Falka-mama 3. fejezet

A harmadik fejezet! :)

-          Stiles, merre van a piros toppom?

-          A mosásban.

-          Akkor mit vegyek fel? – nyavalygott Erica.

-          Múlt héten kaptál egy vagon ruhát – mutatott rá Boyd. Puffanás, majd nevetés hallatszott.

-          Boyd ezzel csak azt akarta mondani, hogy te mindenben fantasztikusan nézel ki, igaz?

-          Igaz.

-          Akkor tűnés a szemem elől. Még a végén elkéstek a suliból.

-          Majd én elviszem őket – ajánlkozott Derek a lépcső alján állva. Erica és Boyd hajszálra olyan meglepett arcot vágott, mint Stiles. – Persze nem erőltetem…

-          A-a, most már nem vonhatod vissza – vigyorgott rá Stiles, aztán elfordult. – Isaac, Liam, cihelődjetek! Ma apátok a sofőr! – És mielőtt Derek felocsúdhatott volna, már be is préselődtek a kocsijába.

Stiles integetve és csókokat dobálva hajtott el az őrs irányába, ő maga pedig jobbra kormányozta a camarót.

-          Venned kéne egy családi kocsit – jegyezte meg Erica, ahogy végignyúlt az anyósülésen. Derek rámorgott, közben viszont önkéntelenül is megfontolta a javaslatot. – Mert nézz csak ránk! Már egy igazi család vagyunk. Papa, mama…

-          Farkaskölykök – hajolt előre Isaac.

-          Pontosan – bólintott a lány.

-          És ki is lenne az a mama, akire utalsz?

-          Stiles, természetesen.

-          Szeretnék ott lenni, mikor azt elmondod neki.

-          Tudja ő magától is. – Derek összevonta a szemöldökét.

-          De ő nem lány. Semmilyen tekintetben – tette hozzá nyomatékosan, mire a hátul ülők felnyögtek.

-          Nem erre utalt – mondta Liam. – Stiles úgy gondoskodik rólunk, mint egy anya tenné, közben mégis a haverunkként viselkedik. Még mindig nem jöttem rá, hogy képes ötvözni a kettőt…

Mikor Derek leparkolt a középiskola előtt, senki sem sietett kiszállni. A farkas még mindig a kormánykereket szorongatta, és azon igyekezett, hogy visszatartsa kitörni készülő érzelmeit.

-          Szeretitek őt? – kérdezte végül halkan.

Néhány pillanattal később Boyd megveregette a vállát, és azt mondta:

-          Igen. Szóval jobb, ha nem üldözöd el.

Derek követte őket a tekintetével egy darabon, aztán elindult dolgozni.

A délután meglepő nyugalomban kezdődött; Derek időben elszabadult a melóból, úgy alakult, hogy Stiles sem túlórázott, és éppen a vacsorát igyekeztek összeállítani, mikor a kölykök szépen elkezdtek besorjázni.

Először Erica libbent be, bőrnadrágja feszesen tapadt a combjára, ahogy feltelepedett a konyhapultra. Csacsogott mindenféléről, és még akkor sem hagyta abba, mikor Stiles a kezébe nyomott egy kést és néhány krumplit.

Következőnek Boyd érkezett, aki félszavas válaszokat adott Stiles kérdéseire, de kérés nélkül összeseperte a krumpli héját. Utánuk Liam pattogott be vigyorogva, és áradozni kezdett arról a lányról, akivel megismerkedett.

Lelkes beszámolójának és Erica gúnyos csipkelődéseinek Isaac berobbanása vetett véget, aki átfurakodott a többieken, majd sugárzó arccal megállt Stiles előtt.

-          A-t kaptam! – Erre aztán mindenki hátba veregette, még Derek dicsérete is szívből jövő volt, de a srác csak állt Stiles reagálására várva. A fiatalember átfutotta a tesztet, aztán felnézett Isaac-re, az arcán olyan meleg és szeretetteljes mosollyal, amely a jeget is felolvasztotta volna.

-          Remek munka, Isaac. Ezért plusz két süti jár neked a vacsorához.

-          Tegnap én is hoztam egy A-t – méltatlankodott Liam.

-          És meg is kaptad érte a jutalmad, nem? Mi is a lány neve, Hayden? – kacsintott Stiles, Derek pedig azon sem csodálkozott volna, ha Liam valóban elhiszi, hogy Stiles küldte az útjába azt a lányt. Igen, párjának ekkora hatalma volt.

Másfél órával később nagy nehezen az asztal köré gyűltek – bár ismételten elvitatkoztak azon, ki hová üljön -, aztán kézbe vették a kanalat…

A következő másodpercben az összes farkas megdermedt ültében, még a lélegzetüket is visszafojtották, annyira füleltek, ugyanis valaki közeledett.