Jin nem tudta eldönteni, melyik taktika lett volna célravezetőbb;
ha már hetekkel korábban pedzegetni kezdi, hogy programja van arra a bizonyos
napra, vagy csak abban a pillanatban szóljon, mintha teljesen kiment volna a
fejéből?
Ezúttal a második mellett döntött, nyilvánvalóan
gyávaságból. Nem szerette volna, ha a srácok minden egyes nap a nyakára járnak
a kérdéseikkel, így viszont kész tények elé állíthatja őket.
Mégis érzett egyfajta idegességet mélyen a gyomrában, ahogy
már teljes díszben lesétált az emeletről. Szinte a teljes csapat a nappaliban
tartózkodott, mert egy laza, filmezős estét terveztek, ahogy havonta egyszer a
megalakulásuk óta. Jin imádta ezeket az alkalmakat; nem kellett kiöltöznie,
mosolyognia, amikor semmi kedve nem volt hozzá, csak elterült a kanapén
pizsamában, tömte magába a popcornt, és bámulta a tévét.
-
Hé, hát te? – Yoon-gi kérdése zökkentette ki a
merengéséből, és a többiek is arra kapták a fejüket, amerre a srác nézett.
Jeong, akinek eddig csak a feje búbja látszott a kanapé támlája mögött, most
felült, és meg is fordult. Szeme éhesen itta be a látványt, amit Jin tudatosan
igyekezett figyelmen kívül hagyni.
-
Kiment a fejemből, hogy mára elígérkeztem.
-
Aha, kiment, mi? – motyogta Tae. Jin lesétált az
utolsó néhány fokon, hogy megnézze magát az egész alakos tükörben. Fekete
nadrágot és szintén fekete inget viselt, fölötte pedig egy színes gyöngyökkel
kivarrt zakót, amitől talán nem nézett ki úgy, mintha egy temetésre tartana.
-
Ezt csináltattad nemrég? – érkezett meg Nam-joon,
kezében egy bögre teával. Kivette másik kezét a zsebéből, és óvatosan végigsimított
az anyagon. – Lenyűgöző. Megérte az árát.
-
Én is így gondolom. – Jin észrevette, hogy
mögöttük mindenki nagyon elcsendesedett, így megköszörülte a torkát. – Nem
tudom, mikor jövök. Azért ne csapjatok túl nagy bulit, oké?
-
Mintha nem ismernél minket – vigyorodott el
Yoon-gi, akit ezek szerint sikerült csőbe húznia a „buli” szóval. Ho-seok is
dobolni kezdett a lábával, mint aki már alig várja, hogy Jin lelépjen.
-
Azért az egyik apuka házon belül marad –
emlékeztette őket Jimin. Arcán zöld pakolással heverészett az egyik fotelben.
Most kinyitotta a szemét, és a két „felnőttre” nézett. – Ugye, Nam-joon?
-
Hát persze, Jimin. Ki nem hagynám a filmes
estét.
-
Úgy tűnik, van, akinek ez már nem olyan fontos –
morgolódott Jeong, nem is titkolva érzéseit.
-
Érezd jól magad! – mondta ki a végszót Nam-joon,
Jin pedig megkönnyebbülten kivágódott az ajtón.
No persze a megkönnyebbülése nem tartott sokáig, elvégre nem
volt túl sok kedve az esti programhoz, de a menedzsment ebben kivételesen nem
ismert tréfát. Mélyet sóhajtott hát, és beszállt az érte küldött autóba.
Természetesen nem vette észre, hogy az egyik fenti ablak mögül minden lépését
figyelik.
Jeong visszaengedte a függönyt a helyére, de még nem fordult
a nappali felé. Biztosra vette, hogy legalább egyikük – valószínűleg Nam-joon –
figyeli a reakcióját Jin távozására. Azt kellene tetetnie, hogy minden rendben
van, és egy cseppet sem zavarja, hogy Jin nem avatta be őket a terveibe? Vagy
csapjon balhét, és érje el, hogy Nam-joon hazahozza a másikat? Egy terv kezdett
körvonalazódni a fejében, mire ördögi vigyorra görbült az ajka.
-
Yoon-gi.
-
Egen?
-
Hogy is hívják azt a barátodat? Azt a feltörekvő
DJ-t?
-
Kama. Miért?
-
Ki tudnád deríteni, ráér-e ma este?
-
Péntek van, nem hiszem, hogy otthon ücsörögne. –
Yoon-gi pötyögött a telefonján. – Aha, már látom is. Az egyik bárban zenél ma
este.
-
Hívd fel! – Jeong végre elfordult az utcától,
ami elnyelte Jint, és a barátai kérdő szemébe nézett.
-
Minek?
-
Mert azt akarom, hogy eljöjjön, és feldobja a
hangulatot.
-
De most mondtam, hogy…
-
Ajánlj neki annyit, amennyit nem szégyellsz. Meg
dobd be a nevünket is – tette hozzá, majd a hálószobája felé indult. – Legyen
itt fél órán belül! Ti meg – bökött Tae, Ho-seok és Jimin felé. – Hívjatok meg
mindenkit! – Azzal magára zárta az ajtót.
-
Ööö – habozott Yoon-gi, és Nam-joon felé nézett.
-
Csak nyugodtan. – A vezér a teáját iszogatta.
-
Tényleg? – lepődött meg Tae is.
-
Igen. Mind tudjuk, mire megy ki a játék. Inkább
legyen itt, a szemünk előtt, mint valami más helyen a városban, ahol ki tudnák
őt használni. – Jimin elmosolyodott.
-
De persze ezt nem mondjuk el neki.
-
Nem.
-
Néha nagyon ravasz tudsz lenni.
-
Mi az, hogy csak néha? – A telefonok felé
biccentett. – Nektek nem dolgotok lenne?
Jeong később bevallotta magának, hogy túlbecsülte a házuk
befogadóképességét. Meg azt is, mennyien tudnának ölni is azért, hogy
bejussanak erre a rögtönzött bulira, és egyáltalán nem a DJ miatt. Aki egész
dögös volt, azt el kellett ismernie.
Ő maga egy sötétkék inget és egy farmert vett fel, haja
tökéletesen belőve, ujjain gyűrűk, és még egy kis sminket is engedélyezett
magának. Ahogy ott állt a nappaliban, kezében itallal, igencsak veszélyesnek
tűnt.
Nam-joon nem akart túlzottan atyáskodónak tűnni, és eddig
szerencsére nem is volt rá szükség. A DJ teljesen el volt ragadtatva a
lehetőségtől, a menedzsere nem különben. Megbeszélték, miről készülhet
felvétel, és hogy előzetes beleegyezésük nélkül semmi sem kerülhet ki a netre.
Nam-joon látta, hogy Yoon-gi már posztolt néhány insta sztorit, Ho-seok
lépéseket tanított néhány lelkes rajongónak, Tae egy lányt fűzött, Jimin pedig
éppen odabiccentett az őt figyelő Nam-joonnak.
Éjfélhez közeledve aztán kezdtek kicsúszni a dolgok a kezükből. Az ital fogyott, a zene egyre hangosabb és érthetetlenebb lett, és mindenhol felforrósodott testek nyomódtak egymásnak. Nam-joon is köztük volt, habár nem egészen emlékezett, hogyan került a vonagló tömeg közepére. Nyakán és hátán csorgott az izzadtság, és teste még jobban felforrósodott, ahogy látta Jimint maga előtt. Szőke haja izzadtan tapadt a homlokára, de mosolya elárulta, hogy olyan állapotban van, mint ő maga. Nam-joon próbálta megtalálni a többieket, de Jimin két keze közé fogta az arcát, és nem eresztette. Kénytelen volt levetni a vezér egyenruháját, és hagyni, hogy sodorja az ár.
0 megjegyzés :
Megjegyzés küldése