Két pasi meg egy kicsi 1/5

Sziasztok! Megérkeztem az év második történetével. Főszerepben az egyik kedvenc párosom, valamint egy aprócska probléma.

Előtte szeretném leszögezni, hogy a történetben taglalt dolgoknak semmiképp sem vagyok szakértője. Felületesen utánanéztem, de közel sem biztos, hogy a valóságban is így mennek a dolgok! Ez teljesen fikció, így ehhez mérten olvassátok! Köszönöm a megértést. :)

Kellemes olvasást! :)

-          Mi ez itt?

-          Ez egy asztal. A te asztalod.

-          Mi ez rajta? – hangzott a pontosítás.

-          Egy csomó papír. – Morgás. – Rendben, egy csomó nyomtatvány. Ha engem kérdezel, kár volt kivágni értük annyi fát.

Néhány pillanatig áldott csend honolt a lakásban. Stiles Stilinski persze pontosan tudta, hogy ez csak a vihar előtti csend, így kiélvezte az időszakot, amíg az tartott. Aztán hevesebben kezdett dobogni a szíve, mikor Derek Hale megállt mögötte, és a nyakához hajolt.

-          Örökbefogadási papírok! – bukott ki belőle végül. Sosem tűrte jól a puskaporos helyzeteket, Derek pedig ezt pontosan tudta. A farkas elhúzódott, majd leült vele szembe az asztal másik oldalára. Félig türelmesen, félig türelmetlenkedve függesztette rá tekintetét. – Most nem igazán van időm elmesélni… még át kell nyálaznom mindent.

-          Örökbe akarsz fogadni egy gyereket?

-          Hú, lehet neked kellett volna nyomozónak menned, nem nekem.

-          Felhívnám a figyelmed jelenlegi körülményeinkre – intett Derek, mire Stiles körbefordította a fejét. Való igaz, a loft, ahol Derek korábban egyedül élt, nemigen volt alkalmas egy csöppség felnevelésére. Kettejüknek is alig jutott hely, mivel Stiles gyakran hazahordta a munkáját. A sarokba még a régi tábláját is felállította.

-          Ebben teljesen igazad van – bólintott a fiatalember, agyában sebesen pörögtek a kerekek.

-          Arra is válaszolhatnál, miért akarsz most hirtelen gyereket, amikor még te magad is az vagy.

-          Nana, ezt tegnap este azért megcáfoltam, nem? – kacsintott rá Stiles, de Derek már fel sem vette a provokálást. Válaszokat akart. Mikor a farkas újra felnézett, meglepetten vette észre, hogy kedvese arca elkomorult. – Tudod ugye, hogy Lydia meghalt.

-          Igen – bólintott lassan. Néhány héttel ezelőtt, amikor Scott közölte velük a hírt, azt hitte, Stiles soha többé nem szólal meg. Hiába töltöttek el együtt több mint öt évet, Stilesnak mindig is Lydia volt az első és egyetlen nő az életében. Derek jól tudta ezt, éppen ezért igyekezett nyugalmat biztosítani a másiknak, hogy feldolgozhassa a történteket. Az viszont eszébe sem jutott, hogy Stilesnál ezt jelenti a feldolgozás. – Szóval miatta akarsz gyereket?

-          Az ő gyerekét akarom – pontosított Stiles, aztán a másik elé csúsztatott néhány képet. Alig két-három hónapos kislány szerepelt mindegyiken. Néhol ébren volt, néhol aludt, Derek pedig akkor is kitalálta volna, kinek a lánya, ha Stiles nem árulja el előre.

-          Honnan tudtad meg, hogy van egy gyereke?

-          Kérlek – grimaszolt Stiles, a farkas pedig biccentett.

-          Az apja?

-          Kettőt találhatsz. – Derek ujjai megfeszültek a papíron.

-          Micsoda? Azt akarod mondani, hogy ennek a gyereknek egy banshee az anyja, és egy kanima az apja?

-          Jep. Nem mintha ez bármit is számítana, mármint nem azért akarom magunknál tudni – magyarázkodott Stiles hevesen gesztikulálva. Mikor Derek szemébe nézett, a férfi testében élő farkas felmordult. Átérezte azt a védelmező ösztönt, ami kedvesében feltámadt a képeket látva. – Nem engedhetem, hogy Jacksonhoz kerüljön.

-          Erre van esély? Nem börtönben ül a fickó?

-          Szerinted a börtönből hogy tudott volna gyereket csinálni? – sziszegte Stiles, keze ökölbe szorult. – Nem akarom elhinni, hogy Lydia visszament hozzá… hogy nem volt több esze… - Tenyerébe temette az arcát, sóhajtott néhányat, majd újra felnézett. – Beszéltem Lydia anyjával. Imádja a kicsit, de már csak néhány évig tudna gondoskodni róla.

-          És akkor miért nem adja át neked egyszerűen? Minek kellenek ezek a nyomtatványok?

-          Mert hivatalosan akarom intézni. A nevünkre akarom venni – bökte ki Stiles.

Újabb csend következett. Dereknek azt is nehezére esett feldolgozni annak idején, hogy egy férfiba szeretett bele, családalapítás viszont sosem szerepelt a tervei között. Éppen eléggé lefoglalta a falka, nem volt ideje egy örökké ordító csecsemővel törődni. Aztán meg boldog volt, hogy Stiles csak az övé. A nap bármely órájában elkaphatta és maga alá gyűrhette. Hétvégén csak felkerekedtek, és addig autóztak, míg egy szép helyet nem találtak. Kialakították a szokásaikat, a menetrendeket, tudták mit szeret a másik, és mit nem érdemes a loftban tartani. Derek már a másik apjával is összebarátkozott, és azt remélte, lesz még néhány kellemes évük együtt. De Stiles ismét keresztülhúzta a számításait.