Honnan is tudhatták volna? 2. fejezet

A második fejezetben kiderül, mi is volt Jin programja.

Jin megállta, hogy ne pillantson percenként az órájára. Az asztaltársaság nem volt a legrosszabb, amivel eddig találkozott, de elég nyilvánvaló volt, hogy a nők vannak többségben, nem véletlenül. Jin az asztal egyik végében ült, a másik oldalon pedig felismerni vélte Xiumint, aki ezek szerint szintén nem úszta meg a vakrandit. Értőn összenéztek, aztán Jin visszafordult a lányhoz, akivel éppen beszélgetni próbált. A lány – Eve – elmondása alapján odavolt a zenéjükért – ki gondolta volna? -, különösen a lassú, romantikus számokért, amikben sok szerep jutott Jeong-nak vagy Tae-nek. Korban hozzájuk állt közelebb, nem Jinhez, de mivel a másik két srác még közel sem lépett eladó-sorba, így Jin volt kénytelen tartani a hátát, jelen esetben mosolyogni, és elviselni, hogy valaki más is csak áradozni tud arról a személyről, aki neki is nagyon fontos.

Jin már éppen rendelt volna magának valami élénkítőt, mikor felfordulás vonta magára a figyelmét a terem ajtajánál. Egy férfi alkalmazott hátrált be, és úgy tűnt, igyekszik megakadályozni a váratlan vendégeket a bejutásban. Jin elnyomott egy vigyort, ahogy meglátta őket.

- És minket meg se hívtak – méltatlankodott azonnal Ten. Öltözéke egyáltalán nem volt elegáns vacsorához illő; bordó nadrágot, sárga felsőt és egy lila sálat viselt, amitől a pincérek majdnem szívrohamot kaptak. De még mindig nem volt olyan harsány, mint a mögötte érkező Joo Heon, akinek a színes inge már majdnem vakított. Shownu nyomban fel is állt, ahogy meglátta a csapata két tagját.

- Mielőtt bármit is mondanál – emelte fel a kezét Joo Heon, szeme huncutul csillogott -, csak be szerettünk volna köszönni ezeknek a csodás hölgyeknek.

- De még mennyire – tette hozzá Kai, és ahogy közelebb lépett az asztalhoz, az ott ülő lányok majdnem elaléltak. Xiumin grimaszolt.

- Mindjárt vége is lesz az összejövetelnek, ha a hölgyek a kórházban kötnek ki miattatok – szólalt meg Jin. Ten már ott is volt mellette, hogy kezet rázzon vele. – Mit kerestek itt? Jól sejtem, hogy nincs meghívótok?

- Nekünk már sehová sem kell meghívó – válaszolta Taemin az önteltség legkisebb jele nélkül. Kék raszta tincseit felfogta a feje tetejére, és még az ő öltözéke – fehér nadrág, szintén fehér ing – állt legközelebb a dressz-kódhoz. Áthajolt két lány között, rájuk kacsintott, majd elmart egy pohár pezsgőt. – Szabad?

- Szolgáld ki magad – biccentett Xiumin, mikor nyilvánvaló lett, hogy a lányok nem fognak megszólalni. Jin mélyet sóhajtott. Tényleg nem akarta leszólni ezeket a hölgyeket, mert mind gyönyörű volt, s mint ilyen, egy élő porcelánbaba, saját gondolatok nélkül. A menedzsment tényleg azt gondolta, hogy nekik ilyen nőkre van szükségük?

- Van egy ötletem – mondta Ten, mire Jin azonnal rosszat sejtett. Követte a srác pillantását az asztal közepén álló, kiürült üvegig.

- Fantasztikus! – lelkendezett Joo Heon, és még Shownu gyilkos pillantása sem tudta elhallgattatni. – Mi dobhatná fel jobban a bulit, mint az üvegezés?

- Ez nem buli – méltatlankodott az egyik alkalmazott.

- Maga még itt van? – Kai odasétált hozzá, átkarolta, és kifelé navigálta. – Hozna nekünk még néhány üveg italt? Meg valami ételt is. Éhen halunk. – A férfi sápadtan távozott, Jin szerint a főnökéhez igyekezett, hogy jelentést tegyen erről a züllött csoportról.

- Te is támogatod ezt? – kérdezte Shownu a csapata másik tagjától.

- Meg se szólaltam – felelte Minhyuk, de készségesen segített kialakítani a helyet a játékhoz. Jin és Xiumin ismét összenézett; mégiscsak ők voltak a rangidősek.

- Srácok... – kezdte, mire Ten és Taemin megjelent a két oldalán, és lehajolva a fülébe súgtak:

- Ezt a te érdekedben tesszük, barátom – mondta Ten.

- Meg persze a többiekében is – egészítette ki Taemin. – Kiegyenlítettük az arányokat, kevesebb teher lesz rajtatok. És talán egyszer sem pörgetnek majd ki téged!

- Ezt írásba is adod?

- Ne nézz hülyének. Nyomás, foglald el a helyed!

Jin levette a zakóját, felhajtotta az ingujját, majd letelepedett az egyik párnára. Lassan kialakult a kör, egy lány-egy fiú felállásban, amit Taemin és Joo Heon alakítgatott lelkesen. Mikor az utolsó ember is csatlakozott, Ten szertartásosan a kör közepére helyezte az üveget. Néhány pillanatnyi csendet követően az egyik lány félszegen felemelte a kezét.

- Valaki el tudná mondani a szabályokat? – És Jin hálát adott, hogy nem neki kellett feltennie a kérdést.

Valamilyen csoda folytán az üveg szája nem állt meg Jin felé, így a srác kezdte elengedni magát. Kortyolgatta a pezsgőt, ami lassan a fejébe szállt, és hallgatta a lányok fecsegését. Aztán épp, mikor az egyik lány azt a feladatot kapta, hogy csókolja meg, Jin érezte, hogy rezegni kezd a telefonja.

- Elnézést. – Nehézkesen feltápászkodott, és arrébb sétált. – Halló?

- Hallja! – ordított bele egy férfi a kagylóba. – Ha nem kapcsolják ki azonnal a zenét, hívom a rendőrséget!

- Én… ki beszél?

- A szomszéd!

- Nos, én épp nem vagyok otthon…

- Nem érdekel! Kikapcsolják, vagy jön a rendőrség! Kapnak tíz percet! – És letette.

- Valami gond van? – kérdezte Ten azonnal, amint visszafordult hozzájuk.

- A szomszéd szerint túl nagy a zaj otthon. – Megpróbálta megcsörgetni Nam-joont, de nem vette fel. – Azt hiszem, haza kell mennem.

- Elkísérlek! – ajánlkozott Ten, és Taemin is felállt.

- Na, de… - tiltakozott erőtlenül az egyik lány. Mivel Jinnek elege volt az estéből, lehajolt, és gyors puszit nyomott a lány szájára.

- Örülök, hogy megismertelek – nyújtott kezdet Shownu-nak, majd Joo Heonnak és Minhyuk-nak is. – Xiumin, egy élmény volt.

- Mint mindig.