A befejező rész megérkezett! Köszönjük, hogy velünk tartottatok! :)
Ám ott voltak még a rokonlátogatások. A két férfi hiába
igyekezett, nem kaptak felvilágosítást arra vonatkozóan, mikor kit fognak
felkeresni az ismerőseik közül. Remélték, hogy senki sem mond majd valami oda
nem illőt, és ennek érdekében Derek komolyan el is beszélgetett a falkával.
Isaac méltatlankodva emelte fel a kezét.
-
Már megbocsáss, de nem vagyunk pisisek! Pontosan
tudjuk, mit szabad mondanunk és mit nem!
-
Ja – bólogatott Erica. – Az bizonyára egyáltalán
nem érdekli őket, hogy néha te vagy a papucsférj.
-
Vagy hogy milyen szőrös a mellkasod.
-
A szívedről nem is beszélve.
-
Meg hogy mennyire mogorva vagy holdtöltekor, nem
is értem…
Derek az ég felé fordította a fejét, némán fohászkodva.
Szerette a kölyköket a maga módján, és bízott benne, hogy legalább Stiles
érdekében moderálni fogják magukat.
-
Tehát, Scott és Kira, ugye?
-
Igen.
-
Mióta legjobb barátok?
-
Stiles és én kiskorunk óta vagyunk együtt
jóban-rosszban. Bármi történt is velem, mindig számíthattam rá.
-
Mit gondolnak, megfelelő apja lenne a
gyermeknek?
-
Stiles végtelenül gondoskodó – mosolygott Kira.
– Elég sokszor lebzselünk náluk, és mindig ő az, aki ellát minket rágcsával,
innivalóval, vagy betakar, ha elalszunk a kanapén. Szerencsés lesz az a gyerek,
aki hozzá kerül.
-
Na, és Derek?
-
Derek régebben mogorva fickó volt – vallotta be
Scott. – Stiles mellett azonban gyökeresen megváltozott. Összepasszolnak, mint
egy kirakós két darabja. Stiles nagyon impulzív személyiség, Derek viszont
képes őt lenyugtatni és a földön tartani. Valószínűleg az lesz a felállás, hogy
Stiles sok mindent megenged majd a gyereknek, és Derek lesz a szigor.
-
Önök rábíznák a saját gyereküket?
-
Minden további nélkül.
-
Stiles apjaként nyilván nem volt elragadtatva a
vejétől.
-
Nem tagadom – biccentett a seriff. – Csak
ránéztem, és kirázott a hideg. Ismertem már korábban is, jobban mondva azt
hittem, ismerem. Mert kiderült, mennyire önzetlen, bátor és kedves fiatalember.
-
Nem bántja, hogy a fia egy másik férfival
kötötte össze az életét?
-
Nem. Nem érdekel, hogy mindketten férfiak.
Szeretik egymást. Stiles senki mellett sem lehetne nagyobb biztonságban.
-
Ön szerint készek arra, hogy gyerekük legyen?
-
Stiles nemrég még maga is gyerek volt, mármint
ami a számokat illeti. Fejben viszont már nagyon régen ő a családfenntartó.
Anya hiányában idejekorán megtanult olyan dolgokat, amiket csak később kellett
volna, az én munkámat pedig szinte teljesen a magáénak érezte. Azt akarom ezzel
mondani, hogy nála felelősségteljesebb fiatalember kevés van ebben a városban.
-
Mit szól ahhoz, hogy hamarosan nagypapa lesz?
-
Őszintén, kurvára majd’ kiugrom a bőrömből!
-
Szeretnék tisztázni valamit már a legelején.
-
Rendben.
-
Stiles és Derek olyan nekünk, mintha a szüleink
lennének. Persze nem ők hoztak a világra, fura is lenne…
-
Isaac, a lényegre!
-
Ja, persze. Szóval, nagyon szeretjük őket, és
sokkal tartozunk nekik. Tehát ha esetleg kiderülne, hogy mégsem kapják meg a
kislányt… - Csönd. – Érti, ugye.
-
Ez egyáltalán nem fenyegetés akar lenni – tette
hozzá Erica.
-
De nem ám – bólintott Boyd, és megropogtatta az
ujjait. Az ijedt ellenőr hátrébb csúszott a széken, mire Isaac elégedetten
elmosolyodott.
-
Na, mit is akart kérdezni?
A postásnak valószínűleg fogalma sem volt róla, milyen
fontos levél kézbesítésével bízták meg. Ő csak betette a ládába, és már ment is
a dolgára. Nem láthatta, hogy kinyílt a ház ajtaja, majd egy forgószél
hevességével kiszaladt rajta egy fiatal férfi. Őt lassabban, de hasonlóan
izgatottan követte egy másik. A fiatalember feltépte a ládát, kivette belőle a
borítékot, majd néhány pillanatig csak nézte. A mogorvább odasétált mögé, és
rátette a kezét a derekára. A borítékból egyetlen lap hullott ki. De néha ennyi
is elég, hogy két férfi élete teljesen megváltozzon. Mert attól a naptól és
attól a levéltől fogva már nem csak ketten voltak. Hanem hárman.
0 megjegyzés :
Megjegyzés küldése