A nyolcadik nap, a nyolcadik történet. Ezzel a párossal sem írtam még soha, remélem nem lett annyira szörnyű. :)
8. nap párosa:
TharnType
-
Öhm, Type…
-
Mi van?
-
Ja. Semmi.
-
No, ne idegesíts fel, hanem mondjad.
-
Hát, azt hallottam, hogy Tharn…
-
Na, ne.
-
Mi?
-
Ez kísérteties, de mondd tovább – tette le a tollat a
srác, és most már teljesen a másikra figyelt. – Bármit is hallottál, nem lehet
rosszabb annál a legelsőnél. Szóval? – Techno idegesen nevetgélve nézett rá.
-
Azt hallottam, Thorn bulit rendez neki.
-
Ebben még semmi meglepő nincs.
-
De meghívta Sant és Tart is. – Type szeme ennél a
pontnál enyhén összehúzódott, és a száját is összepréselte. Aztán vállat vont.
-
Felőlem! Nem az én bulim lesz.
-
De… nem félsz, hogy ők…
-
… ráhajtanak a pasimra? – somolygott a srác. –
Egyáltalán nem. Szóval nyugi, jó kis buli lesz az. – És ő aztán tudta, miről
beszél.
Type nem mindig kezelte ám ilyen nyugodtan az ehhez hasonló
helyzeteket. Elég sok átveszekedett – khm, átsírt – estébe került, de felfogta
végre: Tharn sosem fogja megcsalni. Ha valamilyen szörnyű véletlen folytán ki
is szeretne belőle, elé állna, és a szemébe mondaná. Így hát jöhettek régi és
új hódítók, Type biztonságban érezte magát. Sok mindent megtett Tharnért az
utóbbi években, de volt valami, amit örökké halogatott, pedig tudta, hogy a
másik örülne neki.
Type persze tudott a buliról – Thorn saját kötelességének
érezte, hogy minden évben összecsődítse a családjukat és barátaikat. Mivel
kapcsolatuk még friss volt, Thorn nem invitálta meg öccse exeit az elmúlt
években, most viszont úgy gondolhatta, Type felnőtt a feladathoz. És tényleg; a
srác késznek érezte magát találkozni bárkivel. De előtte azért szerezni akart
még némi előnyt magának Tharn szívében.
Az egyetem elvégzése után mindketten dolgozni kezdtek, ám
Tharn a zenélést sem hagyta abba. Szerencsére találtak egy új énekest a banda
élére, így a srácok esténként még mindig tucatnyi szívet törtek össze. Type egy
ilyen fellépésre sem ment el; idegenek előtt még mindig nehezen mutatta ki az
érzelmeit.
Aznap este azonban – egy nappal a buli előtt – Type felvette
a legjobb ruháit, és felbukkant a helyszínen. Meg sem próbálta felhívni Tharn
figyelmét a tömegben, de mintha a srác mégis kiszúrta volna, mert a meghajlás
után nyomban felé indult. Közben többen megállították, de egy mosolynál nem
kaptak többet.
-
Szia! Nem is mondtad, hogy jössz.
-
Talán nem nézhetem meg a pasimat zenélés közben? –
vonta fel a szemöldökét provokatívan, mire Tharn felnevetett.
-
Dehogynem. Na, és hogy értékeled a teljesítményét?
-
Talán még sosem volt ilyen szexi – felelte Type, azzal
megragadta a meglepett Tharn tarkóját, és magához húzta.
-
Várj! Te… itt vannak a kollégáim…
-
Helyes. Tudják csak meg, hogy az enyém vagy. – És
mindent megért Tharn boldog, szerelmes csókja.
-
Mit csináltál ezzel az emberrel? – A kérdés már a bulin
hangzott el, ahol Tharn mindenkit elvarázsolt. Beszélgetett és mosolygott, és
úgy tűnt, sosem fárad el. Type büszke volt arra, hogy ezt nagyban ő érte el
nála. Most ránézett Thornra.
-
Mire gondolsz? – Thorn is az öccsére pillantott.
-
Még sosem láttam ennyire nyugodtnak és elégedettnek.
-
Csak megadom neki, amire vágyik.
-
Szóval magadat.
-
Így is mondhatjuk. – Thorn rámosolygott.
-
Köszönöm, Type.
-
Érte teszem. Mint mindig.
És ahogy Type a vendégsereg – köztük San és Tar –
tekintetétől kísérve átölelte és megcsókolta Tharnt, úgy érezte, végre jó
helyen van.
Abszolút nem lett szörnyű. Nekem nagyon tetszett. Szerintem a tiéd az első magyar TharnType fanfiction. Köszönöm ezt a szuper élményt megint. :)
VálaszTörlésSzia! Megcsapni vagy megcsalni ez itt a kérdés :-) puszi. Vic
VálaszTörlésReméljük egyiket sem, de javítva, hiába, szükségem van a szemfüles olvasóimra. ;) :)
VálaszTörlés