Amikor Ben felébredt, a Nap már magasan járt az égen. Sosem
húzta be a sötétítőt, mert szeretett korán kelni, az előző este azonban
igencsak elhúzódott – végig Singha mellett maradt, míg ő új vezetőként
mindenkivel elcsevegett, aki eljött a beavatására. Ben álmosan nézett szét a
szobában; ugyanaz volt, amit korábban használt, és csak egy kicsit volt
csalódott, amiért Singha nem erőltette, hogy válasszon egy nagyobbat, ami
közelebb esett az ő lakosztályához.
Összeszedte magát, és egy óra késéssel ugyan, de
nekiláthatott a napi teendőknek. Nem beszélték meg, Ben mégis természetesen
simult vissza az asszisztensi munkakörébe, annyi különbséggel, hogy Singha most
már nem herceg volt, hanem maga a király. Amikor visszatérése után először
pillantott bele az előjegyzési naptárába, majdnem elvágódott a döbbenettől. Ha
olyan lett volna a természete, valószínűleg leüvölti az előtte álló beosztottak
fejét, de így csak sóhajtott párat, majd telefonálgatni kezdett. Elvégre három
kuncsaftot nem lehet ugyanarra az időpontra bezsúfolni. Míg mosolyogva és
hízelegve megbékítette a telefon másik végén lévő felet, észrevette, hogy
Singha megállt az ajtóban. Nem lépett beljebb, csupán zsebre vágott kézzel,
halvány mosollyal figyelte egy darabig.
Ben megigazította magán a fekete inget, majd felsóhajtott.
Visszaemlékezett arra a bizonyos csókra a bárban, ahová Singha követte, és ahol
megígérte, hogy amint mindent elrendez, visszatér érte. Ben aznap este a felhők
fölött érezte magát. Végre viszonzásra leltek az érzései, végre nem kellett
titkolóznia, végre nem kellett lopott pillantásokkal megelégednie. Persze nem
számított arra, hogy Singha majd rögtön… nos, berántja az ágyba, de az, hogy
ugyanúgy bánt vele, mint mikor csak az asszisztense volt, belemart Ben
egyébként is sebzett szívébe.
Lerázta magáról a keserű gondolatokat, és kilépett a
szobából. A folyosón szembe jött vele néhány beosztott, akik illedelmesen
meghajoltak, és addig nem folytatták munkájukat, míg Ben be nem fordult a
sarkon. Magához vette a tabletjét az irodából, majd folytatja útját. Ha Singha
éppen nem megbeszélésen ült, akkor csakis egy helyet lehetett; a medencénél.
Bennek semmi kedve sem volt félmeztelenül, csöpögő testtel látni őt, de negyven
perc múlva volt esedékes a napi első találkozó, így el kellett érnie, hogy
Singha elinduljon felöltözni. A nappaliból nyíló ajtó belső és külső oldalán is
testőrök posztoltak, akik szintén meghajtották magukat Ben előtt. A férfit
annyira lefoglalta a lelki felkészülés, hogy alig vette észre a köszöntést. Már
hallotta is a csobbanásokat, és látott egy felvillanó, izmos kart, ahogy a
vizet szántotta.
-
Jó reggelt! – A hangját hallva Singha nyomban
megállt, és kievezett a medence széléhez.
-
Jó reggelt. – Végigszántott az arcán,
hátrasöpörte vizes haját, aztán felmosolygott a férfira. Ben maga elé emelte a
tabletet, hogy ne is lássa. – Hogy aludtál?
-
Kellemesen.
-
Suer és Nao már elment, de megígértettem velük,
hogy hétvégére visszajönnek. Akarok rendezni valami sütögetést, olyan szép idő
van.
-
Majd átnézem a naptáradat.
-
Köszönöm. Ha lenne is bármi, lemondjuk. Nem
leszek olyan, mint az apám.
-
Persze, hogy nem. – Mivel Ben nem tudta
visszafogni magát, ránézett a másikra. Mintha Singha csak erre várt volna, újra
elmosolyodott, és könnyedén kipattant a vízből. Ben elmart egy törölközőt a
halomról, és gyorsan felé nyújtotta. Ahogy Singha átvette, végigsimított a kézfején.
– Ideje készülődnöd, tizenegyre jön az első kuncsaft.
-
Rendben. Előtte együnk valamit, éhen halok.
-
Még nem reggeliztél?
-
Téged vártalak. – Singha sebtében megtörölt
testére kapott egy köntöst, aztán, mintha ez mindennapos lenne, betolta Bent a
házba a derekánál fogva.
A nap folyamán Ben újabb és újabb apró részleteket vett
észre. Egyrészt nem volt szokása, hogy együtt reggelizzen a családdal, Singha
most mégis odaültette az asztalhoz, és elé pakolta a tányérokat. A
megbeszéléseken általában hátul állt, vagy ült egy széken, hogy jegyzeteket
tudjon készíteni, ezúttal azonban ugyanazon a kanapén foglalt helyet, mint
Singha. És ez ellen egyik kuncsaftnak sem volt kifogása, sőt, halványan Benre
mosolyogtak, mielőtt rátértek volna az üzletre. Jócskán elmúlt ebédidő, mikor
Ben ételt és italt hozatott, és a tálcára valahogy odakeveredett egy szelet
sütemény is. Singha nem volt édesszájú, Ben viszont néha-néha elfogyasztott egy
cukorbombát, hogy bírja az iramot.
-
Gratulálok! – hajolt meg az utolsó vendégük. Két
kézzel megszorította Singha kezét. – Mikor jelentitek be hivatalosan?
-
Néhány hét múlva.
-
Nos, alig várom! Vigyázz rá! – Ben erre már
felpillantott, de a férfi csak mosolyogva integetett, majd becsukódott mögötte
az ajtó. Singha kifújta a levegőt, aztán cseppet sem elegánsan lehuppant Ben
mellé. Most kicsivel közelebb, mint korábban.
-
Kérlek, mondd, hogy mára ennyi volt!
-
Mára ennyi volt.
-
Hála égnek! Egy perccel sem bírtam volna tovább.
-
Tudom… - A következő pillanatban erős karok
fonódtak Ben köré, miközben Singha belehajolt a nyakába. – Mit…
-
Egész nap nem volt időnk még arra sem, hogy
megöleljük egymást. A többiről nem is beszélve.
-
Miféle többiről? – Ahogy Singha végighúzta az
ajkát Ben fülén, a férfi megborzongott. – Ne csináld, bárki benyithat…
-
És aztán?
-
Hogyhogy és aztán? Mit fognak gondolni? – Ben
addig tekergett, míg Singha karjai lehullottak róla, de a férfi nem engedte
felkelni.
-
Ben, mindenkinek elmondtam, hogy nem csak az
asszisztensemként tértél vissza, hanem a kedvesemként. – Ben hitetlenkedve
nézett rá. Singha tekintete pont olyan volt, mint aznap este a bárban;
lecsupaszította a lelkét, felkívánta Bennek, és várta az ítéletet. – Azt
mondtad, szeretsz.
-
Igen.
-
Mégis bánod, hogy mindenki tudja?
-
Én… vagyis, ugyanúgy bántál velem, mint
korábban.
-
Mikor?
-
Hát, amióta visszajöttem.
-
Ben, meg kellett szerveznünk a beavatásomat –
mutatott rá Singha. – Annyira örültem, hogy visszatértél, és már az apám sem
volt végre útban. Várni akartam, amíg lecsengenek a dolgok, amíg a többség
elfogadja, hogy én lettem az új vezér. – Ben nem reagált, így Singha az álla
alá tette az ujját, és maga felé biccentette a fejét. – Azt hitted, csak
visszaédesgettelek?
-
Mm. – Singha felsóhajtott, aztán felállt. Ben
arra számított, magára hagyja, ehelyett hallotta, ahogy a férfi elfordítja a kulcsot
a zárban.
Ben teste hirtelen túlságosan forró lett, pedig csak annyi
történt, hogy kettesben maradt a szerelmével egy bezárt helyiségben. Nem mert
felpillantani, mert attól tartott, az érzelmei nyomban kiülnének az arcára.
Látta Singha lábát, ahogy megállt a kanapé mellett, aztán egyszer csak
letérdelt elé.
-
Mit művelsz?! – Ben értetlenkedve – és egyre
jobban felhevülve – figyelte, amint Singha kivette a kezéből a tabletet,
letette az asztalra, majd visszafordult felé. Sosem történt még olyan, hogy Singha
nézett volna fel őrá, de a férfi nem elégedett meg ennyivel. Szeretettel
végigsimított Ben arcán, az állán, lefelé indulva, és gombolni kezdte az ingét.
– Állj! – Hiába fogta le a kezét, Singha ujja így is megérintette meztelen
mellkasát, Ben pedig nem tudta megállni, megborzongott.
-
Kedvesem. – Ben eltátotta a száját a
megszólítástól, Singha pedig már ott is volt.
Olyan hevesen csókolta, hogy Ben nem kapott levegőt. Singha
erős keze megtartotta a fejét, aztán lesiklott a mellkasán, és belemarkolt az ölébe.
Ben felnyögött, próbált elhúzódni, de az a kéz… és az a száj… Singha rövidesen
elhúzódott, de Bennek ekkor már nem volt ereje tiltakozni. Hátradöntötte a
fejét, miközben érezte, hogy kiszabadítják a farkát a nadrágból. Előbb hűvös
levegőt érzett forró bőrén, majd egy kezet… végül… akkorát nyögött, hogy azt
még talán odakint is meghallották. Lepillantva látta, ahogy Singha ráhajol;
megnyalta kemény férfiasságát, aztán a szájába engedte. Nem akart belegondolni,
a másik ugyan hol tett szert ilyen profizmusra, egyszerűen csak élvezte a
nyelve simítását és az enyhe szívást, amivel kezdte az őrületbe kergetni. Egyik
keze odatévedt Singha fejéhez, és beletúrt a hajába. Amikor a férfi mosolygós
szemmel felpillantott, Ben teljesen elveszett.
Singha a karjában tartotta az alélt Bent, úgy sétált végig a
folyosókon. Az alkalmazottak nyomban félrehúzódtak az útjából, aztán a háta
mögött összesomolyogtak. A lakosztálya előtt álló testőr külön felszólítás
nélkül nyitotta ki neki az ajtót, majd amint bent volt, bezárta. Singha
óvatosan letette a másik férfit az ágyra – most már a közös ágyukra. Míg ők a
megbeszéléseken senyvedtek, meghagyta, hogy pakolják át Ben holmijait az ő
szobájába. Nem akart több időt elvesztegetni, nem akart még egyszer úgy
felébredni, hogy nem látja maga mellett a férfi nyugodt, kiegyensúlyozott
arcát. Végigsimított az alvó Ben haján, majd csókot lehelt a homlokára.
- Remélem, mihamarabb felébredsz – susogta somolyogva, és megnyalta az ajkát. Még érezte rajta a másik ízét. – Még egyáltalán nem fejeztem be.
0 megjegyzés :
Megjegyzés küldése