A leszámolás pillanata hamarabb elérkezett, mint arra Ravn számított, de a három srác már addig is nehezen tudta türtőztetni magát. Xion és Keon heti szinten tanúja volt annak, ahogy bántják új barátjukat, és hiába bizonygatta Hwan, hogy kibírja, mert még edzeniük és fejlődniük kell, azon a szerdai napon elpattant bennük valami.
Ez alkalommal Xion volt a célpont, pont olyan formában, ahogy arra Lee is célzott korábban. Gyönyörű arca és kecses alkata miatt lányként bántak vele, pedig a lányoknak sem kellett a szomszédba menniük, amikor erőről volt szó.
- Hé, cicafiú – duruzsolta mellette az egyik társa. Xion belemerült a házi feladat összekaparásába, így fel sem nézett. – Most már igazán beadhatnád a derekad, és eljöhetnél velem valahová!
- Minden nap eljövök veled valahová, Chao – felelte Xion. – Úgy hívják, iskola. – Néhányan mosolyogtak a beszóláson, persze csak Chao háta mögött, aki ekkor még közelebb hajolt a sráchoz, már-már a fülébe suttogott.
- Nem vagyok elég jó neked? Pedig úgy hallottam, szereted, ha keményen megfarkalnak… - Xion úgy összeszorította a kezét, hogy megroppant a tenyerében a ceruza.
- Most fejezd be…
- Mert különben?
- Mert különben a következő felszólítás már kevésbé lesz kedves. – Mindannyian a megszólaló Hwan felé fordultak, akinek gyilkos tűz égett a tekintetében. Chao lassan felemelkedett, és szélesen elmosolyodott.
- Nahát, nahát. Meghozta a cica a nyelved? Talán azt is el kellett volna vennünk, mint a pénzed? – Chao a másik srác táskája felé nyúlt, de Hwan villámgyorsan elütötte a kezét. Chao szeme elkerekedett, két barátja pedig felpattant a helyéről, ahonnan eddig élvezték a műsort. – Hogy merészeled…
- Állj! – lépett közéjük a továbbra is higgadtnak tűnő Keon. Megállt Hwan előtt, és Chao szemébe nézett. – Ezt nem itt akarod lerendezni.
- Ne mondd meg nekem…
- Találkozzunk a tornateremben, tanítás után. Megszerzem a kulcsot a takarítótól. – Chao megnyalta az ajkát, és még egyszer Xion felé pillantott.
- Ki foglak csinálni titeket – sziszegte, majd csatlósaival együtt távozott. Ahogy csukódott az ajtó, Xion, Keon és Hwan egyszerre sóhajtott fel a megkönnyebbüléstől.
- Az első menetet kiálltuk – vélte Keon. – Vajon készen állunk a többire is?
A srácok tudták, hogy Chao nem fog tisztességesen játszani, és annyi haverját elhozza majd, amennyit csak tud. Így hát meg sem lepődtek, amikor vagy tíz idősebb srác lépett be a tornaterembe jóval a tanítás vége után. Xion természetesen megtehette volna, hogy telefonál Lee-nek, hogy jöjjön, és mentse meg, de ennek most nem ez volt a célja. Nekik maguknak kellett kiállniuk a zaklatóik ellen, még akkor is, ha nem nyerhettek. Az esélyek ellenük szóltak.
- Szeretnék jól szórakozni, Chao! – kiáltotta az egyik srác. – Szóval ne verd őket rögtön eszméletlenre, ha lehet! – Felcsattant a nevetés, a három másik fiú gyomra pedig görcsbe ugrott.
- Ha szórakozni akarsz, menj a cirkuszba – vágott vissza neki Hwan. – Ott is láthatsz ugyanolyan majmokat, mint itt.
- Értitek már, miről beszélek? – tárta szét a karját Chao, majd rájuk mutatott. – Ezeknek mostanában nagyon kinyílt a csipája, és ez nem tetszik.
- Már nagyon elegünk van abból, hogy a kedvedre teszünk, Chao – mondta Keon, aki az egyik padon üldögélt, karba font kézzel. Úgy nézett ki, mintha nem diák lenne, hanem maga az igazgató.
- Akkor nincs más hátra, ismét belétek kell vernem a szabályokat – sóhajtott Chao, aztán intett a társainak. – Kapjátok el őket!
Az elsőnek megmozduló srácnak esélye sem volt eljutni Hwan-hoz, mivel ekkor váratlanul elhúzott mellettük Seo, és úgy megütötte az ellenfelét, hogy az azonnal elterült a padlón.
- Ahhoz azért nekem is lenne néhány szavam – vigyorgott Seo enyhén őrülten, a következő pillanatban pedig elszabadult a pokol.
Xion nagyon szeretett volna kimaradni az egészből, de segítenie kellett a barátainak, és végre ki kellett állnia saját magáért. Amikor tehette, a lábát használta, és elgáncsolta a többieket, vagy meglökte őket, hogy egyenesen beleszaladjanak Seo öklébe. Hwan sem adta fel; habár többször a földre került, mindig nyomban felpattant, és ott folytatta, ahol abbahagyta. Még Seo érkezése sem tudta azonban feléjük billenteni a mérleget. Bevittek ugyan jó pár ütést, így az ellenfelek arca is tele volt zúzódásokkal és elkenődött vérrel, de Xion végül a hátán fekve végezte, Chao pedig vigyorogva magasodott fölé.
- Nahát, mégis csak alattam kötöttél ki? – Ahogy megnyalta a száját, Xion gyomra felkavarodott. Elütötte Chao kezét, amivel a srác az ingét markolta, és megpróbált hátrébb kúszni. Kapálózó lába majdnem eltalálta Chao nemesebb testrészét, de a srác idejében félreugrott, majd ezúttal a nyakkendőjét megragadva húzta teljesen magához. Xion próbálta eltolni, vagy megkarmolni, bevinni bármilyen ütést, de annyira közel voltak egymáshoz, hogy Chao csak nevetett rajta. – Harcias cicus. Szeretem az ilyet.
- Menj a francba!
- A szádat nem is olyan sokára már egészen másra fogod használni…
Xion máskor is érezte már úgy, mintha megállt volna az idő – általában Lee jelenlétében, mert annyira szeretett volna minél több időt vele tölteni, hogy szívesen megállított volna minden mást maguk körül -, most viszont tényleg kísérteties csend telepedett a helyiségre. Chao is észrevette, így továbbra is Xiont markolva megfordult, hogy szétnézhessen. A következő jelenet fogadta: a haverjai mind a földön térdeltek, kezüket lazán maguk előtt lógatták, fejüket lehajtották.
- Mi az is… - Chao tekintete ekkor arrébb rebbent, az arcából pedig kifutott minden szín.
- Tíz másodpercet kapsz, hogy elengedd – mondta Ravn, de Chao-nak ennyi idő sem kellett, hogy eltaszítsa Xiont, felpattanjon, és megiramodjon a terem másik kijárata felé. Szerencsétlenségére azon az ajtón az igazgató lépett be.
- Uram! Ők…
- El se kezd! – emelte fel a kezét a férfi. – Bekamerázták az egész helyiséget, mindent láttunk, de nem csak én és a testület, hanem az egész iskola. Szóval jobban teszed, ha befogod a szád, és követsz az igazgatói irodába! Az apád már úton van! – Az apja említésére Chao teljesen összement. Még arra sem vette a fáradtságot, hogy egy bosszúszomjas pillantást vessen rájuk; jámboran követte az igazgatót.
Amint távoztak, Lee azonnal Xion mellett termett, és hevesen a karjába zárta.
- Annyira sajnálom! – suttogta a fülébe. – Minden percben be akartam rontani…
- De szükség volt a felvételre – fejezte be Xion halvány mosollyal. – Tudom. Nem kell magyarázkodnod. – Lee két kezébe fogta az arcát, majd megcsókolta.
- Büszke vagyok rád! – Összeérintették a homlokukat, miközben a többiek is odaléptek melléjük.
- Hogy érzitek magatokat? – érdeklődött Ravn, arcán szintén sugárzott az elégedettség.
- Mint aki elégtételt vett – felelte Hwan mindannyiuk nevében. És ez valóban így is volt.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése