Pénteken Xion egy fokkal kevésbé érezte gyávának magát; mintha az, hogy hangosan is kimondták, bántalmaznak valakit a szemük láttára, elég erőt adott volna neki a naphoz. Ravn kifejezetten megtiltotta nekik, hogy belekeveredjenek a dologba, helyette meg kellett várniuk, míg Hwan az utolsó óra után összeszedi a cuccait – és magát. A srác nem látszott nyugodtabbnak, mikor meglátta őket a folyosón várakozni, mint mikor a bajkeverők közelítették meg. Rövidre vágva hordta barna haját, és a nyakát annyiszor húzta már be, hogy szinte el is tűnt.
- Helló! – köszöntötte Keon. – Hwan, ugye? – A másik bólintott. – Van valami dolgod ma délután? – Sietve folytatta: - Meséltünk rólad a barátainknak, és szeretnének találkozni veled.
- Ennek az invitálásnak biztos nem tud majd ellenállni – forgatta a szemét Xion. – Azt fogja hinni, csapdába akarjuk csalni.
- És nem? – kérdezte Hwan.
- Nem. Mi nem velük vagyunk. – Hwan töprengve bólintott, így Xion folytatta: - Csak ide megyünk a hídhoz. Ha utána úgy gondolod, inkább lelépsz, még mindig megteheted.
- Rendben van – felelte végül a srác, és Xion biztos volt benne, hogy a félelem mellett kíváncsi is arra, mi fog történni.
Nem csak az invitálás, hanem a két idősebb srác sem nyugtatta meg Hwant. Xion kicsit az ő szemszögéből kezdte nézni a barátait, és rájött, hogy bizony elég félelmetesek, ahogy hátukkal a híd korlátjának támaszkodva figyelik közeledésüket. Hogy megtörje a jeget, Xion odaszaladt hozzájuk, és megragadta Lee karba font kezét, mielőtt azonban bármelyikük is megszólalhatott volna, dobogó léptek vonták magukra a figyelmüket.
- Hé! – Egy szintén egyenruhát viselő, korukbeli srác vágódott be közéjük; kitárta a karját, és maga mögé tolta Hwant. Xion szerint, ha a srác szeme tudott volna szikrát szórni, most megtette volna. – Hát már a sulin kívül sem tudjátok békén hagyni? Mit akartok még tőle?
- Seo, ne… - kérte Hwan halkan.
- Te mindig meghunyászkodsz, de egyszer úgyis vissza kell vágnod!
- Egyetértek! – tolta el magát a korláttól Ravn. Seo szeme megrebbent, a karja megremegett, ahogy az idősebb srác közelebb sétált hozzá. – Nem akarjuk bántani a barátodat. Sőt, van számára egy ajánlatom. – Ravn ekkor Hwan szemébe nézett. – Vissza akarsz vágni, nem? Hát, ebben segíthetek!
- Hogy mit szeretnél? – kerekedett el Keon szeme. Mind a szokásos helyükön ültek a garázsban, és még Hwan és Seo is rábólintott a beszélgetésre. – Verekedjünk?
- Természetesen nem szeretném, ha megsérülnétek – felelte Ravn, ahogy letelepedett egy fotel karfájára. Meglazította a nyakkendőjét, de nem vette le. – Viszont azt gondolom, ezek a srácok a szép szóból nem fognak érteni.
- De mi nem tudunk verekedni – mutatott rá Xion, mire Lee elmosolyodott mellette.
- Tisztában vagyok vele. Tegyük hozzá, hogy most még nem tudtok.
- Mire készülsz?
- Azt hiszem, az nem titok, hogy Lee meg én… nos… belekeveredtünk már néhány közelharcba.
- Ki hitte volna – motyogta Seo.
- Ravn azt akarja mondani, hogy megtanítunk nektek néhány fogást, amitől erősebbnek érzitek majd magatokat – vette át a szót Lee. – Mert habár legszívesebben magam mennék oda ahhoz a három sráchoz, tudom, hogy hosszú távon az csak rontana a helyzeten. – Lee most Hwan-ra nézett, aki állta a pillantását. – Nektek kell felvennetek a kesztyűt, ha véget akartok vetni ennek a helyzetnek.
- Gondoljátok át! – kérte Ravn, ahogy Hawn és Seo szedelődzködni kezdett. – Ezt a kettőt így is-úgy is kikupálom – bökött Xion és Keon felé -, szóval akár csatlakozhattok is. Egyikőtöknek sem fog ártani.
- Azt mondod, gebe vagyok? – vonta fel a szemöldökét Seo. – Rendszeresen edzek!
- Van még hova fejlődnöd! – provokálta Lee. – Aztán majd meglátjuk, le tudsz-e nyomni.
- Nem igazán szeretem a sportot – nyüszögte Xion. – Úgy is mondhatjuk, hogy utálom.
- Tudom – bólintott Lee, majd átkarolta és a mellkasához húzta a másikat. – De szerintem te is érzed, hogy ez nem folytatódhat így tovább, pláne a szemetek láttára. – A fiatalabb bólintott. – A későbbiekben is akadhatnak olyanok, akik beléd kötnek, mert azt hiszik, gyenge vagy. Mutasd meg nekik, hogy tévednek.
Apelláta nem volt; ha egyszer Ravn eldöntött valamit, akkor annak úgy is kellett lennie. Xion szombat reggel tehát szokásától eltérően már hét előtt talpon volt, hogy odaérjen a garázshoz. Felvette a legkényelmesebb nadrágját egy hosszú pólóval, felvette a sportcipőjét, és a fejébe nyomott egy baseball-sapkát, hogy elrejtse karikás szemét. Nagy megelégedésére a többiek sem tűntek túlságosan lelkesnek; Keon a járda szélén ült, fejét lelógatva próbált felébredni; Hwan és Seo mögötte toporgott, Lee ellenben kicsattant az energiától.
- Nagyon bosszantó vagy – közölte vele Xion. Lee nevetett, majd felkapta és megpörgette a srácot.
- De közben irtó szexi is, nem? – ahogy Lee felvonta egyik szemöldökét, a fiatalabb srác nem tudott neki ellenállni.
- Valóban.
- Éppen elég a korán kelés – morogta Keon -, muszáj, hogy pont előttem enyelegjetek?
- Mikor enyelegtünk mi előtted? – vágott vissza Lee. – Nem láttál te még engem úgy, hogy igazán belekezdek.
- Pedig pár perc múlva bele fogsz kezdeni – lépett ki a garázsból Ravn, szintén edzőruhában -, mégpedig a bemelegítő futásba. Nanana – folytatta gyorsan, elnyomva Xion panaszos nyögését. – Nincs is jobb annál, mint egy laza futással kezdeni a napot. Mutatjuk az utat. Mindenki olyan tempóban fusson, ahogy neki kényelmes. Jól vagytok? – a kérdést Hwan és Seo felé intézte.
- Gyakran csináltok ilyet? – kérdezte Seo, aki jelenleg a bátrabb volt kettejük közül. – Segítetek random kölyköknek visszavágni?
- Ez az első alkalom.
- És miért? – firtatta tovább Seo, nem törődve Hwan ujjaival, amik a melegítőjét cibálták. Ravn sóhajtott egyet, valószínűleg sejtette, hogy előbb-utóbb felmerül a kérdés.
- Mert én is álltam azon az oldalon… a zaklató oldalán. Nagyon megbántam, de ez nem mentesít semmi alól.
- Ezt nem is tudtam. – Keon szavai Xion gondolatait visszhangozták.
- Nos, nem vagyok rá büszke. – Lee meglapogatta barátja vállát. – Szóval vehetitek ezt egyfajta vezeklésnek. Ha módom van rá, megakadályozom, hogy ilyesmi másokkal is megtörténjen.
A következő hét a felkészülés jegyében telt. Ravn elmagyarázta nekik, hogy akár két nap alatt is összeszedhetnék magukat egy gyors csatára, de ő azt szerette volna, ha hosszabb távon is profitálnak az edzésből. Seo számára egyáltalán nem okozott gondot az utasítások követése, a gyakorlatok memorizálása, így egy-két nappal később ő már Lee-vel gyakorolhatott. Xion nem tudta megállni, hogy ne bámulja őket a szeme sarkából; Lee egy ujjatlan topot viselt, izmai csillogtak a verítéktől, az orrán pedig egy ragtapasz virított; Seo első sikeres találatának emléke.
A következő pillanatban Xion a földön találta magát.
- Ne haragudj! – fogadkozott rögtön Hwan, és a kezét nyújtotta a srácnak. Xion ránézett, majd teljesen elterült a padlón, és nevetésben tört ki. Ahelyett, hogy hagyta volna felsegíteni magát, elkezdett kapálózni a padlón. – Öö, mit csinálsz?
- Hóangyalt. – Csak annyira emelte meg a fejét, hogy Hwan szemébe tudjon nézni, és rákacsintott. – Lopok egy kis szünetet, ha már így elintéztél.
- Én nem… - Mikor tudatosult benne Xion szemének huncut csillogása, Hwan is elmosolyodott. – Az osztályban is ilyen vagy. – Erre már Lee is felfigyelt, és odafordult hozzájuk.
- Milyen? – akarta tudni nyomban, mire Hwan vállat vont.
- Általában a padra borulva alszik…
- Hé! Ezek privát információk! – háborgott Xion.
- … ha pedig nem, akkor azon gondolkodik, kinek hogy törhetne borsot az orra alá.
- Úgy? – vigyorgott Lee, és karba font kézzel Xion fölé hajolt. – Mit hozol fel a mentségedre?
- Azt, hogy cuki vagyok?
- Persze, nagyon cuki vagy, amikor elcsaklizod a házimat – forgatta a szemét Keon.
- Örülj neki, legalább más is profitál a tudásodból.
- Vagy amikor a nyakamba csimpaszkodsz, és nem kapok levegőt – toldotta meg Ravn.
- Elalszol a karomon, nekem meg mindenem elzsibbad – fejezte be Lee.
- Most akkor edzés van, vagy engem szívattok?
- Mindkettő? – indítványozta Ravn, majd hirtelen Xion mellett termett, és kíméletlenül csiklandozni kezdte. Keon és Lee nyomban csatlakozott – egyértelmű volt, hogy nem először csinálnak ilyesmit. Hwan és Seo gyors pillantást váltott, vállat vontak, majd nevetve beszálltak ők is.
- Még azt is elhinném, ha azt mondanád, az egészet eltervezted.
- Áá, nem vagyok én olyan okos.
- Persze, hogy nem, elvégre csak a szépséged miatt vagyok veled – mormolta Lee, és még közelebb vonta magához a fiatalabb srácot. Xion ilyenkor még lélegezni is alig mert, nehogy elillanjon a meghitt pillanat. – Mindenesetre szerintem Hwan megkedvelt téged.
- Ezt abból gondolod, hogy azóta folyamatosan beszólogat?
- Pontosan – nevetett Lee önfeledten. – Retteghetett attól, hogy mi is átverjük, de ma végre el merte engedni magát, és ez a te érdemed. – Gyors puszit nyomott Xion homlokára, aztán felült. Lee szobájában voltak, de a szülei hamarosan hazaérnek, így Xion tudta, hogy mennie kell.
- Ravn nem mondott valamit arról, mikor tervez lépni?
- Hamarosan. Nem szeretnénk elsietni semmit, amíg nem álltok teljesen készen.
- Ha arra vársz, hogy olyan izmaink legyenek, mint neked, akkor csalódni fogsz.
- Seo azért… - töprengett Lee, mire Xion legyintett. – Szóval szerinted én nyernék?
- Mit akarnál megnyerni? – vonta fel a szemöldökét a fiatalabb srác, Lee pedig ismét nevetett.
- Igazad van – susogta, ahogy csókot lehelt Xion ajkára. – Már mindenem megvan.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése