Szeretném, ha szeretnél 4. fejezet

A negyedik fejezet megérkezett.

A helyzet bonyolódik, mikor felbukkan valaki, akire senki sem számított...

Arra kellett volna gondolnia, hogy még sosem csókolóztam fiúval vagy még inkább fúj, de undorító, takarodj a közelemből, ehelyett egyszerűen még közelebb húzta magához Bankot, mert úgy érezte, végre minden a helyére került.

Mielőtt azonban jobban belemerülhetett volna a srác puha és meleg ajkainak tanulmányozásába, kopogtak.

Annyi idejük volt csupán, hogy szétrebbenjenek, mert nyomban nyílt is az ajtó, és belépett egy férfi. Magas volt és sovány, a haja fekete, a tekintete fürkésző. Úgy nézett szét, mintha itt minden és mindenki az övé lenne, és ez Golfnak nagyon nem tetszett.

-          Papa! – hajolt meg Bank olyan mélyen, hogy orra majdnem a padlót érintette. – Te…

-          Jöttem meglátogatni a kisfiamat. Talán nem szabad? – Beljebb lépett. – Ez ki? - bökött Golf felé, de nem nézett rá.

-          Senki – sietett Bank a válasszal, ami végtelenül rosszul esett Golfnak. – Csak a szobatársam. Rosszul érezte magát, így felkísértem. – Mindezt olyan nemtörődöm hangon közölte, hogy Golfnak elakadt a lélegzete. Moccanni sem bírt a sokktól.

-          Értem – biccentett a férfi. – Elviszlek vacsorázni – közölte aztán, amire a fia minden további nélkül rábólintott. Golf nem hitt a szemének.

-          Állj! – kiáltotta hirtelen, és kipattant az ágyból. Bank ijedten fordult felé.

-          Feküdj vissza! Beteg vagy! – Közben tekintetével némán próbált közvetíteni felé valamit, de Golf nem törődött vele.

-          Nem megy magával sehová, világos? – mondta a fickónak, aki erre szélesen elvigyorodott.

-          Nocsak. És pontosan miért is nem?

-          Mert maga egy elcseszett apa, és nem érdemel meg egy olyan fiút, mint Bank.

-          Sajnálatos módon mégis velem kell beérnie.

-          Téved. Az én apám már most jobban gondját viseli, mint maga valaha is!

Golf abban a pillanatban tudta, hogy ezt nem kellett volna; a fickó tekintete elsötétült, a száját összepréselte. Bank megpróbált közéjük furakodni, de az apja eltaszította, mire elterült a földön.

-          Mégis mit képzel, ki maga? – sziszegte Golf, majd kitért a férfi lomha csapásai elől. Sokkal gyorsabb volt nála, de korántsem erősebb. Bevitt az arcára néhány találatot, a férfi viszont hamar rövidre akarta zárni ezt a játékot, mert megragadta Golf nyakát, és hozzácsapta a fejét az ágy keretéhez.

Golf még homályosan látta, hogy Bank könnyes arccal megpróbálja megfékezni az apját… aztán elájult.

-          Golf? Golf!

-          Mff…

-          Golf! – Csatt.

-          Au… - nyögött fel a srác, majd azonnal a fejére szorította a kezét. – A francba…

-          Fel tudsz kelni?

-          Természetesen nem! – Annyit azért megtett, hogy lassan kinyitotta a szemét. Az ágy mellett feküdt a padlón, Jieb pedig aggodalmas arccal hajolt fölé.

-          Mi történt? Láttuk Bankot elmenni egy fickóval… de úgy tűnt, a srácnak nem sok kedve van hozzá…

-          Az az apja volt – mormolta Golf. – Megígértem, hogy nem hagyom a közelébe kerülni… de kudarcot vallottam.

-          Jól van, ne legyél ennyire negatív – segítette fel Jieb az ágyra. – Meg fogjuk találni, oké?

-          De hogyan? Azt sem tudjuk, hol lakik!

-          Úgy érted, te nem tudod – pontosított a lány. – Ismerősök vagyunk Facebook-on, és Bank nem egyszer megjelölt egy közeli éttermet. Szerintem ott kellene próbálkoznunk.

-          Rendben – bólintott Golf, de már ez az apró mozdulat is fájdalmasnak bizonyult számára. Megkísérelt Jieb karjába kapaszkodva felállni, mire csillagok kezdtek táncolni a szeme előtt.

-          Gyalog nem jutunk el oda – mondta ki a lány a nyilvánvalót.

-          Majd én segítek. – Golfnak oda sem kellett néznie, hogy tudja, ki az.

-          Te? – mordult fel. – Egy jó okot mondj.

-          Van kocsim.

-          Ez nekem elég jó ok – mondta Jieb. – Segítenél kivinni a kocsihoz? – Golf ezt már majdnem kikérte magának, mikor Thom mellette termett, és felsegítette. Az arca maga volt az aggodalom és a szomorúság, Golf pedig kénytelen volt elfogadni, hogy már ketten vannak, akik szeretik Bankot.

-          Kösz – mondta végül, aztán elindultak.

Az éttermet szerencsére könnyedén megtalálták, Golf pedig nem volt hajlandó azon töprengeni, hogy Thom a származása révén mennyi mindent tudna adni Banknak. Helyette összeszorította a fogát, és becsoszogott az étterembe. Ha egyedül lett volna, valószínűleg nekiugrik az orrát magasan hordó menedzsernek, de szerencsére ott volt Jieb és Thom. A lány bája ebben az esetben sajnos nem vált be, hiába mosolygott és illegette magát. És akkor színre lépett Thom. Szálfaegyenesen megállt a fickó előtt, maga volt a megtestesült arisztokrácia, nyugalom és magabiztosság. Bemutatkozott, mire a menedzser szeme enyhén elkerekedett. Thom azzal folytatta, hogy az apja egy ideje már nagyon unja azokat a helyeket, ahonnan korábban ételt rendelt az összejöveteleire, és új lehetőségek után akar nézni.

-          Ez a hely pont olyan, ami tetszene neki – nézett körbe. – Mit gondol, beajánlhatom? – A fickó hápogott egy sort. – De persze ezt csak abban az esetben fogom megtenni, ha maga is nagylelkű lesz, és segít nekünk.

-          Ez hihetetlen volt – suttogta Jieb már a kocsiban ülve. Golf csak felmorrant, és erősebben szorította a címet tartalmazó cetlit. Igyekezett túltenni magát azon, hogy Thomnak van egy fényképe a telefonján magáról és Bankról.

-          Ez az – szólalt meg aztán Thom a sofőr mellől, majd habozás nélkül kiszállt. Golf utálta, hogy nem volt képes egyből követni őt.

-          Csengessünk? – kérdezte Jieb.

-          Azzal csak felhívnánk magunkra a figyelmet – vélte Golf. – Jieb, te maradj itt, és próbáld hívni a szüleinket! – A kezébe adta a mobilját, aztán határozottan lenyomta a kapu kilincsét. Azonnal engedett, így Thommal a nyomában belépett a kertbe.

Az udvar határozottan látott már jobb napokat is; a fű hónapok óta nem lehetett lenyírva, a növények kedvük szerint burjánzottak, a kerti padokról pedig pattogzott a festék. A két srác összenézett, majd halkan a bejárati ajtóhoz lopakodtak. Fölösleges volt azonban minden óvatoskodás, az odabentről kiszűrődő hangzavar ugyanis minden más zajt elnyomott.

Golf gondolkodás nélkül rontott be, ahol aztán majdnem eltalálta egy felé repülő üveg, ami a mellette lévő falon tört ripityára.

-          Hogy… képzelted… ezt? – Csatt. – Azt hitted… nem jövök… rá? – Puff. – Ugyanolyan hálátlan vagy, mint az… anyád!

Golf tudatosan nyugalmat erőltetett magára, most aztán egyáltalán nem volt helye kapkodásnak. Bank épsége múlt azon, hogy jól időzítik-e a támadást. A falhoz lapult, majd intett Thomnak, hogy várjon ott, amíg nem jelez. Ő maga pedig kibújt a takarásból.

-          Eléggé fájlalom, hogy engem nem hívtak meg a buliba! – szólalt meg jó hangosan, vigyorogva, habár legbelül megdermedt a félelemtől. Bank a földön térdelt, szája felrepedt, a szeme bedagadt, és valószínűleg a karjával is történhetett valami, mert az ölében dajkálta. Megrezzent, ahogy Golf belépett, ép szeme kerekre nyílt.

-          Nocsak, nocsak – vigyorgott a srác apja is, és fogást váltott az üveg nyakán. – Ha tudtam volna, hogy ilyen hamar magadhoz térsz, nagyobbat ütök.

-          Most majd megtanulja, hogy nem érdemes lebecsülnie.

-          Jöttél kiszabadítani a kisöcsit?

-          Ő nem az öcsém – vágta á automatikusan. – Sokkal több nekem. – Bank remegni kezdett, és felnyögött.

-          Apám – kúszott oda a férfi lábához. – Ő nem… semmit sem jelent nekem...

-          Hazudsz! – Meglendült a keze, a srác pedig nyögve a padlóra roskadt. Golf összepréselte a száját dühében.

-          Ne merészelje még egyszer bántani.

-          Különben mi lesz?

-          Különben megölöm. – A fickó felnevetett. Golf nem is számított rá, hogy komolyan veszi, és pontosan ezt fogja kihasználni.

-          Hát ezért hagytatok el engem? – lökte arrébb a fiát a lábával. – Egy fiúért, aki azzal fenyegetőzik, hogy megöl? Milyen lehet akkor az apja?

Golf váratlanul tervezett támadni, de nem felelőtlenül. Mégis automatikusan indult meg, mikor ez a faszkalap az apjáról beszélt. Bevitt egy ütést a nyakára, mire a másik megrogyott. Felegyenesedni sem volt ideje, Golf máris adta a következő csapást a térdére, a lábára, a hasára. Nem hagyott időt a fickónak magához térni, viszont odáig még nem jutott, hogy a fegyvernek minősülő üveget is kiverje a kezéből.

Megvárta, míg a férfi eltáncolt az útból annyira, hogy az ajtó és Bank között szabaddá vált az út, majd elkiáltotta magát:

-          Most!

Thom azonnal megjelent, mint valami szuperhős, és szét sem nézve egyenesen Bankhoz masírozott, a karjába vette, és eltűnt vele.

Golf sajnos elkövette azt a hibát, hogy aggódva utánuk bámult, mire Bank apja elkapta a nyakát hátulról.