Ettől totál kiégett az agyam.
Burnout Syndrome
Vigyázat, spoiler!
Mivel barátnőm nagy rajongója ennek a párosnak, így nem volt kérdés, hogy a Me and Thee mellett ebbe is belekezdünk. 5 részt sikerült együtt megnéznünk, de én már ezt is soknak éreztem...
Sokkal brutálisabb lelkileg, mint a mostanában látott bl sorozatok - a To my shore-t nem számítva -, és itt annyira sajnáltam az egyik karaktert, hogy a másik kettőt legszívesebben kinyírtam volna.
Tudtuk, hogy ez egy szerelmi háromszög lesz, amit én nem szeretek. Az eleje egyébként érdekes volt, főleg egy bizonyos koncepció; főszerelőnk, Jira ugyanis a folyamatos pénzügyi problémák után elmegy egy Burnout nevű bárba. Itt a csapos/tulaj ad neki egy számot, leülteti, majd pedig kisorsolja egy másik vendégnek is ugyanezt a számot, s így ők ketten elkezdhetnek beszélgetni, kiadni magukból a problémáikat, esetleg jobban megismerni egymást. Akivel Jirát összesorsolják, nem más, mint Pheem. És uramisten, ez a fickó! Csak miatta szenvedtem át magam ezen a 10 részen...
Jira ezután elvállal egy munkát, ami sajnos nem sül el jól, megismerkedik viszont egy másik fickóval, aki jó sok pénzt ajánl neki némi feladatért cserébe.
Koh talán azért vitte haza, hogy lefeküdjön vele? Jira erre gondolt, de Koh bonyolultabb ennél. Tiszta paranoiás, a múltbéli tapasztalatai miatt nem akar emberek között mutatkozni, így Jira lesz az, aki egyszer-kétszer helyettesíti őt. De ami fontosabb lesz, az az, hogy Koh képtelen elaludni, legalábbis addig, amíg Jira be nem sétál a képbe. Mert érdekes módon ha Jira mellette van, Koh jókat alszik. Koh tehát minden este magához rendeli a srácot, s ha az nem megy, akkor Koh megy el hozzá. Önző seggfej!
Ami viszont rosszabb, hogy Koh és Pheem kollégák, régen barátok is voltak. Pheem nehezen viseli Koh személyiségét, de ez semmi ahhoz képest, amit Koh tesz majd kettejükkel. Pheem persze megtudja, hogy Jira a barátjának dolgozik, de azért ő továbbra is próbálkozik... és annyira sajnáltam!
Koh az apja gyengesége miatt nem hajlandó érdemben foglalkozni az emberekkel - mivel az apja megbízott másokban, ő nem követi el ezt a hibát. Kihasználja Jirát, persze Jira pénzt nyer a kapcsolatból, mivel Koh még a róla készült képeit is megvásárolja.
Jira és Pheem nagy hibája, hogy nem tudnak nemet mondani Koh-nak. Koh mindig közéjük áll, amikor történhetne közöttük valami... de ne áltassuk magunkat, én Jirán nem láttam azt, hogy barátként többet szeretne Pheem-től. Tudta, látta, tapasztalta, hogy Koh mekkora szemétláda, mégis vonzódott hozzá, csak az eszével ragaszkodott volna Pheem-hez. Pheem rajtakapta őket, amikor Koh a srác lakásában aludt, de Jira itt még bizonygatta, hogy nincs köztük semmi.
Aztán, mintha Koh megváltozott volna; virágokat vett Jirának, ki akarta deríteni, melyik a kedvence. Kedveskedett, szó szerint csábítgatta... s természetesen Pheem ebbe a jelenetbe toppant bele. És igen, Koh mindent megrendezett, mert ő nem szereti az árulást. Miféle árulást?? Mindketten neked dolgoztak, de ne hidd már, hogy körülötted kell forognia az életüknek! Pheem szerencsére felmondott, és borzasztó volt, amikor Jira viszont mindezek után is Koh mellett maradt.
Itt mondtam azt, hogy oké, Koh és Jira megérdemli egymást, áldásom rájuk, Pheem, te pedig menekülj! Sokkal jobbat érdemelsz!
Jira természetesen próbálta kiengesztelni Pheem-et, de mégis mire számított? Vagy mit akart elérni? Ha egyszer nem vonzódik hozzá, miért nem hagyja békén?? Imádtam, amikor egy amolyan dühöngő szobában Pheem végre utat engedett az indulatainak.
Pheem pedig újra megbocsátott, újra reménykedni kezdett, Jira pedig újra összetörte, amikor hivatalosan is Koh-ot választotta.
Úgy tűnt, minden rendben van, de Koh azért kimutatta végre a foga fehérjét. Többször is szó volt a programozásról, és az AI-ról is, amit természetesen Jira, művészként egyáltalán nem kedvelt. Erre... komolyan, erre szavaim sincsenek már... szóval Koh fogta a festményeket, amiket ugye megvett Jirától, betáplálta a gépbe, és kérte az AI-tól, hogy alkosson egy képet bizonyos paramétereknek megfelelően. A kép pedig szinte megegyezett azzal, amit Jira festett.
És a vicc az egészben, hogy Koh nem értette, Jira miért lett ettől ideges és csalódott. Hát, barátom, ha nem érted, akkor nincs miről beszélnünk.
Az AI sajnos az utóbbi időben valóban egyre több helyen jelen van, egyre több munkafolyamathoz használják, és sajnos egyre több embert váltanak ki vele. Egyáltalán nem örülök ennek, főleg, amikor az AI már könyvborítót tervez, vagy maga ír könyvet. Ebben a sorozatban is ugyanez jött fel; a trendeknek megfelelően az AI is tervezhet ruhákat, alkothat festményeket, kiváltva így a művészeket. De az AI sosem tudja beletenni az emberi érzéseket, a szenvedélyt. Koh úttörő akart lenni, olyan programot alkotni, ami könnyebbé teszi az életet, de a művészethez nem ért, ezt hagyja ki belőle. Kedvencem volt, mikor azt magyarázta, hogy ha nem ő teszi meg, akkor majd más. Hát pofám leszakad! Szóval szerintem Jira érthetően háborodott fel, és hagyta őt ott a fenébe.
Legjobb jelenetek voltak, mikor Koh ment utána - mert hát elég időt adott neki a dühöngésre! -, de Jira elhajtotta. Szegény Koh, nem tud aludni! Jaj, de sajnálom! Se.
Koh még szegény Pheem-mel is összeverekedett, de hát Pheem szerintem már nem remélt itt semmit... legalább kiadhatta a frusztrációját. Jira pedig végleg lezárta a kapcsolatot...
Egy évvel később Jira még mindig egy szegény művész, és szerencsétlen jólelkű Pheem barátom az, aki újra összehozza őket, hogy beszéljenek.
Hú, de felhúzott ez a sorozat. Nem csak az, hogy az AI már mindenhová beférkőzik, hanem főleg Koh karaktere, akit utáltam elejétől a végéig. És mégis ő lett a nyerő egy olyan rendes ember helyett, mint Pheem... akit össze kellett volna hozni a bártulajjal. Én valószínűleg meg is teszem egy fanficben.
0 megjegyzés :
Megjegyzés küldése