A második fejezet :)
Néhány nappal később, egy nyugalmas szombat délután kint
heverésztek a kertben, amikor Stiles váratlanul felpattant, és mielőtt Derek
felocsúdhatott volna, már bent is volt a házban.
-
Stiles!
A férfi – farkashoz nem méltó módon – enyhén összerezzent.
Tudta, hogy párjának különleges adottságai vannak, de mégis honnan érezte meg,
hogy Erica hívni fogja?
-
Stiles!
-
Csak nyugalom!
-
Nem láttad a fekete melltartómat? – Derek
összevonta a szemöldökét, és merte remélni, hogy erre egy nem lesz a válasz.
-
A kupacban keresd, amit letettem tegnap az
ágyadra. – Csend. – Erica!
-
Jól van, na! Nem tudtam, minek tetted oda.
-
De jó ötletnek tűnt befészkelni magad a frissen
mosott ruhák közé? Kélek, mondd, hogy nem változtál át közben!
-
Nem változtam.
-
Hála Istennek!
-
Ne haragudj. – Derek egy más szituációban egész
biztosra vette volna, hogy Erica el akarja csábítani Stilest, most azonban
őszintén sajnálta, amit elkövetett, ezt a férfi tisztán érezte rajta.
-
Fátylat rá. Itt a melltartód.
-
Segítesz felvenni? – Na, ez már a jó öreg Erica
volt.
-
Hogyne. Sőt, idehívhatom Dereket is.
Erica ezek után képes volt egyedül felöltözni, és igen
elégedettnek tűnt, ahogy elindult a randijára.
Stiles a verandán állva nézett utána egy darabig.
-
Nem kell aggódnod miatta – mondta Derek,
miközben mögé lépett, átkarolta, állát pedig a srác vállára támasztotta. – Nem
ismerek nála vagányabb csajt. – A fiatalember elvigyorodott.
-
Talán nem kell aggódnom, de attól még megteszem.
-
Miért? Nem tartozol értük felelősséggel. – A
farkas nem bántásnak szánta a szavait, párja mégis grimaszolt. – Ők az én
kölykeim. Hagyd csak őket rám. – És Derek nem értette, Stiles ezen miért
kezdett nevetni.
-
Stiles, ez jól mutat rajtam?
-
Rajtad minden jól mutat, Erica. Kivéve azt az új
kölyköt a suliból. Meg se forduljon a fejedben. – Csend.
-
Különben is túl vézna volt – vont vállat a lány.
A koszos ruhák már nem álltak halomban sem a folyosón, sem a
szobákban. Derek épp akkor vonult el az ajtó előtt, mikor Liam összehajtogatva
eltette a ruháit a szekrénybe, vele szemben pedig Boyd közeledett, egy kosárban
szállítva a saját adagját.
A rendszeres és kiadós táplálkozásnak köszönhetően a srácok
kikerekedtek, jobban bírták az edzést, és csont nélkül vészelték át a
holdtöltét. Derek mellettük volt, leláncolta, akit kellett, különben pedig
lenyűgözve figyelte a fiatalok eltökéltségét. És még mindig a falka vezérének
hitte magát.
Néhány héttel később arra tért haza, hogy mindenki odakint
ücsörög a tornácon. Enyhe este volt, a fiúk mégis pokrócokba burkolóztak,
kezükben bögrét tartottak, mellettük lámpa égett. Derek mindenben Stiles gondos
törődését látta, ahogy kiszállt a kocsiból.
-
Mi folyik itt?
-
Erica női napjait éli – felelte Isaac.
-
Na és? Nem hiszem, hogy ennyire ne tudnátok
uralkodni magatokon. – Néhány pillanatnyi csend, aztán Liam bűntudatosan
megköszörülte a torkát.
-
Az én hibám. Nem tudtam elég hamar lenyugodni,
így inkább kijöttem.
-
Mi pedig követtük, hiszen egy falka vagyunk –
vigyorgott Isaac, és ebben Derek már egyáltalán nem kételkedett.
Az alfa nem bánta azt sem, hogy Erica és Stiles egyre
közelebb kerül egymáshoz, ugyanis nyilvánvaló lett, hogy a koruk dacára a lány
apafigurát lát Stilesban.
-
Hogy csináltad? – érdeklődött Derek, már az
ágyban fekve.
-
Oh, nos, tudod a nyelvemmel…
-
Nem arról beszélek – intette le a farkas, habár
igencsak kedvére volt a tevékenység, amit Stiles a szájával és a nyelvével
művelt alig néhány perce. – Hogy lettél ilyen fontos számukra?
-
Nem tudom. Számít ez?
-
Azt reméltem, megtarthatlak magamnak. – A srác
rávigyorgott.
-
Majd igyekszem kevésbé belefolyni az ügyeikbe –
ígérte, de a kölyköknek persze más terveik voltak.
0 megjegyzés :
Megjegyzés küldése