Szülihónap 7. felvonás

Máris a feléhez érkeztünk, íme a hetedik történet!

7. nap párosa:

Malec

Van egy kérdés, amit Magnus Bane boszorkánymester kénytelen volt sokkal többször hallani, mint szerette volna.

-          Mikor van a születésnapod?

Magnus pedig ilyenkor az égre nézett, megvillantotta kék szikráit, majd azt felelte:

-          Mindig és Soha.

Alexander természetesen ebben is különleges volt, ugyanis az ő csinos kis fejében még csak meg sem fordult, hogy erre rákérdezzen. Ez egyrészről jó volt – kiderült belőle, hogy okos, és ismeri Magnus irtózását ettől a témától -, másrészről azonban – és a férfi ezt csak sokára merte bevallani magának – kicsit rosszul esett neki, hogy kedvese egy ilyen fontos esemény felől nem érdeklődik. Nem mintha Magnus fejben tartotta volna a becses dátumot…

-          Boldog átkozott születésnapot! – rikkantotta a fülébe Catarina, majd hatalmasat ásított. – Szívesen! Nekem járna jutalom, amiért alvás helyett rögtön felhívtalak, amint hazaértem.

-          Fantasztikus vagy, Catarina.

-          Nagyon köszönöm. Raphael hívott már?

-          Nem. És még most sem dolgoztam fel, hogy Ragnor megosztotta vele ezt az információt.

-          Hát igen – sóhajtott a nő. – A cuki fiúk voltak a gyengéi, akárcsak neked. Ha már cuki fiúk…

-          Nem, Alexander nem tud róla, és nem is tervezem beavatni. Így is kínos az egész.

-          Azt akartam mondani – folytatta Catarina. – Hogy összefutottam Simonnal.

-          És ez vajon hogy volt lehetséges? Nem is vagytok ugyanazon a földrészen.

-          Átutazóban volt erre, és vette a fáradtságot, hogy meglátogasson – mondta némi éllel a hangjában.

-          Áá – bólintott Magnus. – Jó színben van, nem?

-          Az már igaz. Ezt teszi az emberrel a szerelem.

-          És miről beszéltetek?

-          Tudod, mindenféléről – hárított Catarina gyorsan. – Most mennem kell, alig állok a lábamon. Pá!

Magnus gyomra mélyén furcsa érzés motoszkált, ami csak erősödött, mikor üzenetet kapott az árnyvadászoktól, hogy sürgősen várják a bázison.

-          Áh, Magnus, épp időben – fontoskodott Robert Lightwood. – A segítségedre lenne szükségünk.

-          Mi sem természetesebb – intett a férfi, közben tekintete végigsuhant a termen.

Minden olyan volt, mint szokott – az idősebb árnyvadászok milliószor átbeszélték a taktikát, a fiatalok viszont mentek volna már. Amint megegyeztek a részletekben, a tömeg feloszlott, s Magnus szembe találta magát Alec-kell.

-          Szia! – ragyogott rá a srác. – Köszönjük, hogy jöttél.

-          Szívesen. Nagyrészt.

-          Hamarosan indulunk, de később beugorhatok?

-          Mindig szívesen látlak – mondta Magnus az igazsághoz híven. Alec ismét rámosolygott, végigsimított a karján, majd távozott. Nem telt bele öt másodperc, Simon vette át a helyét.

-          Magnus, milyen jó látni téged!

-          Úgyszintén. Sorra veszed a boszorkánymestereket mostanában? – A srác el sem pirult.

-          Úgy is mondhatjuk. De ne aggódj, csak Alec tudja.

-          Mégis micsodát? – Simon fura grimaszt vágott, amit akár kacsintásnak is lehetett nevezni.

-          És Raphael is vigyázni fog a szájára – bizonygatta. – Megemlítettem neki, hogy aki eddig tudta, mind meghalt, szóval jól beijedt. Na, minden jót! – kacsintott még rá, s ezúttal Magnus tényleg egyedül maradt.

Volt néhány rossz tapasztalata árnyvadászokkal, de már-már hajlandó volt elfeledni a sérelmeket az új generáció kedvéért. Olyasmit adtak neki ezek a fiatalok, amije korábban nem volt: tiszteletet, megbecsülést és szeretetet.

Sokkal később ért haza, mint tervezte, így Alec-et már ott találta. A srác megterítette az asztalt, gyertyákat gyújtott, és éppen ételt halmozott két tányérra egy dobozból. Most Magnus elé sietett, és a kezébe nyomott egy pohár bort.

-          Mit ünneplünk? – érdeklődött Magnus. Alec szeme megvillant; lassan megcsókolta, mielőtt válaszolt.

-          Téged. Engem. Minket.

-          Jól hangzik. Csirió! – Egymás szemébe nézve kortyolták a bort, aztán Alec közel hajolt hozzá, és kimondta, amire a férfinak tudat alatt igenis szüksége volt. – Szeretlek, Magnus. Boldog születésnapot!