura. És nem vall
rá, hogy még csak el sem köszönt. – Jieb beharapta az ajkát. – Szerintem
szólnod kellene a szüleiteknek.
-
Mégis miért? Az apjának joga van látni őt.
-
Tudom. De talán…
-
Talán mi? – A lány megrázta a fejét.
-
Csak hívd fel őket! – És mivel Golf jól tudta,
hogy Jieb addig nem fog leszállni róla, így is cselekedett.
Előkaparta bőröndje mélyéről a viseltes mobiltelefont, ami
minden extrát nélkülözött, és csakis vészhelyzetben használhatta. Letelepedett
az ágyra, és benyomta az Apa hívása gombot.
-
Golf? – szólt bele az apja. – Mi történt? Valami
baj van? – A srác tiszta hülyének érezte magát.
-
Nincs, vagyis nem hiszem… de Bank…
-
Bank? – Rövid sutyorgás a vonal végén, majd
átvették a telefont. – Mi történt a fiammal?
-
Reggel elment. Azt mondta, az apja kérette. – A
nő erre élesen beszívta a levegőt, mégis kedvesebben szólt hozzá, mint korábban
bármikor.
-
Köszönöm. Köszönöm, hogy szóltál. Jó fiú vagy. –
A srác ezzel tudott volna vitatkozni.
-
Jól tetted, hogy felhívtál minket – mondta az
apja is, kicsit idegesen. – Majd mi mindent elrendezünk. – Azzal letette.
Golf nem aludt túl sokat aznap este, és egyáltalán nem
azért, mert annyira lefoglalta volna az aktuális csaj, akit felszedett. Egyedül
feküdt az ágyában, és a sötét plafont bámulva arra gondolt, mi történhet éppen
otthon. Miért olyan nagy baj az, ha Bank meglátogatja az apját?
A kérdéseire csak péntek este kapott egyértelmű és
kijózanító választ, mikor ő maga is hazaérkezett, és megpillantotta apja borús
arcát, és a nő kisírt szemét.
-
Mi történt?
-
Bank… kicsit megsérült – szipogta a nő. – De az
orvos szerint hamar rendbe jön. – Golf egyikükről a másikukra nézett, majd,
mikor nyilvánvalóvá vált, hogy egyebet nem fognak mondani, fölrohant a szobába,
amit közösen használtak.
Arra számított, hogy Bankot az ágyban találja, és
valószínűleg ott is ágyaztak meg neki, a srác viszont időközben levándorolt a
padlóra, ami azóta volt a helye, hogy az anyjával beköltöztek. Golf csendesen
behúzta maga mögött az ajtót, majd végighasalt az ágyon, és fejét lelógatva
tanulmányozta mostohatestvére alvó alakját. Bank szembogara idegesen ugrált
csukott szemhéja mögött, teste meg-megrándult. Nem látszott rajta semmilyen
külsérelmi nyom, de valaminek történnie kellett, ha a szüleik ennyire kiakadtak…
A következő pillanatban Bank hangtalanul átfordult a másik
oldalára, így arca vészesen közel került Golf még mindig lelógó fejéhez. A srác
magán érezte Bank meleg lélegzetét, az ajka pedig alig néhány milliméternyire…
Golf olyan hirtelen pattant fel, hogy az ágy hullámozni
kezdett alatta, és talán Bank is magához tért, de ő addigra már rég kint volt a
szobából.
A vacsora csendben és tapintható feszültségben telt,
nagyrészt természetesen Golf miatt, aki haragudott a szüleire, amiért nem
avatták be semmibe; haragudott Bankra, amiért olyan ölelgetni valóan aranyosan
ült vele szemben az asztalnál, és az egész világra is haragudott, elvégre ha
lúd, legyen kövér.
Az anyja persze folyamatosan Bankon tartotta a szemét, de
szerencsére nem kezdett el gügyögni neki – Golf élt a gyanúval, hogy erre Bank
kérte meg. Mikor a srác eltűnt a fürdőben, hogy letusoljon, a nő elkapta Golfot
a konyhában.
-
Lehetne szó róla, hogy Bank az ágyon aludjon? –
kérdezte szinte könyörgőn.
-
Szívesen átadnám a helyem, de nem kell neki.
Délután is a padlón aludt.
-
Talán ha… ha te mondanád neki, hogy aludhat ott,
akkor megtenné.
-
Miért hallgatna rám jobban, mint az anyjára? –
értetlenkedett Golf, de a nő csak lemondóan sóhajtott, és folytatta a
pakolászást a mosogatógépbe.
Mivel Golf felettébb érdekesnek találta a helyzetet, így
tettre készen várta, hogy Bank végezzen a pancsolással. Ahogy a srác állig
begombolt pizsamában elsündörgött mellette, Golf csibészesen mosolyogva
megpaskolta az ágyat.
-
Aludj itt! – Bank mintha meg sem hallotta volna,
tovább püfölte a párnáját. – Ha azt várod, hogy könyörögjek, ráfázol.
-
Nem várok semmit.
-
Na, persze – vonogatta Golf a szemöldökét. –
Aludj az ágyban! Nem csinálunk belőle rendszert, ne aggódj. – Bank szája széle
mintha megrándult volna.
-
Tudom, hogy csak azért csinálod, mert
megsajnáltál… de nincs rá szükségem. – Golf kezdett dühbe gurulni.
-
Pontosan tudom, hogy nem akarsz tőlem semmit, de
az nem fordult még meg a csinos kis fejedben, hogy aggódom miattad? – Bank
ledermedt. – Bármi is történt az apádnál, volt olyan komoly, hogy megrémissze a
szüleinket… és én sem vagyok érzéketlen.
-
Tudom, hogy nem vagy érzéketlen!
-
Akkor miért nem másztál még fel erre a francos
ágyra? – Néhány pillanatnyi csendet követően a rugók megnyekkentek.
-
Most dühös vagy rám, P’Golf?
-
Nem – sziszegte a srác. – Csak nem szeretek
térden állva esedezni. Nem az én stílusom.
-
Persze, hogy nem az. – Golf visszafogott egy
vigyort.
Mire visszatért a fürdőből, Bank már bekucorodott a paplan
alá, és a lehető legkisebbre húzta össze magát. Mikor már egymás mellett
feküdtek az ágyban, Golf nem tudott megnyugodni. Eddig, ha egy ágyba került
valakivel, az alvás volt a legutolsó, ami eszébe jutott. Most állandó
késztetést érzett arra, hogy fészkelődjön, de azzal ugye zavarná a másikat…
Az álom teljesen váratlanul csaphatott le rá, mert másnap
reggel egy olyan testhelyzetben ébredt, amit önmagától soha nem választott
volna… Pislogva húzódott el Bank hátától, és a kezét is elvonta annak
derekáról. Amint megszűnt a kapcsolat, fázni kezdett, és Bank is megmoccant.
Kezdenek feléledni bennem a testvéri érzések, vélte Golf,
majd megrántott a vállát, és annyiban hagyta a dolgot.
Ez volt az első, de nem az utolsó alkalom, amikor
félreértelmezte az érzéseit, de alig tizenhat éves fejjel ugyan ki tudott volna
éretten gondolkodni? Golf aztán biztosan nem.
0 megjegyzés :
Megjegyzés küldése