Üdvözlök mindenkit márciusban! Ez a hónap nemcsak azért lesz szuper, mert végre mozikba kerül a Mulán, amit személy szerint nagyon várok, hanem azért is - és ez a legfontosabb -, mert kezdetét veszi kedves barátnőm, Mese születésnapi hónapja!
Mivel 13-án született, írtam neki 13 kis történetet. Ezek közül minden nap egyet fel fogok tölteni a blogra a kívánsága szerint, így ezeket ti is elolvashatjátok. ;)
Drága Mese, ez a TE hónapod lesz. Remélem tetszeni fognak a történetek. :)
Kellemes olvasást! :)
1. nap párosa:
Sterek
Derek Hale aznap reggel enyhén vibráló gyomorral ébredt. Az
idegességre valójában semmi oka nem volt; sütött a nap, de a madarak már
megtanulták, hogy ne merészkedjenek túl közel a házhoz. Péntek volt, tehát túl
sok munkára sem számíthatott, és ha minden jól megy, Stiles is időben el tud
szabadulni. Kedvesére gondolva a férfi szíve félrevert. Fogalma sem volt,
Stiles mit fog kitalálni aznapra, de az elmúlt öt évből kiindulva nem lesz túl
kellemes. Pláne, hogy Derek aznap lett negyven éves.
A férfi megdörzsölte borostás állát, majd kihengeredett az
ágyból. A szokásos reggeli rutint követően lecsoszogott a konyhába, ahol az
ugyancsak szokásos káosz fogadta.
-
Ha a szádba mered venni azt a kolbászt, leharapom a
tiédet. – Erica szokásos fenyegetőzése.
-
Az enyémet bármikor, bébi. – Boyd szokásos viccelődése.
-
Hé, vigyázzatok az érzékeny lelkemre! – Liam szokásos
gyerekeskedése.
-
Majd próbáljuk észben tartani. – Isaac szokásos
nyugalma.
S mindennek a közepén ott állt Stiles, feltűrt ingujjban,
kávéval a kezében, és a falka feje fölött rámosolygott. Derek feszültsége azon
nyomban elillant.
-
Fúj, muszáj ilyen szerelmesen bámulnotok egymásra? –
kiáltott közbe Boyd.
-
Most miért, olyan cukik! – lelkendezett Erica, a
Sterek-fanklub elnöke.
-
Ja, de tudod nem mindenkinek lehet itt a kedvese –
sziszegte Liam, de Derek úgy tett, mintha nem hallotta volna. Már rég
megtanulta elengedni a kölykök reakcióit, máskülönben sosem csókolhatta volna
meg Stiles-t.
-
Elég a dumából, anyaszomorítók – szólalt meg Stiles. –
Nem kell véletlenül valahol máshol lennetek?
-
Még véletlenül sem – dörmögte Boyd, mire Erica rávágott
a vállára.
-
Már itt sem vagyunk – vigyorgott Isaac, és felrángatta
a többieket a székből.
-
Még nem fejeztem be a reggelit – akadékoskodott Liam, de
azért követte a többieket.
Távozásuk után a konyha bántóan csendesnek tűnt, Derek
viszont elég hamar elfeledkezett róla, ahogy Stiles közelebb lépett hozzá.
A fiatalember magas, karcsú alakját körbeölelte a farkasé.
Úgy passzoltak össze, mint a sötét éjszaka és a ragyogó Hold; egyik sem
létezhetett a másik nélkül.
Derek azonban még ezután sem nyugodott meg. Biztos volt
benne, hogy a lehető legváratlanabb pillanatban ugranak majd elő az ismerősei a
leglehetetlenebb helyekről, ő meg ismét kellemetlenül fogja érezni magát.
Mind hazaértek kora délután, és még mindig semmi. Derek
próbált nem gyanakvóan sandítani a kölykökre.
Túl voltak a vacsorakészítésen és a vacsorán, ő és Stiles
pedig kitelepedett a tornácra egy üveg borral. Hol beszélgettek, hol
hallgattak, és bámulták a megjelenő csillagokat.
Később a kölykök megpróbálták bevonni egy karaoke-versenybe.
Derek ellenállt.
Mikor aztán Stiles visszatért a fürdőből, bezárta az ajtót,
majd befeküdt mellé az ágyba, Derek teste végre elernyedt. Stiles felkönyökölt;
előbb nézte egy darabig, majd végighúzta egyik kezét az arcán. A homlokától
indulva az orrán keresztül, a borostáját is beleértve az ajkáig. Derek bőre
felforrósodott. Soha senki nem érintette még így…
-
Boldog születésnapot – lehelte Stiles. Derek tekintete
megrebbent. – Nem felejtettem el.
-
Nem is gondoltam. – Stiles ujjai már a mellkasán
jártak.
-
Úgy döntöttem, azt adom meg neked, amire vágysz, és nem
azt, amit mindenki más elvár.
-
A szokásosat – mormolta Derek. Stiles rávigyorgott.
-
A szokásosat. – És magukra borította a takarót.
1 megjegyzés :
Köszönöm, köszönöm. Imádtam, teljesen feldobta a vasárnapom. :) Ennél jobban nem is indulhatna a március.
Megjegyzés küldése