Jin feszülten koncentrálva, halvány mosollyal az ajkán hallgatta Nam-joon magyarázatát az új videóról és a koreográfiáról. Mivel a világjárvány miatt a négy fal közé szorultak, mindenképpen a szabadban akartak fogatni, és lehetőleg két, egymástól teljesen független videót.
Az utolsó hangok elhalása után a vezér hagyott nekik időt, hogy feldolgozzák az előttük álló munka mennyiségét. Jimin, Ho-seok és Jeong-guk természetesen szinte azonnal elkezd majd dolgozni a táncon, a többiek pedig a másik MV sztoriján fognak agyalni. Nam-joon viszont biztos volt benne, hogy nem fogják megúszni súrlódások nélkül. Hamarabb igaza lett, mint gondolta volna.
- Nem lehetne, hogy kicsit kevesebb táncot kapjak? – vetette fel Jeong-guk a lábát bámulva. Ho-seok úgy meredt rá, mintha három feje nőtt volna.
- Hogy mit akarsz? – nevetett Tae. – Ez olyan, mintha Yoon-gi nem akarna rappelni.
- Arra várhatsz – reagált az érintett. Nam-joon és Jimin gyors, néma párbeszédet folytatott.
- Te vagy a legjobb, édes – mosolygott kedvesen Jimin a barátjára. - Neked kell elől állnod, ahogy mindig.
- Ahogy mindig… talán lassan unalmas lesz, hogy annyi szerepet kapok, míg… - Nam-joon átérezte a srác bizonytalanságát, hiszen nem tudta, hogyan mondhatná ki tapintatosan, hogy…
- Jól van ez így – vélte Jin, Jeong-guk meg úgy fordult felé, mintha a másik világítótorony lenne az éjszakában. – Ha azon vitatkozunk, ki mennyi szerepet kap, sosem végzünk. – Mikor Jin a legfiatalabb tag szemébe nézett, az idő egy pillanatra megtorpant körülöttük. – Nem vagyok olyan jó táncos, mint ti. Valószínűleg sosem leszek, bárhogy igyekszem is. Nam-joon nem csak a bandának, hanem nekem is jót tesz azzal, ha kivon az egyenletből, amikor csak lehet. – Jeong-guk lebiggyedő ajkát látva somolyogva folytatta: - Cserébe viszont én leszek a leghelyesebb. – Erre már felcsattant a nevetés, és repült a levegőben néhány „Szeretnéd!” meg „Álmodj csak!”. De Nam-joon továbbra is érezte a vihar előszelét.
Nem is vihar érkezett, sokkal inkább tornádó. Jeong-guk nem tudta elérni, amit akart, ezért olyan nehéz – ugyanakkor látványos – mozgással állt elő, ami még Ho-seok-ot is megizzasztotta.
- Ki akarsz nyírni? – fetrengett a padlón Yoon-gi.
- Tudod ugye, hogy közben énekelnünk is kell? – érdeklődött Tae, de Jeong nem reagált.
Mikor februárban végül felvették a klipet, mindenki le volt nyűgözve, egyedül Jeong nem. Az ő szemében olyan állatias tűz égett, amit még ezzel a koreográfiával sem tudott kioltani.
- Kérlek, elég ebből.
Jeong háta megfeszült. Éppen zuhanyozni készült, mikor Jin felbukkant. Gyorsan begombolta az ingét.
- Miből? – Jin enyhén megnövesztett haja alól nézett rá. A smink nagy részét lemosta, de így is ő volt a legszebb férfi, akit Jeong valaha látott.
- Ne büntesd őket miattam. Rég ismered a hiányosságaimat tánc terén, miért pont most akadtál ki rajta?
- Talán végre kihúztam a fejem a seggemből, és észrevettem, hogy kevesebbet kapsz, mint amennyit megérdemelsz. – Jin tekintete nyomán elpirult. – Mármint szerepet. Kevesebb szerepet. – Jin elmosolyodott, majd közelebb sétált hozzá. Jeong hirtelen nagyon is tudatában lett annak, hogy ketten vannak a fülledt helyiségben.
- Szóval többet érdemlek?
- I… igen.
- És te akarod megadni nekem?
- Azt… nem én döntöm el.
- Hanem?
- Hanem te.
Mintha Jin csak erre várt volna, átkarolta a fiatalabb srác nyakát, és magához rántotta. Jeong ajka elolvadt Jin szája alatt, testébe átvándorolt a másik ereje és szenvedélye. Mindig attól félt, az aktuális alkalom lesz az utolsó, de Jin mindig visszatért hozzá. Mintha valamit nála hagyott volna, ami nélkül nem tud élni.
- Ez már inkább kedvedre van?
- Nem is kicsit. – Jimin felnevetett.
- Könnyű téged boldoggá tenni.
- Csak ültesd mellé Jint, és kész is – tette hozzá Ho-seok, mire kapott egy párnát az arcába. – Hé!
- Ne dobálózz! – szólt közbe Nam-joon.
- Köszönöm.
- Nem az arcodat féltem, hanem a kellékeket. – A srácok nevettek, a gyönyörű színház zengett a boldogságuktól.
Jeong-guk csak nehezen állta meg, hogy ne Jint nézze. Az idősebb srác lenyűgözően nézett ki talpig feketében, ráadásul sminket sem használt, így még inkább érvényesültek jóképű vonásai. Jeong-guk tehát valóban elégedett lehetett, mivel az új, márciusi videóban Jin jelentős szerepet kapott.
- Ez közelebb áll hozzám – mondta aznap este, az ágyban fekve. – Művészi, tele kellékekkel és gyönyörű, lágy mozgással…
- A múltkor nem volt ellenedre a vadság sem – vigyorgott rá Jeong-guk.
- Valóban. Ha veled vagyok… néha nem tudom visszafogni magam. – Jeong összetámasztotta a homlokukat.
- Nem is akarom, hogy visszafogd magad. Legyél mellettem az, aki vagy.
- Nem biztos, hogy tetszene.
- Miért? Olyan… veszélyes? – Jin a szeme sarkából pillantott rá, aztán maga alá teperte. Jeong imádta, amikor bevetette az erejét.
- Nem tudom garantálni, hogy nem sérülsz meg.
- Nem vagyok cukorból.
- Mm, nem. Inkább sós vagy. – Jin végighúzta ajkát a másik nyakán, a mellbimbóján, majd a hasán. Jeong szemhéja félig lecsukódott, ereiben tűz gyúlt.
- A tied vagyok – lehelte, mire Jin visszatért a szájához, és kifulladásig csókolta.
- Mondd újra!
- A tied vagyok – ismételte a srác. – Erősebbé és jobbá teszel. Semmiért sem adnám ezt az érzést.
0 megjegyzés :
Megjegyzés küldése