Egy hosszú hét végéhez értek. Csaknem napi huszonnégy órát dolgoztak egy fontos projekten, aminek messze volt még a vége, az első szakaszt viszont sikerült lezárniuk.
- Ránk fér a lazítás – sóhajtott Wooyoung, ahogy belesüppedt a kanapé párnái közé. – Még arra sem volt időm, hogy elkezdjem az új sorozatomat.
- Az talán várhat még egy keveset. – Hátrabiccentették a fejüket, amikor Seong Hwa besétált.
- Készülsz valahová? – kérdezte Yunho.
- Szórakozni. – Aztán: - Csatlakoztok? – Néhány pillanat szünet.
- Áá – felelte Yunho, elnyújtva a hangot. – Nem kellünk mi oda.
- Ne Sanra nézzetek, hanem rám – kérte Seong Hwa. Lehajolt, és rátámaszkodott a kanapé támlájára. – Gyertek! Mindenki ott lesz.
- Nem szoktunk együtt bulizni…
- Hajlandóak vagytok átöltözni, vagy segítsek? – kérdezett közbe San, aki hamar elunta magát.
- Folyton ajánlgatod magad, de sose teszel semmit! – San feléjük lendítette a karját, de a két fiatalember már ki is slisszolt az ajtón.
- Komolyan néha olyan érzésem van, mintha gyerekeim lennének – sóhajtott fel San. Zsebre vágta a kezét, és a másik férfira nézett. – Mondjuk, abban igazuk van, hogy nem igényelnék társaságot a terveimhez. – Megnyalta az ajkát. – Mi ez a holmi rajtad?
- Ez egy crop top.
- Gondolom, nem magadtól vetted fel…
- De – felelte Seong Hwa, és félrebillentett fejjel mosolygott. – Yeosang megtanított néhány dologra. – A közlés egyenesen San ágyékáig hatolt, és az érzés fokozódott, mert Seong Hwa, a korábbi jégherceg odahajolt a füléhez, és forró leheletével megcirógatta a nyakát. – Este megmutatom.
Szándékosan vagy sem, mind feketébe öltöztek, némi ezüst kiegészítővel. San hátán ugyan érdekes érzés volt a gyöngybetét, de megérte, mivel folyamatosan magán érezte kedvese tekintetét. A hallban csatlakozott hozzájuk Min-gi – kigombolt inge nem hagyott kétséget afelől, mik a későbbi tervei -, valamint Yunho és Wooyoung.
- A főnök nem jön? – kérdezte San.
- Kim később csatlakozik. – Mind felfigyeltek Min-gi különös hanghordozására, de nem tették szóvá.
- Ki vezet? – érdeklődött Yunho, mialatt felhúzott egy-egy fekete bőrkesztyűt, teljessé téve a szettjét.
- Senki. – Odakint egy limuzin várakozott rájuk, ők pedig sorban be is szálltak.
- Tényleg azt hittem, eddig luxusban éltem – mondta Wooyoung -, de ez semmi Jongho szintjéhez képest.
- Úgy tudom, ezt éppenséggel Yeosang rendezte – jegyezte meg Seong Hwa. – Ki akarja bővíteni a szolgáltatásaik körét limuzin-bérléssel is.
A hely, ahová tartottak, egy újonnan nyílt szórakozóhely volt. Mikor Yunho meglátta a vibráló fekete-vörös színeket, felhorkant.
- Várj, hadd találjam ki, ki a tulaj!
- Adj magadnak még egy kis időt – mosolygott rá Min-gi, és hagyta, hogy kinyissák nekik az ajtót. Nem voltak ugyan riporterek, de feléjük fordult jó néhány telefon, ahogy elindultak befelé.
- Fantasy – olvasta el Wooyoung a feliratot. – Egyre kíváncsibb vagyok. – Rákacsintott néhány sorban álló lányra. – Mindenki ki van öltözve.
- Ez a megnyitó – magyarázta Min-gi. – Ez csak természetes.
- Én azt hiszem, amiben Jongho benne van, az mindig határozottan elegáns – vélte Yunho. Odabent sem kellett felemelniük a hangjukat; egy nehéz bársonyfüggönyön vezették át őket, ami egyenesen a tánctérre nyílt. Velük szemben magasodott a bárpult, a mögött pedig jelenleg láthatatlan mélység húzódott. Lépcsők kanyarogtak fel az emeletre.
- Hát itt vagytok! – Yeosang érkezett meg melléjük, majd intett, hogy kövessék. Egy oldalsó, szeparált bokszhoz sétált, ahol a bordó kanapén Jongho üldögélt.
- Apám. – Szokásával ellentétben Wooyoung most kecsesen foglalt helyet. – Menő hely, Jongho. Odakint máris sorban állnak, hogy bejuthassanak.
- Ez mindannyiunk érdeme – mondta Jongho, és átadott nekik egy mappát.
- Mi ez? – Yunho felcsapta, aztán elkerekedett a szeme. – Ez nem csak a tiéd?
- Nem – mosolygott Yeosang. Felült a kanapé karfájára, jobb karjával pedig Jongho-t ölelte át. – Mindenkinek van benne részesedése.
- Yunho, Wooyoung, 5-5% - olvasta Yunho -, Mingi, Hongjoong szintén 5-5%, Yeosang 20%, Jongho pedig 60%.
- Ha már úgyis bele kell folynunk az alvilági tevékenységekbe – magyarázta Jongho -, akkor legyen egy hely, ahol megtalálhatnak minket az információk. – Intett a feléjük tartó pincérnek, mire az letett az asztalra egy tálcát. – Köszönöm. Szolgáljátok ki magatokat.
- És akkor ez azt jelenti, hogy ingyen ihatunk? – firtatta Wooyoung.
- Azt csináltok itt, amit akartok.
- Yeosang, nagyon gyorsan menj hozzá, vagy megteszem én! – Amikor Jongho végigmérte, Yunho érezte, hogy borzongás fut végig a hátán. – Oké, nem szórakozom ezzel többet.
- Csak érdekel, miért akarnál kipróbálni épp engem – vallotta be Jongho kendőzetlenül. – Nem vagyok jártas abban, amiben ti utaztok. Yeosang előtt nem volt senkim.
- És nem is lesz – biztosította Yeosang. Jongho fel sem vette a már-már halálos fenyegetést.
- Éppen ez benned az érdekes – fejtegette Yunho. Keresztbe tette a lábát, italát a jobb kezében dajkálta, és Jongho felé fordult. – Dúsgazdag vagy, kifinomult, ízléses, elegáns, mindemellett viszont érzelmek és szexualitás terén nincs túl sok tapasztalatod. – Felsóhajtott, és felhajtotta az italát. – Yeosang a megfelelő számodra. De remélem legalább egyszer majd mesélsz róla, milyen! – tette hozzá, ezt már Yeosang-nak címezve.
- Soha az életben – reagálta le a srác, de közben mosolygott. – Viszont segítek, hogy te is találj valakit, aki legalább ilyen jó.
Min-gi időközben eltűnt mellőlük, és csak akkor vették észre, milyen beleéléssel táncol egy idegennel a parketten. Min-gi magas volt, kisportolt, érzéki táncával pedig maga köré gyűjtötte a potenciális jelölteket.
- Hol van Hongjoong? – kérdezte Jongho.
- Később jön – felelte Seong Hwa. Aztán összenéztek. – Oké – bólintott a férfi, és elindult a táncparkettre. San épp kortyolt a poharából, de kapkodva felállt, és követte.
- Mindjárt jövök. – Jongho megcsókolta Yeosang csuklóját, majd felállt, és eltűnt.
- Legalább ilyen jó legyen – kérte Yunho csendesen.
Jongho hívására Hongjoong rövidesen megérkezett. Szétnézett a parketten, keresve az embereit – San és Seong Hwa összefonódva, Yunho és Wooyoung a pincérnőket fűzve, Jongho és Yeosang diszkréten ölelkezve -, aztán felfelé vándorolt a tekintete, és érezte, hogy adrenalin önti el a testét. Az utóbbi hetekben furcsa tüneteket tapasztalt. Csaknem a fél életét leélte úgy, hogy nem érzett szexuális vonzalmat, ami egészen addig nem is zavarta, amíg meg nem ismerte Min-git. Annyira szerette, amennyire csak képes volt, mégsem feküdtek le soha. Még a csókolózás is középiskolai szintű puszikból állt. Hongjoong ezt már az elején közölte a másikkal, Min-gi pedig elfogadta. Szerették egymást, megosztották az életüket, a gondolataikat, csupán a testüket nem. Min-gi sosem éreztette vele, hogy nem lenne elég, amit adni tud, Hongjoong azonban egyre többször kapta azon magát, hogy gyűlöli, ha Min-gi elmegy hazulról.
A zene ütemére sétált fel a lépcsőn. A fenti VIP részlegen is zajlott a tánc, de az ő tekintetét a leghátsó boksz vonta magára.
Min-gi éppen hagyta, hogy egy idegen suhanc csókolja, a keze pedig Min-gi nyitott inge alá vándorolt. Hongjoong sokszor maga elé képzelte már ezt a jelenetet, de nem számított arra a csontig hatoló féltékenységre és dühre, ami közben hatalmába kerítette.
Elmart egy pohár italt az egyik elhaladó pincér tálcájáról, majd úgy tette le az asztalra, hogy a hangra felfigyeljen az is, akinek éppen más terelte el a figyelmét. Ahogy remélte, a suhanc elvált Min-gi duzzadt ajkától, és fátyolos tekintettel hátranézett rá. Mit láthatott? Egy alacsony, talán nem túl vonzó férfit, aki botra támaszkodott. Egy gúnyos mosollyal jutalmazta, aztán visszafordult esti fogása felé. Mivel az előtte csaknem fekvő, kívánatos férfi nem nyújtotta felé az arcát, így a srác a nyakára hajolt, hogy tovább folytassa a kényeztetést. A következő pillanatban valaki odahajolt a füléhez, és olyan jeges hangon szólalt meg, amitől azonnal lelohadt a farka, és halálfélelem kerítette hatalmába.
- Jobb lesz, ha most eltűnsz, mielőtt egyenként lenyesem az ujjaidat. De kezdhetem akár a golyóiddal is. Vagy a virgonc kis nyelveddel.
A srác nagyot nyelt, és a fickóra nézett, aki felszedte. Mivel az továbbra is maga elé bámult – nem volt hát szándékában megvédeni őt -, így amilyen gyorsan csak tudott, felállt, és hátra sem nézve beleveszett a tömegbe. Hongjoong fölegyenesedett a kanapé mögött, Min-gi pedig szintén felállt.
- Hová mész?
- Keresek egy másikat.
- Minek? Hogy azt is el kelljen zavarnom?
- Akkor ne zavard el. – Min-gi még csak azzal sem fáradt, hogy megigazítsa az ingét, amiből kivillant egy jókora meztelen bőr. Ha valaki másról lett volna szó, Hongjoong arra gondolt volna, ezzel is provokálni akarja, de Min-gi úgy tudta, őt az ilyesmi egyáltalán nem érdekli. Nos, talán rosszul tudta.
- Song! – Elkapta a férfi alkarját, és maga felé fordította. A magasság-különbség miatt fel kellett néznie rá, ami váratlanul megdobogtatta a szívét. – Maradj velem! – Min-gi egy pillanatra behunyta a szemét, hogy visszaszorítsa a kitörni készülő érzelmeit.
- Kim, pontosan tudod, hogy szükségem van ezekre az alkalmakra.
- Hadd adjam meg neked én! – Min-gi arcán düh futott át.
- Ezt már megbeszéltük. Nem fogadok el semmi olyat, amire erőszakkal kell rávenned magad. – Kihúzta a karját a másik szorításából, és újfent megkísérelt elindulni.
A következő percekben olyasmi történt, amire Min-gi a legvadabb álmaiban sem számított. Mivel már volt benne néhány pohár ital, Hongjoong képes volt a meglepetés erejét használva hátrahúzni őt a kanapé mögötti, árnyékos falhoz, aminek aztán neki is lökte. Min-gi még egy felületes lélegzetet sem tudott venni, Hongjoong máris megragadta az ingét, és odahajolt az arcához.
- Mondj egy alkalmat, amikor valami olyasmit tettem, amit nem akartam! – sziszegte indulatosan.
- Tudom, hogy szeretsz – csitította Min-gi -, és emiatt talán azt gondolod, muszáj…
- Évek óta nézem, ahogy estéről-estére másoknál keresed a beteljesülést. Hittem valamit magamról, de kezdek belebetegedni abba, hogy másokkal kell lenned. Hogy másokkal vagy.
- Kim – Min-gi ezúttal gyengéden tette a kezét a másik őt lefogó karjaira -, sokkal többet kaptam tőled már eddig is, mint amiről álmodtam. Te vagy az a biztos horgony, ami megtart. Megteremtetted az otthont, amibe vágyom hazatérni.
Hongjoong kezdett meginogni. Tisztában volt Min-gi érzéseivel, de azt talán túlbecsülte, mennyire vágyhat a testére? Talán soha nem is vonzódott hozzá? De nem… voltak alkalmak, nem is egy, amik elárulták őt. Alkalmak, amikor Hongjoong meztelen felsőtesttel sétálgatott előtte. Alkalmak, amikor együtt izzadtak az edzőteremben, és Min-gi utána gyanúsan gyorsan eltűnt.
Min-gi már éppen eltolta volna magától, amikor Hongjoong visszatért a jelenbe.
- Nem fogsz mást keresni – morogta. – Nem fogom hagyni.
Olyan vehemenciával támadta le, hogy Min-gi feje nekikoppant a falnak. Hongjoong megragadta a tarkóját, és lehúzta magához, hogy még szenvedélyesebben tudja csókolni. Min-gi egészen addig a pillanatig tartotta magát, de amikor ott volt a karjai között az, akibe évek óta szerelmes volt, az értelem egyszerűen már nem számított. Ráadásul Hongjoong tapasztalatlan volt ugyan, mégis érezte rajta, hogy valóban akarja. Megtette hát azt, amit tucatszor elképzelt magányos éjszakákon; átkarolta kedvese derekát, szorosan összetapasztotta a testüket, és felnyögött, mikor megérezte összedörzsölődő férfiasságukat. Hongjoong kezei fel-alá jártak rajta; simogatta a nyakát, beletúrt a hajába, végül gyengéden végigsimított az arcán. Ahogy a legelső, túlfűtött csók véget ért, a szájuk még centikre lebegett egymástól.
- Önző indokok vezérelnek – suttogta Hongjoong. – Nem neked teszek szívességet. Magamnak akarlak. – A második csókot már Min-gi kezdeményezte.
0 megjegyzés :
Megjegyzés küldése